➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Ann mellém feküdt, majd eldobálta a párnákat, amikbe addig az arcomat temettem. Imádtam a legjobb barátnőmet, de neki elég volt néhány perc ahhoz, hogy kiakasztjon.
— Nem hiszem el, hogy eltűnők pár hétre, erre neked sikerül végre összejönnöd valakivel — hajtotta elkeseredetten fejét a vállamra. — Mindent el kell mesélned, egyetlen egy részletet sem hagyhatsz ki.
— Ah, Ann. Ne már — sóhajtottam keservesen. — Mit szeretnél tudni róla?
— Én nem róla akarok bármit is megtudni. Én rólatok akarok tudni mindent — egy perverz vigyorra húzta ajkait, amiből tudtam, hogy jó nem származhat. — Lefeküdtetek már?
— Mi? Nem. Hülye — löktem el óvatosan magamtól. — Nem csináltuk.
— De fogjátok, nem? — nézett rám kérdőn. — Vagy nem tudja, hogy még szűz vagy?
— Tudja. Vagyis szerintem sejti. Mondtam neki, hogy még soha sem volt barátom.
— Oké, ha nem feküdtetek le, de azért mást már csináltatok? — kérdezte olyan komolysággal, hogy féltem, ha nemet mondok, megüt.
— Igen. Részegen megcsókoltam egyszer — feleltem büszkén.
— Hát ez nem valami sok — húzta el a száját, amitől én kissé elpirultam. Tudtam, hogy ő szinte minden héten megteszi ezt olyanokkal, akiknek a nevét sem tudja, de én nem ilyen voltam.
— Néha elképzelem, hogy milyen lenne lefeküdni vele, ha megérintene úgy, mint még senki soha, — kalandoztak el gondolataim — de nem. Mindegy. Nem hiszem, hogy ez valaha is meg fog történni.
— Ne butáskodj! Ő a barátod és egyszer majd tovább léptek, csak nem ismeritek egymást olyan régóta — simított végig a karomon.
— Nem. Te ezt nem értheted. Mi nem vagyunk úgy együtt. És nem vagyok benne biztos, hogy valaha is működne köztünk. Ő híres és rengeteg ember imádja, én pedig teljesen... átlagos vagyok, vagy ami még rosszabb... még az átlagoshoz sem étek fel.
— Már megint ezt csinálod — jelentette ki vádlón. — Mióta az apád meghalt, nem csinálsz mást.
— Ez nem volt fer — tettem keresztbe a karjaimat.
— Lehet, de attól még igaz. És tudom, hogy mindennél jobban szeretsz, így nem tudsz rám haragudni — mosolyodott el.
❝Aidan❞ ━━━━━━━━
A szobámban ücsörögtem. Reméltem, hogy a mai napot Noraval tölthetem, valamit tényleg el kellett neki mondanom.
Ám ez nem jött össze. Pont ma kellett hazajönnie a barátnőjének... nem haragudtam rá vagy ilyesmi, csupán csalódott voltam.
— Te mit csinálsz itt? — kérdezte Dante, besétálva a helyiségbe.
— Ez az én szobám — feleltem rá sem nézve.
— Igen, ezt tudom, de nem úgy volt, hogy ma Noraval vagy és elmondod neki? Ugye tudod, hogy nagyon meg fog rád haragudni, ha ő tudja meg utoljára?... Összevesztél vele, vagy csak ennyire hiányoztam neked?
— Egyik sem — vágtam rá. — Ma érkezett meg a legjobb barátnője és nem akartam őket zavarni... holnap beszélek vele.
— Hát ez esetben tudom mi a megoldás — emelte fel a kezében tartott whiskys üveget, mire én elmosolyodtam, majd kinyújtottam felé a kezem.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
