➽──────────────❥
❝Egy költözés, egy fiú és egy első találkozás képes mindent megváltoztatni. Először nem is gondolnád, hogy ez mennyi szenvedéllyel, s viszállyal jár.❞
➽──────────────❥
❝𝐀𝐢𝐝𝐚𝐧 𝐆𝐚𝐥𝐥𝐚𝐠𝐡𝐞𝐫❞
━━━━━━━━━━
Csak olvass, és élvez...
A szobámban ücsörögtem, mikor egy halk kopogást hallottam mag az ablakom felöl. Oldalra pillantva integető Aidant láttam meg. Az elmúlt pár napban szokásává vált a fiúnak, hogy az ablakaink között elterülő tölgyfán átmászva egyszerűen eljusson a szobámig. Az ablakhoz sétáltam, majd beengedtem a fiút.
— Szia — köszönt, mikor sikeresen bejutott a helyiségbe. Leporolta a nadrágját, majd szembe állt velem, alig húsz centiméter volt köztünk, s még csak akkor tűnt fel, hogy mennyire magas.
— Mit szeretnél? — vágtam hozzá azonnal kérdésemet összeráncolt szemöldökkel.
— Tudod... ma nincs semmi dolgom, szóval gondoltam; együtt tölthetnénk a mai napot — döntötte oldalra a fejét a válaszomra várva. — Mutatnék neked valamit, ami szerintem tetszene.
— Nem hiszem, hogy elég jól ismerlek ahhoz, hogy bárhová is elmenjek veled — ráztam meg a fejem.
— Ne kéresd magad — simította végig hüvelyujjával az arcomat. — Élvezni fogod — teljesen elvesztem smaragd zöld tekintetében.
— Oké, legyen — egyeztem bele, mire elmosolyodott.
• • •
— Ezt vedd fel — nyomott Aidan kezembe egy bukósisakot.
— Mi? — néztem rá értetlenül. — Miért... — szavaim torkomban rekedtek, amint rámutatott a kocsifeljárón parkoló motorra. — Nem. Biztos, hogy nem ülök fel arra — adtam volna vissza a fiú sisakját, ám ő elhúzta kezeit.
— Miért? Csak nem félsz? — mosolyodott el. — Ne aggódj, élvezni fogod, ebben biztos vagyok. Nem mellesleg, én fogok vezetni, szóval semmi bajod sem fog esni.
Felültem a fiú mögé a motorra. Szorosan átkaroltam Aidan hasát hátulról, fejemet pedig vállára hajtottam. Szemeimet lehunyva tartottam.
Nem volt néhány percnél több, míg kiértünk a városból, megszünt az autók zaja, minden békés volt. Csupán akkor mertem kinyitni a szememet, amikor megálltunk.
— Innen gyalog megyünk tovább — fogta meg a kezem, majd lesegített a motorról.
— Hová megyünk? — futottam Aidan után, hogy tartani tudjam vele a lépést, s nem maradjak le túlságosan.
— Túl sokat kérdezel. Úgysem fogom elmondani — megragadta az ujjaimat, s így vezetett maga után. Egy keskeny földúton haladtunk, látszott, hogy már régóta nem járt erre senki. Már rég elmosódott a motor körvonala. Előttünk néhány fa helyezkedett el elszórva. — Megérkeztünk — állt meg, mire mellé léptem. Ujjaimat még mindig görcsösen szorongatta. Egy tó terült el szemünk előtt. Minden csendes volt. Hallottam a mellettem álló fiú minden egyes lélegzet vételét. — Van kedved úszni? — pillantott rám.
— Így? — mutattam végig magamon. — Ruhában?
— Felőlem le is veheted — vonta meg a vállát, majd elengedte a kezem, s meg sem várva engem, ugrott a hideg vízbe. Néhány pillanatra teljesen elmerült a kristálytiszta víztükör alatt, majd mikor ismét megjelent a felszínen, mosolyogva. — Na, mire vársz még? — kiáltotta, egyik szemét behunyta a Nap sugarai miatt. Fekete haja vizesen a vállához tapadt. Nem kellett sok idő, ahhoz, hogy a fiú példáját kövessem. Pillanatok alatt elmerültem a jéghideg vízben.
• • •
— Még soha sem jártam itt — tekintetem a mellettem fekvő fiúra tévedt. Kezeit feje alá helyezte, szemeit pedig lehunyva tartotta. — Hogyhogy ismered ezt a helyet, ha csak pár hete költöztél ide?
— Hogyhogy te nem ismered? — még mindig nem nézett rám. Csupán feküdt a zöld fűben, annak reményében, hogy a Nap elég gyorsan megszárítja a ruháinkat.
— Mondták már, hogy bosszantó, amikor kérdésre kérdéssel válaszolsz?
— Igen — hunyorított felém. — De valamiért a te szádból jobban tetszik.
A fiú vállába bokszoltam, mire elmosolyodott. Kicsavartam hajamból a vizet, majd fejemet a fiú mellkasára hajtottam.
-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
