Only One Kiss - Aidan Gallagher /Befejezett/

Chapter 7

❝Nora❞
━━━━━━━━

Nem szeretek mások előtt sírni, és ez alól Aidan sem kivétel, ám pár napja megtettem, sírtam előtte.

Persze órákon át kérdezgette, hogy mi a bajom, de nem akartam neki elmondani, meghát mit is mondhattam volna neki?

Hogy féltékeny voltam, és nem akarom, a nővérem közelében látni, vagy, hogy őt ölelgesse. Biztos őrültnek tartana.

Napokig kaptam tőle SMS-eket, de én egyikre sem válaszoltam neki, majd pár napja az utolsó üzenete az volt, hogy elutazik valahová.

Legalább volt pár szabad napom.

Nem volt kedvem ma is a négy fal közé bezárva lenni. Szerencsémre szombat volt, s elég régóra éltem Seattleben, ahhoz, hogy ismerjem a legjobb szórakozó helyeket.

Bár általában a legjobb barátnőm szokott kirángatni otthonról, ám ő még mindig nyaral, így kénytelen vagyok egyedül menni.

Már sötét volt.

Gyorsan felöltöztem. Mivel Seattleben ilyenkor már elég hideg szokott lenni, ezért egy fekete szoknyát és egy szürke pulóvert választottam, néhány ezüst fülbevalóval.

— Hová mész? — nyitott be a szobámba a nővérem. — Késő van és jól tudod, hogy nem szeretem, ha egyedül mászkálsz ilyenkor.

— Ez nem a te dolgod — az anyám szokásához híven ma sem volt otthon, így engedélyt sem kellett kérnem senkitől. — És nem egyedül megyek, Ashley, Aidan elkísér — hazudtam, amit rögtön meg is bántam, mivel ők az elmúlt napokban túl jóban lettek, így attól tartottam, hogy tud Aidan utazásáról, ám szerencsémre semmit sem sejtett. Feltartotta a kezeit, majd kihátrált a szobámból.

Gyalog elindultam, nem volt túl messze a hely, ahová készültem.

Pár órája írt a legjobb barátnőm, de nem nagyon volt kedvem megnézni, ehelyett a táskámba vágtam a telefonomat. Igazából ma tényleg csak arra vágytam, hogy egyedül kitombolhassam magamat.

Csak pár percnyi séta volt mire megérkeztem. Egy domboldal, izzósorok világították meg az egész helyet. A zene hangos volt, az emberek pedig felszabadultan táncoltak.

És én is erre vágytam, hogy mindent feledhessek, és ennek pontosan tudtam a megfelelő módját; az ivást, bár talán nem ez volt, akkor a legjobb döntésem.

Nem tudtam pontosan mióta lehettem ott, vagy hányadik pohár whiskynél tartottam, csak ellazultam. Nem figyeltem a körülöttem táncoló emberekre, csupán a testemben szétáradó hőre tudtam összpontosítani.

Hirtelen melegem lett, nagyon is, így kibújtam a pulóveremből, majd a fűbe hajítottam.

Ekkor két kéz simult hátulról a csípőmre. Rettentően megijedtem, egyből megfordultam, majd egy ismerős zöld szempárral találtam szembe magam.

— Aidan? — a hangom rekedt volt, és szinte már nem is voltam benne biztos, hogy őt látom. — Mit csinálsz itt?

— Ezt én is kérdezhetném — vonta fel szemöldökét. — Szombat van, szombaton mindig a szobádba zárkózva gubbasztasz, úszva az önsajnálat tengerében.

— Baszódj fel! — ellöktem magamtól, majd kikerülve őt elindultam, hogy látnom se kelljen őt.

— Hé, várj! — ragadta meg a karom, majd magával szembe fordított. — Sajnálom, oké? Részeg vagy és nem akarom, hogy így menj haza egyedül.

— Nem vagyok részeg — forgattam meg szemeimet. — De még mindig nem válaszoltál arra, hogy mit keresel itt? Azt hittem elutaztál.

— Igen, New Yorkban voltam, hajnalban értem haza, később elmesélem, ha akarod, de most szeretnélek valakinek bemutatni
— összekulcsolta az ujjainak, s magával húzott.

— Mi? Kinek? — kérdeztem, ám ő nem felelt.

Egy fiúhoz vezetett. A tömegben ácsorgott, s egy piros műanyag poharat tartott a kezében.

Göndör, sötétbarna haja kissé a szemébe lógott, tekintetével az embereket pásztázta, világos bőrén megcsillantak a színes égősorok fényei.

Amint meglátott minket, intett, majd közelebb lépett.

— Sziasztok — köszönt. Már nem éreztem az ital hatását. A lábaim remegtek, ahogy rám emelte tekintetét.

— Dante, ő a barátnőm, Nora — mondta Aidan, talán büszkén? Átfűzte az egyik karját a csípőmön, s magához ölelt. Nem igazán tudtam mit mondani, elsimítottam az egyik szemembe lógó vörös tincsemet.
— Nora, ő pedig a legjobb barátom, Dante.

— Gyertek, táncoljunk! — Dante megfogta a kezemet, majd Aidannel együtt a tömeg köszepére vezetett minket.

-ˋˏ ༻✿༺ ˎˊ-