Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

1. Rész

Ki gondolta volna, hogy a gyermekvárás időszaka oly szép, édes, és mégis oly megterhelő? Ki gondolta volna, hogy Hangay Mili a várandós heteket nyugodtabban tölti el, mint mikor még nem hordott gyermeket a szíve alatt? És főként: ki gondolta volna, hogy Sédeni-Ambrózy Richárd Lajos Gobert báró úgy megváltozik a hírre, hogy apa lesz, hogy még tulajdon felesége is alig ismer rá?

Persze a Monarchia szerte híres magánzó detektív nem dolgozott kevesebbet, nem vállalt kevesebb ügyet, és továbbra is a felderítendő gyilkosságokra, rablásokra figyelt minden erejével, ám feleségéhez közel sem úgy viszonyult miként korábban. Természetesen mindig féltette őt. Féltette doktor Kalimurtitól, aki mellé az az önfejű lány egymaga épült be, és féltette a Barnum cirkuszban is, ahová már mint asszony ment el nyomozni, és oldott meg teljesen egyedül egy gyilkosságok által bemocskolt rablási ügyet. Ám Richárd lassan megértette, hogy Mili immár nem csak saját magáért, hanem a szíve alatt hordott gyermekükért is felelős, igy aztán minden teketória nélkül eltiltotta feleségét a nyomozásoktól. Volt emiatt nem kevés veszekedés, olykor még tányérdobálás is, de a fiatalasszony a végére csak belátta: valóban muszáj lecsillapítania vehemens, nyughatatlan természetét, hiszen most már nem csupán önmagáért, hanem egy másik lélekért is felelős.

Miliben a kezdeti ellenkezést hamar felváltotta a megnyugvás, ami pedig nem éppen volt a legfőbb erénye, igy bizony kijelenthető, hogy a pár hetes magzat igen hamar megtette a hatását. Persze azt nem lehet mondani, hogy a Monarchia első detektív nője sutba dobva addigi világnézeteit, otthon ücsörgő, hímezgető, a férjét hazaváró asszony lett. Dehogyis! Amikor tehette, elkísérte Richárdot legalább a rendőrségre, bár az is igaz, hogy az ilyen helyzeteket olyan viták előzték meg, hogy a személyzet minden egyes tagja inkább elvonult az ifjú házaspár közeléből. Richárd attól tartott, a mindig is nyughatatlan feleségét csak még jobban felizgatná, ha a mocskosabbnál mocskosabb bűnesetekről hallana, de Mili hajthatatlan volt. Ritkán vesztett csatát a férje ellen, mivel Richárd szinte rettegett attól, hogy már a köztük lévő viszálykodás is árthat születendő gyermeküknek, igy az esetek többségében ketten szálltak le a címeres konflisról a rendőrség épülete előtt. Aznap viszont nem ez történt.

Richárd, mielőtt útra indult volna, hogy Rudnay Béla főkapitánnyal konzultáljon, kijelentette, ezúttal olyan nyomokra bukkant, amiket ha törik, ha szakad, Mili nem láthat, mivel még a férfi szemnek is felkavaró látvány, nemhogy egy fiatal, várandós asszonyi szemnek. Legnagyobb meglepetésére pedig felesége nem ellenkezett, könnyed csókkal köszönt el Richárdtól, és ült vissza a nagyszalonban terpeszkedő karosszékbe, mely oly sokáig volt anyósa, Agáta mama, a ház úrnőjének helye, s amelyet a grófnő költözése után Mili örökölt meg. Nem volt kedve vitatkozni Richárddal, elfogadat a férfi indokait, és otthon maradt. Bár még csupán két hónapja tudta meg, hogy várandós, a fáradtság jelei máris igen gyakran mutatkoztak rajta, ami talán a közeledő tél, és igy az egyre romló időjárás hatása is volt. 1901 novemberében gyakoriak voltak a nagy viharok, és az azokat követő gyors enyhülés, ami pedig minden várandós asszonyt, és fejfájással küzdő embert próbára tett.

Az a reggel is egy hatalmas viharral indult, az eső úgy szakadt, mintha az égiek minden csapot egyszerre nyitottak volna meg odafönt, s még akkor sem igen csillapodott, mikor Richárd kalapját a fejébe nyomva átlépte az Ambrózy-villa küszöbét. Mili kissé aggódva nézett ki a nagyszalon ablakán, amin alig lehetett kilátni az esőcseppek garmadájától, majd előrehajolva felvette az aznapi újságot, melyet Suha Isti, a villa mindenese hozott be neki, kockáztatva a bőrig ázást, és igy a tüdőgyulladást is. A lap temérdek levél alatt hevert, melyek egytől egyig gratulációt kifejező üzenetek voltak. A legfontosabbakat, amik Marosvásárhelyről, Mili édesapjától, a Barnum cirkuszból, Mili nővérétől, és Tanáról, Richárd családjától érkeztek, már rég elrakták a mahagóni asztal egyik fiókjába. Azokról ugyanis biztosra tudták, hogy őszinte szavakat tartalmaznak, és a Hangay, valamit az Ambrózy család nagyon kis része igazán örül a boldogságuknak. A többi, mely az asztalon hevert, csupa álszent jókívánsággal volt tele, melyet a távolabbi rokonok küldtek, akikkel ráadásul nem is ők tudatták a hírt (hiszen Mili és Richárd is gyűlöli a hamisságot, ami pedig sütött a távoli rokonok leveleiből), hanem Agáta mama sürgönyözte meg pár mondatban, hogy kisebbik fia és annak felesége hamarosan szülői örömök elé néznek.

Mili rá sem nézett a hatalmas levélkupacra, melynek több mint fele bontatlanul hevert az apró, ám széles asztalon. Inkább lassan végigolvasta a lapot, ám egy olyan cikket sem talált, mely felkeltette volna érdeklődését, igy már épp azon volt, hogy behívja magához Márikát, mivel igen szeretett kis komornájával beszélgetni. Az egykori tabáni rajzoló mindig el tudta terelni a figyelmét, amire most is igen szüksége lett volna, hisz az aggodalma a viharban elutazó Richárd miatt percről percre nőtt. Ám mielőtt letette volna az újságot, tekintete megakadt egy alig pár soros, nyúlfarknyi cikken, mely a lap legalján szerepelt:

Budapestre érkezik London egyik legnevesebb tudósa! Egyelőre nem tudni, dr. Henry Jekyll mi okból látogatja meg szép székesfővárosunkat, ám annyi bizonyos, hogy az Angol Királynő Szálloda fogadja be korunk egyik legnagyobb koponyáját, aki nem egy helyi tudóssal beszélt már le előre tárgyalást.