➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Az ágyamban ülve gitároztam, halkan motyogtam a dal szövegét, miközben görcsösen figyeltem az ujjaimat, nehogy hibázzak. Sokat gyakoroltam, Aidan pedig sokat segített.
A fiú mellettem feküdt az ágyban, nem is figyelt rám. A telefonján lapozgatott valamit.
Az elmúlt napokban nagyon megváltozott, sokkal távolságtartóbbá vált. Szinte alig beszélgettünk, ő Danteval volt, míg én a szobámban ücsörögtem egyedül.
Ám ma Dante néhány barátjával találkozott, így Aidannek volt ideje rám is.
— Tetszett? — kérdeztem a fiút, de ő mintha meg sem hallotta volna. — Aidan. — simítottam végig a combján, mire ő végre rám nézett. — Kérdeztem valamit.
— Mi? — kérdezte felvont szemöldökkel. — Ja, igen. Szépen haladsz. Folytasd csak! — mondta, majd újra telefonjára összpontosított. Láttam, hogy valami zavarja így nem akartam ennyiben hagyni.
— Nem! Kérlek mond el — letettem a gitáromat, majd a fiú ölébe ültem. — Tudni szeretném mi a baj. Valamivel megbántottalak? — kérdeztem.
— Dehogyis — rázta meg a fejét. — Semmi rosszat nem csináltál. Csak tudod... vagyis... — idegesen tördelte az ujjait, rám sem nézve. — Csak el szeretnék neked mondani valamit — emelte végre rám a tekintetét, mely tele volt kétségbeeséssel, amitől én is megrémültem.
Ekkor valaki berontott a szobámba. Hirtelen szétrebbentünk. Túl intim volt a közelségünk, és megijedtem attól, hogy a nővérem így lát, de nem ő volt az...
Ann Stevens
Annről azt kell tudni, hogy már nyolc éves korunk óta vagyunk legjobb barátnők. Kevés közös volt bennünk, de ő volt az, aki mindig kitartott mellettem. Ő kiállt mellettem, bármi volt.
Bár az elmúlt másfél hónapban nem igazán tartottam vele a kapcsolatot, a családja Svájcban lakik és őket látogatta meg.
És van még valami; imádja a sorozatokat, és szinte minden létező színészért rajong.
Megemlítettem neki pár héttel ezelőtt, hogy Aidan Gallagher a szomszédunkba költözött, és, hogy mostanában talán van köztünk valami, de az arckifejezése alapján ezt nem igazán hitte el... egészen eddig a percig.
Tágra nyílt szemekkel, vigyorogva figyelt kettőnket. Lefagytam, nem számítottam rá, hogy ma érkezik vissza Seattlebe.
— Ann... — felálltam, majd odaszaladtam hozzá, iszonyatosan hiányzott. Nélküle olyan elveszettnek éreztem magam.
— Hiányoztam? — kérdezte, majd megölelt. Elmosolyodtam, szinte egy pillanatra meg is feledkeztem Aidanről, de aztán eszembe jutott, hogy még mindig az ágyamon fekszik.
— Hé, Ann... — eresztettem el a lányt — szeretnék bemutatni neked valakit — megfordultam, mire Aidan mellém lépett. Ő is mosolygott, arca már nem is kétségbeesést tükrözött. — Aidan, ő Ann, a legjobb barátnőm, már gyerekkorunk óta.
— Szia — köszönt a fiú. Ann pedig még mindig úgy nézett, mintha el sem hinné, hogy vele találkozott. Szemei csillogtak az izgalomtól, majdnem levegőt is elfelejtett venni.
— Én... én — dadogta, megigazította a haját, majd ismét Aidanre koncentrált. — Én csak nagyon régóta a rajongód vagyok és... csak az szerettem volna kérdezni, hogy... megölelhetlek? — nézett rá vágyakozón.
— Igen, persze — felelte, mire Ann a fiú nyakába borult. Aidan rám emelte tekintetét, s én csak hálásan pillantottam rá. Ann elengedte a fiút. — Hát... vett egy mély levegőt — azt hiszem jobb lesz, ha én most megyek. Jó volt veled találkozni, Ann — elém lépett, majd átölelt mielőtt távozott.
— Úristen — sikoltott fel Ann, mikor az ajtó már becsukódott. — Most mindent el kell mesélned!
Az ágyamba dőltem, majd a párnák közé temettem az arcom. Tudtam, hogy addig úgysem nyugszik meg, míg mindent meg nem tud.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
