Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

10. Rész

- Mit értesz azalatt, hogy az éjjel betört hozzátok?! – nézett Rudnay Béla oly tekintettel Ambrózy báróra, mintha egyenest azt közölte volna vele, hogy maga a pápa látogatta meg.
- Nem tört be, de be akart – javította ki sokadszorra a főkapitányt Richárd. – A kerítésen túli erdőben volt, és csak nézett maga elé oly gyilkos pillantással, ami a legelvetemültebbekre jellemző.

- Nem értem! – kiáltott fel Rudnay, tehetetlenségében pedig még a kalapját is ledobta a földre. Richárd és Mili tekintete összevillant, és bár nagyon unták már a szituációt, ennek ellenére teljesen megértették a főkapitányt. Mikor a báró elmesélte a feleségének, mi történt az éjjel a birtokukat szegélyező erdőben, Mili sem tudott nagyon mást mondani, mint az imént elhangzott két szót. – Dr. Henry Jekyll egy nagy nevű tudós, aki más doktorokkal ellentétben tökéletes szellemi állapotban van, legalábbis én ezt tudom. Nincsenek dühkitörései, és bár elég makacs, azért elfogadja, ha visszautasítják bármilyen javaslatát. Kizárt dolog, hogy ő akart volna tegnap betörni a villába, édes öcsém, én ezt nem hiszem el!

Richárd mélyet sóhajtott, miközben felállt, és sétapálcája kocogtatása közben elkezdte róni a szokásos köreit.
- Akkor kezdjük az elejéről – szólalt meg nagysokára. – Milivel úgy gondoljuk, a doktor azért érkezett Budapestre, ami igen távol van Londontól, mert törvénytelen vegyszerekkel szándékozik kísérletezni, és abban a hitben él, hogy itt nem kéri számon érte senki, amig meghúzza magát.
- Törvénytelen vegysz… - Rudnay már emelkedett fel a székéről, hogy kifejezze felháborodását, ám Mili egyetlen szempillantása elég volt ahhoz, hogy visszaüljön, és tovább hallgassa Ambrózy báró okfejtéseit.

- Biztosak vagyunk továbbá abban is – folytatta Richárd zavartalanul -, hogy tegnap, midőn beszéltünk vele, és hirtelen megdermedt, majd rángatózni kezdett, az egyik ilyen kísérletéből született ital eredménye volt, hiszen egész este nem ivott semmi mást, csupán azt, amit egy üvegben magával hozott.
- Na és a hang? – szólt bele ismét a főkapitány. – Azt mondtad, a tegnap éjjeli betolakodó ugyanazon a hangon szólalt meg, mint amit az illemhelyen is hallottatok!
- Erre nem vennék mérget – csóválta a fejét Richárd. – Azt a hangot mindössze egyszer volt alkalmam hallani, így egyáltalán nem biztos, hogy azonos volt a tegnapi látogatónk hangjával. Ugyanígy a szemében sem lettem volna biztos. Csupán az utolsó mondat erősítette meg bennem a gyanút, amit a másik férfi mondott. Come on Henry, vagyis gyerünk Henry.
- Sok Henry élhet ebben a nagy Monarchiában – próbálkozott Rudnay, ám az Ambrózy házaspártól cserébe csak egy-egy lesajnáló pillantást kapott.
- Meglehet, de közülük csak eggyel találkoztunk – közölte Mili.

A főkapitány fáradtan hajolt le korábban eldobott sapkájáért, majd visszavéve azt, kérdőn nézett hol Milire, hol az ismét helyet foglaló Richárdra.
- És mik a további tervek?
- Felkeressük dr. Jekyllt a szállásán, és…
Hangos kopogtatás szakította félbe Richárd szavait, aztán bebocsátást sem várva rontott be az ajtón egy fiatal tiszt.
- Főkapitány úr, azonnal tessék jönni…! – tekintete megakadt Richárdon és Milin, és összecsapva cipősarkait mélyen meghajolt. – Méltóságos úr! Méltóságos asszony!
- Ne hajlongjon már, maga marha, mondja, hogy mi történt! – üvöltött rá a főkapitány, mire a tiszt kissé zavarba jött, de aztán megemberelve magát igy szólt:

- Főkapitány úrnak alázattal jelentem, gyilkosság történt a Magyar utcában!