It will be mine

1.

A szürke gyönyörű kanca ló újra a városba került, gazdájával a hátán. Ritkán látni őket, általában csak egy kis ennivalót vesznek, és már mennek is el. Olyan gyorsan elvágtáznak, hogy lehetetlen utolérni őket. Nem tudni róluk semmit, csak azt amit külső szemmel látni. A ló gazdája egy tizen-éves fiú. Legtöbbször szőrén ül lován, a kantár, hogy rajta van-e vagy sem, az változó. Nem sokan ismerik a fiút, van aki azt se tudja hogy létezik. Az erdő fele vágtáznak, s eltűnnek 1 hétre. Most is ez történt. A fiú újra visszatért a faluba lova hátán. Az egyik bolt előtt leszállt, majd mondva egy "maradj itt" - et lovának, fut is be a boltba. Senki nem mer a közelébe menni a pár évvel ezelőtti baleset után. A történet ugyan így kezdődött. A fiú lova hátán érkezett a faluba, és az egyik bolt előtt megállt, s ott hagyva lovát, ment be vásárolni. Pár korabeli srác közelebb ment a lóhoz, majd mikor az egyik mellé lépett, fellökte, s egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy meg is ölje, de gazdája épp időben tért vissza. Azóta senki nem mer a közelükbe menni. A fiú most meglepően több szatyorral tért vissza, és egy vödör vizzel, amit lova elé tett. Amíg az ivott, addig a magával hozott hátitáskába beletette a zacskók tartalmát, majd az üresre kiivott vödröt visszavitte, és már hagyták is el a falut. Betért az erőbe, majd annak végében lévő patakot átugorva fordultak le a kis kunyhóhoz. Biztonságosan el volt kerítve, kívülről szögekkel borított kerítéssel, mi félig fából, félig pedig betonból készült, hogy féltve őrzött lovának, egy szőrszála se görbüljön. Beléptek a kapun belülre, majd levéve a lovon lévő szerszámot, engedte szabadon, de egy centit sem mozdult mellőle, hisz reggel óta nem kapott semmi táplálót a füvön, és néhány zöldség-gyümölcsön kívül. A fiú kuncogva megpaskolta a ló nyakát, majd elindult a boxnál lévő kis ajtóhoz, ami mögött a ló kedvenc eledele van. Gyorsan összedobta, majd kinyitva a box ajtaját, ment be először ő, majd a ló. Letette az etetőjét, majd megölelve a lovat, ment be ő is, hogy végre aludhassa az igazak álmát.

Másnap reggel a városból jövő hangos zaj keltette fel, mit igen szokatlannak talált. Gyorsan felöltözött, majd lovát gyorsan felszerelte - ami csak egy kantárból állt - majd már mentek is el. Nem jelentek meg látványosan, csak a város végéből figyelték a következményeket, addig, amíg 3 lovas nem jelent meg. A legelső ló korom fekete volt, egy igen drága lófajból származik. A rajta ülő pedig elegáns ruhában volt, ami egy inget, zakót, nyakkendőt, elegáns cipőt, és nadrágot takar. A mögötte lévő 2 ló egyszerű pej volt, a rajtuk ülők pedig korom feketébe voltak, viszont ugyan úgy elegánsan felöltözve. Lelapultak a földre, és onnan hallgatták tovább.

- Reggel megint itt voltak. - szólalt meg a jobb oldali.

- Tudom. Nem tudom hogy hány éves az a törpe, viszont a lova kitűnő. Kell nekem az a ló! Meg fogom szerezni! - jelentette ki a legelső.

-Ne aggódj, nem engedem hogy elvegyen tőlem! Soha nem adlak senkinek! -mondta átölelve. Megvárták amíg elmennek, majd visszamentek a házhoz. A kapun belül újra szabadjára engedte a lovat egy répát adva neki, majd leült kint, és elkezdte lepucolgatni a cuccait. A pucolócuccokat, a kantárt a nyerget, hogy minden szép tiszta legyen. Mikor végzett vele, felsöpört a boxban, leporolt mindent, majd ment át a házba, ahol ugyan így mindent letakarított. Csinált magának ebédet, majd a gyors időeltelte után, feküdthetett is le aludni.