SZERELEM SOKADIK LÁTÁSRA |Szoboszlai Dominik ff.

21.

R E B E K A

Alig aludtam valamit az éjjel. Leginkább csak csukott szemmel feküdtem, azon agyalva, hogy most mi lesz. Apa ötlete járt az eszemben. Bevallom, hogy nagyon elgondolkodtató amit mondott. Országváltás. De ezt nem csak akkor lehet, ha valaki kettős állampolgár? Fogalmam sincs. Tényleg. A másik, pedig. Nem lenne ez tiszteletlen a lányokkal, és az edzővel szemben? Kicsit annak érzem. Velük értem el minden eredményem. Nem mondhatom nekik azt, hogy most lelépek, mert életemben először igazán szerelmes vagyok valakibe, akivel meg is szeretném élni ezt az egészet. Nem lehetek ennyire önző. Viszont mi lesz akkor velünk? Kibírja a kapcsolatunk a távolságot? Nem tudom. Úgy érzem semmit sem tudok.

Mire kivilágosodott már teljesen józannak éreztem magam. Mintha nem is ittam volna egy korty alkoholt sem.

Tudom, hogy eddig magamnak sem ismertem be, de az éjjel kegyetlenül megvilágosodtam. Dominik olyan nekem mint a torna. Létfontosságú. Ő a szívemnek egy jelentős darabja. Minden egyes porcikámmal, tiszta szívemből szeretem őt. Hiába bizonygattam eddig az ellenkezőjét, titkon már rég tudtam róla. Csak féltem. Féltem, hogy ő nem így érez irántam. Ezért tagadtam. Ez amolyan védő mechanizmus volt a részemről. Most viszont, hogy Domi elmondta nekem, hogy szeret, úgy döntöttem, hogy nem bújok a paplan alá, nem hazudok többet sem neki, sem magamnak. Bevallottam, és őszintén nagyon jól esett. De kettős érzések vannak most bennem, hiába a nagy színt vallás. Emellett nem tudok elmenni, hogy kilátástalan a helyzetem. A jövőnk. Ah!

Ahogy felültem az ágyban, megéreztem, hogy a fejem sajog, kissé szédülök is. Azért mégis valahol kiüt az éjjel elfogyasztott alkohol mennyiség. Fekve nagyon jól voltam, ülve már nem annyira. Arra gondoltam, hogy egy zuhany biztos javít majd a helyzetemen. Dominik mélyen aludt, nem szerettem volna felkelteni, így a lehető legcsendesebben igyekeztem eljutni a fürdőbe úgy, hogy azt éreztem minden lépésnél, hogy menten össze esek. Kellett nekem ennyit inni. Jó isten!

Zuhanyzás és a reggeli kötelező rutin után valóban jobban éreztem magam. De még így is azt éreztem, hogy bármikor elhagyhat minden erőm. Muszáj volt valamit ennem, na meg innom. Vizet, de sokat. Letelefonáltam a recepcióra, hogy fel rendeljek a szobába egy kis reggelit kettőnknek. Rendelés közben azonban nem tudtam annyira halk lenni, mint eddig, így Dominik is hamar felébredt a mély álomból, amiben eddig volt.

-Ne vizet rendelj, az nem segít- nyöszörgi rekedtes hangon.- Kólát kérj, az a legjobb ilyenkor- nem válaszoltam semmit, csak közöltem a recepcióssal, hogy legyen egy coca-cola is a többi mellé.

-Jó reggelt!- mosolyogtam rá szégyellősen. Elég zavarban éreztem magam az éjjeli őszinteségem után.

-Jó reggelt!- mosolyog rám vissza magabiztosan.- Hogy aludtál?- kérdi nyújtózkodás közben.

-Leginkább sehogyan- vallom be, elhúzva a számat.

-Miért?- néz rám értetlenül.

-Mert egyszerűen kifogott rajtam a helyzet amiben vagyunk. Nem látom a megoldást, és ez rohadtul zavar- hajtom le a fejem szomorúan.

-Rebi- jön közelebb, és felemeli a fejem az államnál fogva, hogy a szemébe nézzek.- Nekem jelenleg az is elég, hogy végre kimondtad, hogy szeretsz- húzza győztes mosolyra a száját.- Bár, én eddig is tudtam. Nagyon lejövős volt. Viszont így, hogy elmondtad, sokkal nagyobb győztesnek érzem magamat, mint eddig- vonja meg a vállait lazán. Fú, de idegesítő egy ember tud lenni. Ezzel az önelégült képpel együtt, amit vág. Ah!

-Honnan tudtad volna?- forgatom a szemeimet.

-Ezt érzi az ember Rebeka- hajol közelebb az arcomhoz.