Vakrandi az ördöggel. +18

Part 25. - Ez nyálas lesz.

Benjamin szemszöge.

Alice csendben besétált az előszobába és levette a cipőjét. Bezártam az ajtót, hogy senki, még csak véletlenül se tudjon minket megzavarni ezekben a kibaszottul fontos pillanatokban.
Nem szólalt meg még mindig, csak bámult. Bámult engem és tudtam, hogy mindjárt kifog bukni belőle vagy a boldog jövőm vagy a kegyetlen végzetem.

- Szerintem beszélnünk kellene. – Mondta határozottan.

- Igen, ezt én is így gondolom. Kérsz egy pohár bort esetleg?

- Igen, köszönöm.

Míg én elmentem a konyhába a borért és a poharakért, ő leült a nappaliba az egyik kanapéra. Odasétáltam én is, kinyitottam a bort, töltöttem mindkét pohárba, odaadtam neki az egyiket és mindketten egy hatalmas kortyot ittunk belőle.
Kurvára nem tudtam hogy most ő fogja elkezdeni a dolgot vagy nekem kellene e, de nem akartam tovább várni, vettem egy nagy levegőt és elkezdtem.

- Évekkel ezelőtt nagyon szerettem egy lányt, akiről már meséltem neked.

- Tudom, Christiről beszélsz.

- Christi halála után megtudtam, hogy gyermeket várt tőlem, de azt még a halála előtt elvetette. A házukban lévő papírok és dokumentumok alapján derült ki minden és úgy éreztem, hogy ez engem egy életre padlóra küldött.

- Tudok róla Ben. – Csuklott el a hangja.

- Honnan?

- Az apád mondta el mikor kórházba kerültél, akkor este beszélgettünk és megnyílt előttem, elmondta nagy vonalakban a dolgot. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled.

- Rendben értem.

- Mond tovább, kérlek.

- Kimentem Christi sírjához és üvöltöztem, szitkozódtam, elhordtam őt mindennek, ami tudom nem szép dolog tőlem, de egyszerűen képtelen voltam felfogni azt, hogy hogyan tehette meg ezt velem, azzal aki szerette tiszta szívéből, és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes, soha többé nem kell nekem nő, nem kell az életembe.  Nem kellet nekem senki sem, nem akartam senkit sem, csak dugni jártam el nőkhöz, egyik iránt sem éreztem semmit sem, csak az érzelem mentes szex vezérelt, tudtam, hogy ez így kurva szar, de nem tudtam mit tenni, a lelkem millió egy darabra volt törve.

- Ez borzasztó lehetett neked. – Suttogta.

- Akkor este hazamentem és nem tudtam kontrollálni a gondolataimat, ezért megakartam ölni magamat. Annyira fájt a szívem, hogy nem bírtam ezt a kínt elviselni sehogy sem. Jack és Lydia mentett meg akkor este. Utánam jöttek és megállítottak, ezért életem végéig hálás leszek nekik szerintem. Utána sem tudtam, hogy mitévő legyek. Elkezdtem dolgozni, vagyis hát folytattam a munkát apám cégénél, nem csináltam semmit csak dolgoztam, hazamentem, aludtam és másnap minden kezdődött elölről, és ez így meg egészen addig míg meg nem láttalak téged azon a keddi napon reggel az irodában, mikor először találkoztunk.

- Emlékszem arra a napra. Nagyon ideges voltam, izgultam, hogy milyen lesz. Mikor apáddal beszéltem éppen, akkor láttalak meg téged a folyosón sétálni. Emlékszel mit mondtál nekem akkor?

- Sajnos igen, emlékszem én is. -Nevettem el magam.

- „Ki ez az ember? Mit keress itt? Nincs még itt elég tűsarkús marketinges?" – Utánozott engem dörmögő hangon.

- Mire az apám rám förmedt, hogy húzzak el a faszba dolgozni.

- Igen, vicces volt nagyon, de nagyon lekezelő is voltál velem, nagyon sokáig.

- Tudom, de nem tehettem mást. Ha kedves vagyok veled akkor teljesen elvesztem volna a szar érzéseimben.

- Ben, ne mondj ilyet.

- Visszatérve a mondandómra, én egészen addig nem hittem a szerelem első látásban-ban, de akkor ott teljesen beléd szerettem, Alice. – Végül kimondtam.

- Ben. – Kapott a szája elé és láttam, hogy könny gyűlik mindkét szemébe.

- A randevúnk, a kórház, az hogy itt vagy egy kibaszott véletlennek köszönhető, de ennek így kellet lennie, hogy találkozzunk akkor ott este az étteremben és elkezdődjen ez az egész.

- Ben, én...

- Kérlek, hadd fejezzem be. – Megfogtam a kezét, felálltam és felhúztam őt is magam elé, majd folytattam. – Szeretlek téged, Alice Morgan. Szerelmes vagyok beléd és nem akarlak elveszíteni téged. Tudom azt mondtam, hogy nem akarok kapcsolatot, bevallom hazudtam mert féltem a múltbéli események miatt, de rájöttem, hogy egy idióta vagyok, ha egy ilyen rossz dolog miatt hagyom elveszni a legnagyobb kincset az életemből, ami te vagy, Alice. Egy kincs vagy számomra, amely pótolhatatlan. Tudnod kell, hogy küzdeni fogok értünk mert tudom, hogy működni fog, mert senki más nem kell nekem, csak is te.

Alice tátott szájjal hallgatta a mondandómat. Mikor a végére értem legördült egy könnycsepp az arcán.

- Mondj valamit Alice.

- Sosem hittem volna, hogy ez lesz, hogy úgy fogok érezni irántad ahogyan most, de be kell vallanom, hogy már akkor is éreztem irántad valamit, mikor még csak munkatársak voltunk, és az együtt töltött idő alatt nem tudtam megállítani a hevesebbnél hevesebb érzéseimet. Borzasztóan utáltalak a legelején, és most meg pár hónappal később borzasztóan beléd vagyok esve Benjamin. – Potyogtak a könnyei.

- Szerelmes vagy belém Alice?

- Igen.

- Szeretsz engem Alice?

- Nagyon szeretlek.

Két kezem közé fogtam nedves arcát és hosszú forró csókot nyomtam ajkára. Szorosan magához húzott, míg végül vad csókolózásba mentünk át. Pár perc múlva elhúzta magát tőlem és a szemembe nézett.

- Nagyon örülök, hogy elmondtad nekem, hogy mit érzel. – Suttogta.

- Egy barom voltam amiért nem mondtam el korábban. Nem hittem volna, hogy ez alatt a kevés idő alatt még jobban beléd fogok szeretni, de hát tudod a szívnek nem lehet parancsolni.

- Tudom, nekem sem sikerült. – Mosolygott.

- Akkor ezennel kijelenthetjük, hogy egy pár vagyunk?

- Igen, kijelenthetjük. – Vigyorgott édesen.

- Akkor úgy gondolom, hogy ideje elhálnunk ezt a kapcsolatot.

- Az már megvolt réges régen.

- Leszarom, akkor is akarlak, rohadtul akarlak és kívánlak, mint most már a barátnőmet. – Csókoltam meg és elindultunk a hálószoba felé.