Only One Kiss - Aidan Gallagher /Befejezett/

IV. Chapter 42

❝Nora❞
━━━━━━━━

Már majdnem egy hét telt el azóta, hogy Aidantől megkaptam a repülőjegyet, s pontosan ennyi időm volt arra, hogy összepakoljam azokat a ruháimat, amiket magammal szerettem volna vinni. Én pedig ezt tettem; összeszedtem mindazt, amit magammal terveztem vinni, s egy bőröndbe zsúfoltam őket.

Így történt, hogy izzadtan, kócos hajjal ujjaimat vörös tincseim közé vezettem, míg háttal az ágyamon kiterülve feküdtem, lábamat lelógatva helyeztem a bőröndre őket.

Tudtam, hogy pizsamámat ruhára kellene cserélnem, s hajamat megcsinálnom, még a reggeli fogmosás sem volt meg. Mégis olyan kimerült voltam, nem hittem volna, hogy két hétre összepakolni ennyire vesződséges.

Pedig Aidan bármelyik pillanatban betoppanhat, s tegnap este a fiú a lelkemre kötötte, hogy mire ő ide ér, én már készen leszek, hiszen el kell érnünk a repülőgépet, és a reptér majdnem negyven percnyi autózásra van innen - néha talán hátrány, hogy Seattle külvárosában élünk.

Szememet lehunyva elvesztem gondolataimban. Hirtelen egy erős, hideg kéz simított végig fedetlen hasamon, az ijedségtől halkan felsikoltottam, mire tenyerét a számra tapasztotta, ezzel teljesen elhallgattatva.

— Halkabban, még a végén a családod félre érti, hogy mit csinálunk mi ketten — kibújtam Aidan szorításából, majd a fiú vigyorával találtam szembe magam.

— Megijesztettél — feleltem sértődöttséget színlelve, s kezeimet karba fontam magam előtt.

— Azt ígérted, hogy felöltözöl, mire én ide érek — a párnák közé vetette magát, kezeit a feje alá helyezte, lábait pedig keresztbe tette maga előtt. — Ugye tudod, hogy le fogjuk késni a gépet? Hacsak... nem pizsamában akarsz jönni. Csak mert engem nem zavarna. Bár azért egy alapos fésülködés rád férne.

— Hülye — vágtam hozzá egy padlóról felkapott pólót, aminek már nem volt helye a bőröndben. — Segítesz felöltözni? — kérdeztem oldalra billentve a fejem. Aidan olyan hosszasan hallgatott, hogy attól tartottam; nem kapok választ.

— Tudod, hogy levetkőztetni jobban szeretlek — vonta meg a vállát. — Azt hiszem ezt most kihagynám. Jobban vonz az, hogy végig nézhetem — vigyorodott el.

Szemei lassan siklottak végig csupasz bőrömön, ahogy fekete pólómat a padlóra hajítottam. Tekintete fürkésző volt, mikor már csupán egy bugyiban ácsorogtam tőle alig néhány méternyire. Képtelen volt szemeit levenni rólam.

— Gyere ide! — parancsolta, aminek nem mertem ellent mondani. Megragadta a csuklómat, majd magára rántott, én pedig én pedig lovagló ülésben a csípőjére helyezkedtem. Ujjai olyan lassan és gyengéden térképezték fel meztelen testem minden egyes négyzetcentiméterét, mintha ez lenne az első, és az utolsó alkalom is egyben.

— Imádom, amikor ezt csinálod — hajtottam hátra a fejem egy halk nyögés közepette, ahogy ujjait végig vezette vörös bugyim csipkés szegélye felett, körmeit közben az érzékeny bőrömbe mélyeztette. — Ugye tudod, hogy el fogunk késni?

— Nem érdekel — vágta rá azonnal, majd megcsókolt. Megnedvesítette száraz ajkamat, éreztem, ahogy nyála végig folyik az államon. — Találtam jobb szórakozást is.

— Engem viszont érdekel — löktem el magamtól a fiút, s gyorsan kimásztam az öléből, mielőtt megragadhatta volna a kezemet. Aidan ismét a párnák közé zuhant, én pedig a székhez futottam, s magamra kaptam a szoknyát meg a sportcipőt, amit már reggel odakészítettem. — Gyere — nyújtottam felé a kezem, majd felsegítettem az ágyból.

— Igenis — markolta meg egyik kezével az ujjaimat, míg a másikkal a bőröndömet segített levinni a lépcsőn. Rápillantott telefonja kijelzőjére, majd halkan elkáromkodtam magát, s innen tudtam, hogy tényleg késésben vagyunk.

-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-