Only One Kiss - Aidan Gallagher /Befejezett/

Chapter 14

❝Aidan❞
━━━━━━━━

— Szóval... — kezdett bele Dante. — Akkor már elmondtad neki, ugye? — kérdezte.

— Még nem — ültem le mellé az ágyamra, mire ő csak megforgatta szemeit. — Ne nézz így! Nem olyan egyszerű elmondani Noranak, hogy nemsokára kezdődik a negyedik évad forgatása és fél évre Torontóba utazok. Pedig mostanában tényleg kezdtünk egyre jobban kijönni egymással — néztem a mellettem ülő fiúra.

— Tudom, de minél többet vársz, annál rosszabb lesz. És nincs túl sok időd. Mennyi, három hét? Habár már több, mint egy hónapja tudod.

— Kösz, hogy emlékeztetsz — mosolyodtam el gúnyosan, mire Dante csak megvonta a vállát. Ekkor Nora nyitott be a szobámba, ami tényleg meglepett, azt hittem a tegnapi után nem akar szóba állni velem.

❝Nora❞
━━━━━━━━

— Sziasztok — köszöntem Aidannek és Dantenak. — Aidan, beszélhetnénk? — néztem a fiúra, mire ő csak bólintott.

— Akkor... én magatokra hagylak titeket — szólalt meg Dante, én pedig csak hálásan rápillantottam.

— Mit szeretnél? — kérdezte Aidan, mikor már csak kettesben maradtunk. A tegnapi csók óta nem beszéltem vele, ám most kénytelen vagyok valami olyasmit mondani neki, amit már hetekkel ezelőtt meg kellett volna tennem.

— Én csak... — dadogtam. — Le szeretném zárni ezt a kamu randizós dolgot — néztem rá aggódva. — Ha tényleg tetszik neked a nővérem, akkor csak mond el neki... és ha szeretnéd; nem árulom el Ashlynek, hogy mi igazából nem is voltunk együtt.

— Ne — rázta meg a fejét. — Majd én elmondom neki, és így talán nem rád fog haragudni, hanem rám, de Dante ezt soha sem tudhatja meg.

— Miért? — kérdeztem tőle.

— Mert akkor életem végéig ezt kellene hallgatnom, és azt hiszem erre nem állok készen — felelte. — Én akkor most beszélek a nővéreddel — bökött hüvelykujjával az ajtó felé, majd eltűnt. Én pedig a szobájában maradtam megvárni őt.

❝Aidan❞
━━━━━━━━

— Szia — ültem le Ashley mellé a nappaliban. Éppen olvasott, ám amint meghallotta a hangom, letette maga mellé a könyvet, majd mosolyogva rápillantott.

— Szia, Aidan. Mi a helyzet? — kérdezte.

— Én csak, tudod... — dadogtam — tudod beszélgetünk a húgoddal, és hát szakított velem... szóval...

— Mi? Miért? — szakított félbe kérdései hadával. — Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan, majd beszélek vele, és...

— Ne! Kérlek ne, csak hallgass végig! — vágtam szavába, mielőtt folytathatta volna. Sóhajtottam, majd arcomat a tenyerembe temetve kezdtem bele; — Mi nem voltunk igazából együtt, vagyis úgy egy hónapja megegyeztünk, hogy eljátszuk ez az egészet, hogy... hogy féltékennyé tegyünk téged — néztem rá aggódva. — De ez az egész az én ötletem volt.

— Oh, értem. Szóval csak játszottál egész végig a húgommal. Azta te nem vagy semmi. Remélem élvezted, hogy semmit sem sikerült ezzel elérned. De tudod az egészben az a legviccesebb, ha egyszer elhívtál volna egy igazi randira; igent mondtam volna.

— Sajnálom... — tördeltem az ujjaimat. — Tényleg lehetett volna köztünk valami?

— Talán Aidan, de ez már egyeltalán nem számít — megrázta a fejét, majd a lépcső felé indult. — Vagyis tévedtem... — fordult vissza — egyvalamit sikerült elérned; hogy Nora teljesen beléd szeressen, de te ezt is elcseszted, gratulálok!

Majd végül magamra hagyott. Tényleg fájt, amit mondott, nem akartam Norat ennyire belekeverni, de pár hét múlva úgyis elutazok hónapokra, és akkor talán majd nem kell emlékeznem erre...

❝Nora❞
━━━━━━━━

— Sajnálom, hogy Aidannel vége — sétált be Dante Aidan szobájába, míg én még mindig az ágyán ücsörögtem, a fiúra várva.

— Mi? — pillantottam rá zavarodottan. — Ezt honnan tu...

— Mindent hallottam. Tudod Aidan néha nagy seggfej tud lenni, de ezt még tőle is meglepett — ült le mellém Dante, majd egyik kezét a combomra simította.

— Én annyira nem sajnálom, hogy vége lett. Biztos vagyok bene, hogy találok, majd valaki mást — mosolyogtam a fiúra. Ekkor Aidan jelet meg az ajtóban, kissé furán nézrtt kettőnkre, ám ha volt is bármi megjegyzése, nem tette szóvá.

-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-