Egy arc, két lélek [Ambrózy báró esetei × Jekyll és Hyde ff.] - BEFEJEZETT

9. Rész

Báró Ambrózy Richárdot nem az ijedtség porából alkotta meg a Teremtő. Mióta nem törődve kék vérével a bűn nyomába eredt, nem egyszer kellett megmentenie a tulajdon életét, amit csakis higgadt gondolkodással volt képes megtenni. Sokszor gyűlölte az arisztokratikus neveltetését, de be kellett látnia, hogy az ott belévert soha meg nem rendíthető nyugalomnak igen nagy hasznát veszi, főként, mikor egy gyilkossal, pszichopatával, esetleg eme kettő keverékével kerül szembe.

Aznap éjjel is, mikor meglátta azt a zöld szempárt az erdő legmélyén, cseppet sem ijedt meg. Lassan közelebb ment a kerítéshez, hátha jobban ki tudja venni az éjszakai látogatójukat, kinek kétségkívül rossz szándékai vannak, és ezt nem csupán az bizonyította, hogy a fák között osonva közelitette meg az Ambrózy-birtokot, hanem az is, hogy a tekintetéből sütött a gyűlölet. Richárd mélyen belenézett a zöld szempárba, mely valahogy ismerősnek tűnt fel előtte, ám hirtelen nem tudta megmondani, miért, és akkor nem is igen érdekelte. Milire gondolt, a születendő gyermekükre gondolt, és persze a ház személyzetének tagjaira, akiknek nem egyszer kellett már kockáztatniuk az életüket miatta.

Richárd megrázta a fejét, mintha minden gondolatot el akarna tűntetni az elméjéből, és egyenesen a kerítéshez ment. A zöld szempár még erősebben csillant meg, ahogy a báró közel ért az idegenhez, ám más továbbra sem volt kivehető.
- Ki maga? – szólalt meg Richárd emelt hangon. – És mit akar tőlünk?
Semmi válasz. Csupán a faágak, gallyak recsegése hallatszott felettük, és Bogi egyre hangosabb csaholása, ahogy megérezvén a veszélyt, gazdája segítségére sietett.
- Ki maga? – kérdezte ismét a báró, néhány perccel később.
Bogi odaért a férfi mellé, és egyből észrevette az idegent az erdő sűrűjében. Halkan morogni kezdett felé, ám a betolakodó mit sem törődött vele. A zöld szempár továbbra is Richárdra szegeződött… És akkor a férfinak egy őrült gondolat süvitett át a fején. Tudta már, honnan ismerős neki az idegen szeme.

- Ki maga? – kérdezte harmadszorra, ám immáron angolul.
- Hogy ki vagyok… - kezdte egy rekedt férfihang, ám nem tudta befejezni, ugyanis oldalról egy újabb, Richárd számára addig láthatatlan szereplő jelent meg a színen.

Az idegen társa olyan gyorsan hadart, hogy bár Richárd igen jól bírta az angol nyelvet, mégsem értett semmit a köztük lezajló párbeszédből, és még a testtartásukból sem tudott olvasni az éjfekete égnek hála. Csupán egy mondatot értett meg, amikor a betolakodó társa elrángatta az idegent, ám azt nagyon tisztán.
- Come on Henry.