➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
Tényleg az utolsó pillanatban érkeztünk meg Noraval a reptérre. Már csak tíz perc volt beszállásig, szóval utunkat a parkolótól egészen a reptérig futva tettük meg. És még az útlevelemet is elég nehezen táláltam meg.
— Ülhetek az ablak mellé? — hallottam meg a lány halk hangját. Rápillantottam, engem fürkészett kék szemeivel.
— Persze — feleltem, majd magam elé engedtem, mire ő elmosolyodott. Fejemet a vállára hajtottam, mikor mellé ültem, ő pedig rövid ujjait a sötét tincseim közé vezette, ezzel összekócolva az amúgy tökéletesre fésült hajamat.
Csend volt a repülőn, azt hiszem ez a legnagyobb előnye az elsőosztálynak. Norara pillantottam; tekintetével kíváncsian fürkészte az alattunk több ezer lábnyira elhelyezkedő tájat. Ujjaimat a combján pihentettem, míg ő saját ujjait összefűzte az enyéimmel. Tényleg izgatottnak tűnk.
— Hiányzik Los Angeles? — kérdezte rám sem nézve. Szemeit még mindig a kinti tájon tartotta. Fejemet visszahajtottam a vállára, majd én is kitekintettem az ablakon.
— Néha, — feleltem némi gondolkodás után, majd folytattam — azt hiszem, hiányzik a meleg és a tengerpart.
— Kíváncsi vagyok, milyen volt a gyerekszobád — jelentette ki, míg fejét a vállán pihenő fejemre hajtotta. Ujjaink még mindig összekulcsolva hevertek a combján.
— Ne aggódj! — nevettem el magam. — Nemsokára láhatod, mivel konkrétan semmit sem változtattam rajta azóta, hogy elköltöztünk.
❝Nora❞ ━━━━━━━━
Az út taxival a reptérről Aidanék házához nem volt túl hosszú. Pálmafák voltak mindenhol, amerre csak a szem ellát. A ház hatalmas volt, fehérre festett falakkal és a hozzátartozó óriási birtokkal. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan voltak hajlandóak mindezt maguk mögött hagyni.
— Gyere — karolt belém a fiú, ezzel kiszakítva a bámészkodásból. Hátizsákjába túrva elővette a bejárati ajtó kulcsát.
Belépve egy hatalmas nappali fogadott világosra festett falakkal. A berendezési tárgyak a helyükön voltak, mintha megállt volna az idő akkoriban, amikor még itt élt volna a családjával. Minden tiszta volt ész rendezett, látszott, hogy valaki kitakarította a házat mielőtt ideérkeztünk.
❝Aidan❞ ━━━━━━━━
Megfogtam Nora ujjait, majd magam után vezettem, egyenesen a folyosó legvégén lévő fekete ajtóig. Bizonytalanul helyeztem ujjaimat a kilincsre. A költözés óta nem jártam itt, és tényleg féltem, hogy milyen érzés lesz viszontlátni múltam egy darabját. Ám minden kételyem elszállt, mikor Nora bíztatóan megszorította az ujjaimat. Belepve a lány tekintete egyből a poszterekkel teli falra tévedt.
— Sokszor gondolkoztam azon, hogy — kezdtem bele — ki kellen dobnom őket, de eddig nem voltam képes erre, elég hosszú éveken át gyűjtögettem őket. És van köztük néhány limitált kiadású is — mikor a lány végre rám pillantott, én oldalra hajtottam a fejemet, mire ő elmosolyodott.
— Pontosan így képzeltem el a szobádat — levett a kardigánját, majd az ágyra hajította. Az egyik sarokban lévő gitárhoz lépett, s ujjait lassan végig vezette a hangszeren.
Valójában már sok évvel ezelőtt tönkrement az egyik hangolókulcsa, s azóta nem lehet rendesen behangolni, így teljesen használhatatlan, ám az összes hangszeremhez túlságosan kötődők ahhoz, hogy megszabaduljak tőlük, így ha már nem lett volna értelme magammal vinnem, legalább itt biztos helyen tudhattam.
— Lemegyünk a tengerpartra? — fordult felém a lány, tenyerét a mellkasomra téve. Vörös haja szeplős arcába lógott.
— Délután. Most terveim vannak veled — erősen megragadtam Nora karját, s egy jól irányzott mozdulattal az ágyra löktem. Néhány pillanat kellett ahhoz, hogy fölé magasodjak.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
