➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Nem szerettem volna Aidant magára hagyni, ám biztos voltam benne, hogy ha vele maradtam volna, olyan dolgot tettem volna, amit később megbánnék.
Nem jutott Danten kívül eszembe más, akihez mehettem volna, így vörös szemekkel és rendetlen hajjal kopogtattam a fiú szobájának ajtaján. Nem telt sok időbe míg kinyitotta azt.
Először értetlen tekintettel nézett rám, ám amikor átöleltem, s hagytam, hogy könnyeim átáztassák a fiú pólóját, ő átfűzte rajtam karjait, s csendben simogatta az arcomat.
Nem tudtam, hogy pontosan mióta lehettem ott, viszont már nem zokogtam. Csendben ültem a kanapén egy bögre tea társaságában.
— Elmondod mi történt? — ült le mellém Dante, kezét a combomra helyezve.
— Aidan — nyögtem ki egy kisebb szünet után. Nem tudtam többet mondani, és nem is szerettem volna elmagyarázni sem azt, ami történt.
— Ugye tudod, hogy nem kell mindent elhinned, amit mond? — nézett rám a fiú, mire bólintottam.
— De azt hiszem; most nagyon megbántottam. Nem érdemelte meg, amiket hozzávágtam — éreztem, hogy sós könnyeim újra ellepik a szemem, s látásom félhomályosul.
— De megérdemelte. Egy seggfej, és az is marad — forgatta meg szemeit. — Te sokkal jobbat érdemelsz nála — hajolt közelebb arcomhoz. — Ő soha sem tudta megbecsülni azt, amilye volt. Ő nem érdemel meg téged — suttogta a fülembe.
— Akkor ki érdemel meg? — kérdeztem, mire Dante feljebb csúsztatta kezét a combomon.
— Nekem lenne egy ötletem — az egyik, szemembe lógó, vörös tincsemet a fülem mögé tűrte, majd ajkait finomat az enyémhez érintette.
Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálunk, ám nem tudtam elhúzódni a fiú puha szájától. Kezemet göndör fürtjei közé vezettem, s ujjaimmal bele markoltam azokba, míg visszacsókoltam.
Éreztem, ahogy Dante keze egyre feljebb és feljebb csúszik, mígnem elérte a pólóm alját, s kissé felhúzta azt, csókunkat közben szakítva meg. Egyik ujját végig vezette bugyim csipkés szegélyén, mire ajkába haraptam. S lihegve váltunk el egymástól.
— Na, milyen volt? — kérdezte Dante vigyorogva, mire nem feleltem. Egyik lábamat átlendítve a fiún, ültem az ölébe, s csókoltam meg ismért, ő pedig azonnal viszonozta azt.
Felemelve erősen fenekembe markolt, mire felnyögtem. A szobájáig sétált velem, még mindig tartva csókunkat. Az ágyra döntött, majd fölem hajolva nyakamat kezdte el csókolgatni, mire ajkaimat jóleső nyögések hagyták el.
Levettem a fiú pólóját, majd mosolyogva néztem végig izmos felsőtestén. Végig vezettem ujjaimat a hasán lévő tetováláson, majd ismét az ölébe ültem. Kigomboltam a blúzomat, s a szoba másik felére hajítottam.
— Biztos, hogy ezt szeretnéd? — kérdezte, mire egy kis hezitálás után bólintottam. — Akkor mond ki — parancsolt rám.
— Szeretném — ziháltam. A fiúnak nem is kellett több, kezét a csípőmre helyezte, majd mozgatni kezdte azt, míg én az ölében ültem. Lehunytam a szemem, s az ajkaimba harapva próbáltam elfojtani nyögéseim.
— Erre már nem lesz szükséged — kapcsolta ki melltartómat, s elhajította.
És bár nagyon jó érzés volt, s tudtam, hogy a fiú is élvezi, mégsem voltam képes kiverni a fejemből Aidan tekintetét, mikor elmondta, hogy szeret.
Lihegve dőltem a fiú vállára. Aznap nem akartam, hogy több is történjen köztünk. Szerencsére Dante szavak nélkül is megértette ezt. Fülem mögé simította az arcomban lévő tincseim, majd megcsókolt.
Szorosan magához ölelt, mintha attól félne, hogy elveszít. Nem telt sok időbe , mire meghallottam a fiú szuszogását, ám én akárhányszor lehunytam a szemem, mindig az Aidannel történtek játszódtak le előttem újra és újra...
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
