Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

11. Rész

Négyen állták körbe a testet, mely eredetileg a Magyar utca kellős közepén feküdt, ám azóta, hogy ne zavarja a dolgukat végző gondos székesfővárosi embereket, konflisra téve a hullaházba vitették. Az Ambrózy-házaspár, Rudnay Béla főkapitány, és Makkay Lajos detektív, aki rátalált a testre, és aki a tisztet szalajtotta a főnökéért, egyaránt némán, a saját gondolataikban elveszve vizslatták az áldozat sebeit.

- A teste tele van zúzódásokkal – olvasta fel Makkay a boncnoki jelentést -, ám egyik sem olyan súlyos, hogy belehalt volna. Kétségkívül az a mély szúrás, amit elképzelésem sincs, hogy a gyilkos mivel tett, volt a halál valódi oka.

A teremben tartózkodók mind figyelmesen végighallgatták a jelentést, aztán egy emberként fordultak ismét a test felé. A néhai Kováts Ferenc patikárust úgy elborították a kék-zöld foltok, mintha valaki ráfestette volna azokat. A feje búbjától elkezdve egészen a lábszáráig, mindenhol megütötte a támadója, és az sem kétséges, hogy ezen sérülésekhez a puszta öklén kívül mást nem használt, hisz tökéletesen kivehetők voltak a nyomok. Az a hason tátongó lyuk viszont, amin keresztül mind a négyen láthatták az asztallap szürkeségét, mindnyájukat elbrozasztotta. Milinek külön nehezére esett, hogy pár lépésnél közelebb menjen a testhez, hiszen a várandóság miatt még nehezebben viselte a boncnoki teremben lévő áporodott bűzt, melyet a friss hulla is azonnal átvett, de senki el nem tántoríthatta volna attól, hogy ő is az urakkal tartson. Viszont nem számított arra, hogy ilyen nagyon megviseli őt a máskor ártalmatlannak tűnő hely, szóval már épp szólni akart férjének, hogy kimegy, és a kapuban várja meg őt, amikor Richárd hirtelen olyan közel hajolt a patikárius hasán tátongó lyukhoz, hogy kis híján az orra is hozzáért.

- Szabályos kerek forma – mondta inkább magának, semmint a többieknek -, ha nem ily erőszakosan döfik bele a testbe, akkor nem hal bele, mivel a vége nem volt élesre fenve. Mi lehetett ez? Késmarkolat? De minek használta volna a gyilkos a másik végét? És különben is, ez a lyuk sokkalta nagyobb… Elképzelésem sincs, mi volt a gyilkos eszköz.

Amint az utolsó mondat elhagyta Ambrózy báró ajkát, Makkay és Rudnay kétségbeesetten néztek össze. Richárdra mindig is aféle csodabogárként tekintettek, aki a kékvére miatt nem lehetett hivatásos nyomozó, mégis nagyobb érzék van benne a bűn felderítése iránt, mint sok állományban lévő detektívben. Mikor kiértek a helyszínre, a test már ugyan nem volt ott, ám Richárd a szokásos nyomozási módszerét nem hagyta ki. Felemelte sétabotját, és lassan körbefordult. Ilyenkor szinte rögtön meg tudta mondani, mi okozta az áldozat halálát, ám akkor csendben maradt, s mindenki azt hitte, a test hiánya miatt nem tudja. Ám kiderült, hogy ez a különös, talán még soha nem látott seb még a Monarchia leghírnevesebb nyomozóján is kifogott. Lassan felmelkedett, és borotvált arcát simogatva gondolkodott tovább, tekintetével még mindig a tökéletes kör alakú lyukat fixírozva. Mili ismét levegőt vett, hogy az egyre elviselhetetlenebb bűzből való kimenekülését bejelentse, amikor a folyosó felől rövid kiabálás hallatszott, majd azt követően kitárult a boncterem ajtaja.

- Főkapitány úr, alázattal jelentem, úgy hisszük, megtaláltuk a gyilkos eszközt! – szalutált a tiszt, majd rögvest félre is ugrott, a teremben tartózkodó négy alak ugyanis egyszerre indult kifelé.
Rövid idő múltán már a Pilisy-ház hátsó bejáratánál álltak, és mindannyian az égre emelték a tekintetüket.
- Én ezt nem hiszem el – suttogta Makkay.
- Ki lenne erre képes? – döbbent le Rudnay.
- És hogy nem vettük észre? – kérdezte Mili is.
- Úgy, hogy oda volt elrejtve – mutatott Ambrózy báró a sétapálcájával a közeli bozótos felé, ahonnan tisztán kilátszott a kandeláber kiszakított része.