SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

5.

R E B E K A

Második nap. Gondolom mondanom sem kell, hogy egy falat se ment le a torkomon az este történtek után. Ez még hagyján, de aludni sem aludtam túl sokat. Bella rengetegszer felsírt az éjjel a cumiját keresve; na nem mintha amúgy tudtam volna nyugodtan aludni. Ez csak egy plussz volt. A negyedik éjjelemet uralja ez az ember. Minden gondolatom körülötte forog. Miért csinálta? Miért élveztem ennyire? Mit akar ezzel? Én akarok kezdeni ezzel valamit? Hogyan tovább? Hogy viselkedjek vele ezek után? Lesz folytatás? Viszonozni kéne ezt? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege, amikre sajnos nem tudom a választ egy át virrasztott éjszaka után sem. Meg kéne ezt beszélnünk, de vele nem lehet. Bár, ha jobban bele gondolok, lehet egy veszekedés a földre rántana újra, ugyanis tegnap este óta- magam sem hiszem el, de-, rohadtul szállok.

Bellával a kezemben baktatok ki a konyhába, kissé leharcolt állapotban.

-Jó reggelt szépségek- vigyorog ránk a focista, akihez Bella azonnal oda is kéredzkedik.- Főztem neked kávét, espresso, egy kanál ebből az izéből és a vaníliás tejjel felöntöttem-sorolja  büszke arckifejezéssel.

-Először a tejben kellett volna elkeverned a port, majd arra rá engedni a kávét- kortyolok bele az italomba.- De így sem rossz- teszem hozzá kicsit félvállról. Nem szeretném, ha látná rajtam, hogy jól esik, hogy megjegyezte a szokásaimat.

-Legközelebb úgy csinálom, ígérem- néz egyenesen a szemembe, továbbra is mosolyog. Én ezt nem bírom. Inkább veszekednénk. Ez meg helyette itt kávét főz, flörtöl meg mit tudom én mit csinál. Ah, mindjárt felrobbanok.- Nyugodtan készülj el, addig én rendezem Bellát- veti oda még, miközben elsétál mellettem a kislánnyal a kezében.

Úgy döntök, hogy elmegyek lezuhanyozni és rendbe is szedem magam. Egy kis smink nem árt majd a kinézetemen. A forró víz alatt állva, mint egy villámcsapás úgy hasít belém egy újabb emlék.

V I S S Z A E M L É K E Z É S

-Muszáj nekem ezzel az emberrel megint találkozni? Herótom van tőle-nyafogok Dórinak a szórakozóhely bejárata előtt.

-Kibírod- forgatja meg a szemeit nevetve.- Nem is olyan vészes, mint amilyennek beállítod-fogja meg a kezem és húz maga után a tömegbe.

Fúj, undorító izzadtságszag van, tömve van a hely rohadt részeg emberekkel. Nem szeretek zárt helyen bulizni. Alkoholt fogyasztani sem nagyon szoktam, de most pihenőnap van, így talán egy-két ital bele fér.

Dóri meg sem áll a VIP bejárata előtt, úgy megy fel a lépcsőn, mint aki haza megy. A kidobó srác meg sem kísérel utánunk szólni, csak mogorván néz tovább maga elé, ahol pár szétcsúszott csaj könyörög neki a feljutásért.

-Ott is vannak- kiabálja a barátnőm a fiúkra mutogatva. Jó pár számomra ismeretlen egyed között pedig meg is látom a két "hozzánk" tartozó fiút.

-Sziasztok!- köszön először Bendi, majd Dórira veti magát. Hát, Bendikém, te sem vagy top állapotban ahogy látom- forgatom a szemeim.

-Hello- köszönök egyszerűen, leginkább a bunkó Szoboszlainak, ugyanis ez a kettő marhán elmerült egymásban, vagy egymással nem is tudom hogyan fogalmazzak.

-Regina igaz?- vigyorog halál részegen a srác.

-Az, persze, te meg Dömötör ugye?- rázom a fejem, magam sem akarom elhinni, hogy nem emlékszik a nevemre, inkább belém akar kötni. Velem viszont jóval kezdeget. Én nem hagyom magam!

-Dominik, jól jegyezd meg!- fogja meg mindkét vállam és a szemembe néz.- DO-MI-NIK-szótagolja a nevét. Nagyon nehéz vissza tartanom a nevetést ami kitörni készül belőlem.