Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

18. Rész

Napok teltek el igy, s egy idő után már az ijesztő hangokra sem futott oda senki az angol tudós cellájához. Mindenki úgy hitte, a rab végérvényesen megháborodott, s épp ezért itt lenne az ideje, hogy átszállítsák a kifejezetten nem épelméjű bűnözőknek fenntartott részlegre. Dr. Jekyll persze mit sem értett a magyar szavakból, amikkel a helyzetét megtárgyalták, ám az is bizonyos, hogy akkor sem értette volna, ha az anyanyelvén szólalnak meg. Mikor épp nem bújt el a cella egyik sarkában, akkor a priccs mellett ült felhúzott lábakkal, amit átkulcsolt a karjaival, és úgy nézett maga elé, mintha lenne ott valami, amit csakis ő láthatna.

Végül maga Rudnay főkapitány ment be hozzá, hogy ismertesse az új tényállást, mely szerint hamarosan átszállítják egy másik részlegre.
- Üdvözlöm, dr. Jekyll – köszönt, midőn belépett a cellába, ám választ nem kapott
.
A tudós továbbra is meredten nézett előre, egyetlen tagjával sem árulva el azt, hogy észrevette volna Rudnay jelenlétét.
- Dr. Jekyll, azért jöttem, hogy közöljek önnel valamit.

Semmi reakció. A főkapitány idegesen gyűrögette a sapkáját két keze között, mint aki attól fél, a rab mindjárt nekiugrik, és puszta kézzel öli meg.
- Holnaptól egy másik részlegbe kerül át, és ott várja meg a tárgyalás végeredményét, rendben?

Dr. Jekyll felnézett Rudnayra. Zöld szemében értelmes, sőt, intelligens fény csillant, ám amikor megszólalt, hangja nem volt több nyöszörgésnél.
- Én azt már nem élem meg.
- Miket nem beszél már, dr. Jek…
- Hívja be hozzám azt az arisztokrata detektívet. Csak neki vagyok hajlandó mindent elmondani.