Vakrandi az ördöggel. +18

Part 1. - Most megvagy.

Az iroda egyik mosdójában ülök a földön. Az ajtót magamra zártam, hogy senki se tudjon bejönni, miközben törölgetem a könnyeimet és azon tanakodom, hogy vajon milyen gyorsan találnék új munkát magamnak, hogy ha most azonnal felmondanék innen a picsába.

- Alice, nyisd már ki az ajtót.

A legjobb barátnőm hangja szakítja félbe a gondolataimat, de nem reagálok rá, nem válaszolok neki.

- Alice, gyere már ki kérlek, ne hagyd magad az ellen a paraszt ellen veszíteni, hallod? – Szólt hozzám újra.

- Hagyj most egy kicsit. - Kiabáltam ki.

- Addig úgy sem megyek el innen, ameddig ki nem jössz onnan, a kurva életbe már, Alice. Szed össze magad kérlek.

- Ez a beszéd stílus rám nem hat Ella, de szerintem ezt te is tudod.

- Jó oké, ne gyere ki, maradj még bent egy kicsi.

- Köszi, hogy megengeded.

-Most nekem mennem kell, megbeszélés lesz, majd beszélünk.

- Rendben.

Hallottam ahogy becsukódik a mosdó ajtaja, így végre ismét egyedül lehettem. Elővettem a farmer nadrágom zsebéből a telefonomat, és gépelni kezdtem.

„Szia. Neked milyen a napod? Az enyém rémesen rossz. A főnököm egy idegbeteg faszfej. A legszívesebben elküldeném a picsába és még fel is pofoznám jól utána. Írj, ha tudsz, remélem a te napod kellemesebben telik, mint az enyém. „
Küldés.

Az üzenetet egy Trevor nevű srácnak küldtem el.
Egy randi és társkereső appon beszélgetünk. Eléggé normális és rendes egy pasi, és ha minden jól alakul, akkor nemsokára személyesen is találkozom vele.
Kicsit szarul érzem magam vele kapcsolatban, mert nem mondtam el neki az igazi nevemet, és ő ugye bár ezt nem tudja. Azt hiszi a nevem Sofia. Remélem megfog majd bocsájtani emiatt a kis hibám miatt, de ugye sosem lehet tudni, hogy kibe botlunk bele az interneten.
A rosszabb napjaimon, Trevor jelentette nekem a nyugalmat. Nagyon jókat beszélgettünk egymással, és neki őszintén szidhattam a főnökömet is, mivel teljesen megértette a helyzetemet. Trevor egy nagy cégnél dolgozik, így teljesen átérzi a munkahelyi vita és stressz okozta kellemetlenségeket.
Eddig csak írásban kommunikáltunk egymással, de adja az ég, hogy összejöjjön élőben is a találkozó vele, na meg remélem helyes is, mert képet még nem igazán láttam róla, de mondjuk ő sem rólam.
Teljesen inkognitó módban beszélgetünk egymással.

Felálltam a földről, kinyitottam a fülke ajtaját, kisétáltam a tükör elé és megbotránkozva néztem magam, mivel az egész arcom fekete volt az elkenődött szemfestékemtől. Próbáltam szappanos vízzel lemosni, de itt ott kicsit fekete maradt.
Tudtam, hogy a táskámban van sminklemosó, de ahhoz, hogy eljussak az irodámig, kikell mennem a folyosóra, ahol szembe jöhet Mr. Kurva nagy faszfej, aki miatt fél órát sírva töltöttem el, egy wc fülkébe bezárkózva, mert csúnyán nekem esett egy megbeszélésen, pedig én csak őszinte voltam vele is és az ügyfelünkkel is.

Ella még mindig a megbeszélésen van, másnak meg nem akarok szólni, mert rögtön elkezd kérdezősködni, hogy mi történt, azt meg nem akarom, hogy pletykáljanak az emberek rólam.
Kinyitottam óvatosan az ajtót, kilestem, hogy van e valaki a folyosón, majd mikor nem láttam senkit sem, futásnak eredtem.
Még kétszer kell jobbra fordulnom és ott is vagyok. Nagyot sóhajtottam, mikor megláttam az irodám ajtaját. Előkaptam a kulcsomat a zsebemből, de annyira siettem, hogy elejtettem. Hangosan szólt és csilingelt mikor földet ért a kis fém az iroda csempéjén. Gyorsan lehajoltam érte, de ekkor a kulcs már valaki más kezében volt.
Mikor összetalálkozott a tekintetünk a vér is megfagyott az ereimben. Hosszasan vizsgálta a félig fekete arcomat komor tekintetével, miközben ő fel, én pedig le akartam hajolni.
Kiegyenesedtünk mindketten, de még mindig nem szólalt meg. Arcán egy izom sem rándult meg, szája egyenesen egy vonalban mosolyra sem húzódott. Mozdulni sem mertem, megszólalni pedig nem tudtam, mert ahogy a vérem is, úgy a szó is belém fagyott.