12. Rész

72 6 1
                                    

- Hogy? Hogy? HOGY?
Az utolsó szót már szinte ordította Rudnay, miközben vele szemben Mili és Richárd gondolataikba mélyedve ültek.

- Úgy, hogy a gyilkosunk ezek szerint emberfeletti erővel bír – közölte nyugodtan a báró. – Más aligha tudta volna kitépni azt a vasból készült kandelábert, hogy aztán addig nyomja szegény patikárius testébe, míg át nem szakítja azt, tökéletesen kerek lyukat hagyva rajta.
- Emberfeletti erő, mi? – morogta a főkapitány. – Csak nem maradt itt valaki abból az amerikás humbug cirkuszból?
- Megnyugodhat, a Barnum hónapokkal ezelőtt minden tagjával odébbállt – válaszolt jéghidegen csengő hangon Mili. – Ahelyett, hogy mindent ártatlan emberekre próbálna rákenni, inkább törekedjen megtalálni az igazi gyilkost.

Mili tudta jól, hogy az utolsó mondatával messzire ment, ám úgy érezte, itt az ideje, hogy valaki kissé útbaigazítsa Rudnayt, aki mostanság csak bűnbakokat keresett, nem pedig igazi bűnösöket.

- Nézzük a tényeket! – állt fel Richárd, hogy akárcsak pár órával korábban, ismét sétálni kezdjen a főkapitány irodájában. – Kováts Ferenc patikáriusként ténykedett, ám az üzlete még csak a közelében sem volt a Magyar utcának. Hogy miként került oda, arra számtalan feltételezés lehet, de mi most maradjunk a tények szigorú talaján! Kováts valahogy a Pilisy-ház környékére keveredett, ahol még hajnalban egy őrült rátalált. Nem elégedett meg azzal, hogy ököllel minden porcikáját megverje a szerencsétlen áldozatnak, aki a védekezésre teljességgel képtelen volt, hanem még ki is tépte a ház túl oldalán lévő kandelábert, aminek hiányát senki észre sem vette korábban, és azzal átdöfte az áldozat gyomrát, igy küldve őt a halálba. A bűntett eltűntetésére viszont látszólag nem sokat tett, hiszen a holttest az utca közepén feküdt, és a kandelábert is csak behajította a legközelebbi bozótosba.

Richárd arca egészen kipirult, miközben beszélt. Egy új, váratlan, és nehezen megoldható ügy – ez hiányzott már neki, és ezt Mili pontosan tudta. Mióta a Barnum odébbállt, Richárd minden új ügyet maximum két nap alatt megoldott, de volt, mikor elég volt csupán pár óra, és a bűnösök kezén már csattant is a bilincs. Most viszont végre igazán nagy kihívással állt szemben, mely újra felderítette.

- A valódi kérdés tehát az, Béla bátyám… - kezdte ismét a báró.
- …hogy mégis kinek állt útjában az az egyszerű életet élő, közkedvelt patikárius? – fejezte be Mili, mire férje apró mosollyal az ajkán biccentett.
- Ha én azt tudnám, gyermekeim, ha én azt tudnám…

Rudnay teljesen tanácstalan volt. Hírzárlatot rendelt el, igy a sajtó semmiről nem tudhatott, ám ami még ennél is rosszabb volt, hogy ő maga sem tudott semmit, ehhez hasonló gyilkosság ugyanis még nem történt, mióta ő a székesfőváros első rendőre, de talán még azelőtt sem. Fáradtan állt fel, es ment az ajtóhoz, hogy a hivatalszolgával italt és némi ételt hozasson be, ám nagy meglepetésére valaki más állt az ajtón túl, aki finoman megkerülte, és hol Richárdék, hol Rudnay szemébe nézve, tökéletes angolsággal közölte dr. Henry Jekyll:

- Vallomást akarok tenni.

Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now