Vakrandi az ördöggel. +18

Part 11. - Szerencsétlen.

- Alice kérlek, ne akadj ki ezen, nem jelent semmit az a hívás, hidd el nekem.

- Azonnal menj el innen, és felejtsük el örökre ezt az egész szarságot.

- Mármint mit?

- Mármint azt, hogy megismerkedtünk, összevesztünk, mondhatni randiztunk és hogy feljöttél a lakásomra.

- Túl hisztized ezt a dolgot, nem történt semmi olyan.

- De majdnem történt, csak hogy a hármas baszó ribanc közbe szólt ugye bár.

- Gyerekes vagy Morgan. – Röhögött Benjamin.

- Faszfej vagy.

- Tudom, ahogy azt is, hogy kibaszottul vágysz rám.

- Seggfej is vagy.

- Miért nem élvezzük ki ezt az estét?

- Mármint?

- Baszhatnánk egy jót. Rád férne úgy érzem egy kiadós kefélés, mert eléggé hisztis vagy mostanában.

- Hogy merészelsz ilyet mondani?

- Nyugodt lélekkel tudok ilyeneket mondani.

- Akkor ezennel viszlát. – Nyitottam ki az ajtót.

- Ne legyél már ilyen.

- Tűnj már el innen basszameg.

Miután nagy nehezen kidobtam Benjamint a lakásból, beültem a kádamba és engedtem magamra a hideg vizet.
Átkoztam az életet és hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy elmegyek randira egy ismeretlen emberrel, akiről kiderült, hogy az a férfi az, akit a világon a legjobban ki nem álhatok.
Fel akartam hívni Ellát, hogy dühöngjek neki egy kicsit, de akkor fény derült volna arra, hogy mi is történt valójában. Biztos vagyok benne, hogy híre kelne ennek az egész kis macerának és még így sem akartam rosszat okozni Benjaminnak.

Miután vagy tíz perce ültem a hideg víz alatt, levettem nagy nehezen minden ruhámat és forróra állítottam a víz csapot. Tele engedtem a kádat vízzel, nyomtam bele egy kis vanília illatú habfürdőt és próbáltam megszabadulni a mai nap okozta fájdalmaktól.
A lábaimat mostam éppen mikor valami kattanást hallottam a nappali irányából.
A szívem a torkomban dobogott annyira féltem. Kimásztam óvatosan a kádból és magamra vettem hófehér köntösömet.
Úgy vettem ki a zajokból, hogy valaki van a lakásban.
Betörtek hozzám.
Ekkor ugrott be, hogy nem zártam be a bejárati ajtót, mikor Benjamin elment.
A szívem még gyorsabban dobogott.

Lekapcsoltam a fürdőszobában a lámpát és kezembe vettem a hajszárítót. Úgy gondoltam ezzel le lehet ütni annyira valakit, hogy eszméletlen maradjon míg kiérnek a rendőrök.
Hangtalanul kinyitottam a fürdő ajtaját és próbáltam kivenni a sötétben, hogy hol lehet az idegen alak.
Lábujjhegyen mentem végig a folyosón, míg elértem a nappaliig. Megálltam a fal mellet, és majd meghaltam mikor kiszúrtam a lassan közlekedő fekete alakzatot.
Nem akartam habozni egy percig sem, nekirontottam.

- Most véged van te tolvaj. – Üvöltöttem, mint egy állat.

Nagyot puffant a testem mikor neki csapódtam, meglendült a kezem és hatalmas ütést mértem a tolvaj fejére a hajszárítóval.
Az idegen egy pillanat alatt földre került. Hangosan koppant a feje a padlón mikor földet ért.
A lámpakapcsolóhoz szaladtam, hogy végre lássam ki akart betörni a lakásomba.
Megfordultam és a szívverésem egy percre sem lassult le. Benjamin feküdt a padlómon, fején egy kis nyílt sebbel, amiből folyni kezdett lefele a vér.

- Uramisten, Ben. – Szaladtam oda hozzá.

Reszketett a kezem ahogy hozzá értem és nem mozdult. A telefonomért futottam és azonnal tárcsáztam a mentőket.

Harminc perccel később a nappalim tele volt emberekkel. Mentősök és rendőrök is érkeztek miután bejelentettem a balesetet. A rendőrnő felvette a jegyzőkönyvet, majd miután magamra hagyott a mentőshöz léptem.

- Kérem, mondja el, hogy van Benjamin? Nagyon súlyos? – Újra reszketni kezdtem.

- Nyugodjon meg asszonyom, nem lesz semmi probléma a barátja rendbe fog jönni. – Kijavíthattam volna az urat hogy Ben nem a barátom, de nem akartam.

- Mennyire súlyos a sérülése?

- Bevisszük a kórházba mert össze kell varrni, jelenleg még eszméletlen az ütés miatt.

- Túl fogja élni?

- Hölgyem, természetesen igen.

- Hála az égnek.

- Elkíséri a mentőben?

- Igen.

A mentőautóban végig könnyeztem ahogy az eszméletlen Benjamint néztem. Tudtam, hogy véletlen történt az egész, de még mindig nem értem mit keresett a lakásomban, miután elment.
Néha úgy tűnt, mintha mozognának az ujjai, de szerintem csak képzelődőm.
Egy órával később már Benjamin szobájában ültem az ágya mellet. Még mindig nem tért magához, a homloka össze volt varrva és halkan szuszogott.
Nagyon fáradt voltam én is, de nem akartam haza menni, mert abba bele örültem volna, hogy ha nem tudom mi van vele.
Picit lejjebb csúsztam a széken és csak figyeltem őt.
Aztán minden elsötétült.

Mikor magamhoz tértem rögtön a fali órára néztem.
Hajnali kettő óra, huszonhat perc.
Próbáltam össze kotorni magamat a széken mikor ránéztem Benjaminra. Ült az ágyában és mereven bámult rám.
Kibaszottul ijesztő látvány volt.

- Jesszusom, Ben, megijesztettél. – Ugrottam össze.

- Alice...

- Ne beszélj, inkább mond el, hogy vagy? Hogy érzed magad?

- Hát egy kórházi ágyban tértem magamhoz, ahol a szemeim kinyitása után téged láttalak meg elsőnek, szerinted, hogy lennék? – Oké semmi baja, ha már parasztkodni tud.

- Baleset történt, baleseted volt.

- Tudom, emlékszem, leütött egy kétbalkezes őrült nőszemély, akiről úgy hiszem hogy közveszélyes a társadalomra. Lehet le kellene csukatnom.

- Mit kerestél a lakásomon a sötétben?

- A telefonomat.

- Nem vitted el magaddal?

- Nem, a kis asztalodra tettem és ott maradt.

- Miért nem kopogtál?

- Kopogtam, de nem jött válasz, aztán benyitottam, az ajtó nem volt bezárva, ami nem mellesleg eléggé veszélyes Alice, bárki idegen bejuthatott volna, ez hiányzik neked?

- Nem, én...

- Na mindegy is, bementem és próbáltam megkeresni az asztalt, nem tudtam hol a kapcsoló, aztán valaki elütött.

- Sajnálom, azt hittem betörő vagy.

- Sejtettem.

- Tényleg sajnálom.

- Látom rajtad mennyire sajnálod.

- De tényleg.

- Látom rajtad mennyire sajnálod, hogy nem patkoltam el.

- Na ebből elég legyen basszameg, fejezd ezt be, nem hiányzik még a sértegetésed is, mikor kurvára szarul érzem magam. Ha nem vennéd észre, itt vagyok veled én is a kórházban, mert nyilván aggódom a kibaszott hülye fejedért. Szerencsétlen baleset volt, ami történt a te hibádból, úgyhogy ne merj velem paraszt lenni, mert eddig úgy áll a helyzet, hogy habár én ütöttelek le, te voltál az, aki jogtalanul bejött a lakásomra. Játszhatod itt az áldozatot, de igazából te csak egy kibaszott nagy seggfej vagy, aki nem kell senkinek, és ez így is marad örökre. – Felálltam és elindultam ki a szobából, hallottam ahogy még utánam kiabál mérgesen.

- Morgan.

De az ajtó már becsukódott.