It will be mine

5.

Taehyung a "sérült" területre tette kezét, s mosolyogva fordult vissza Jungkookhoz.

- Vigyél ki innen! - szólt bosszúsan Jiminnek, ki egy halk "sajnálom" - ot elsuttogott s Yoongi a kezénél fogva, kihúzta az épületből.

- Most nincs itt a kis barátod, hogy megvédjen. - mondta közeledve felé. Hátrálni kezdett, míg neki nem ment, Taehyung egyik emberének. Az "elütött" személy felé fordult, s újra hátrált pár lépést, aminek következtével, Taehyung fogságba tudta ejteni. Össze fogta egyik kezével hátul a fiú két kezét, s meglökve őt, irányította egy lépcső felé, ami az emeletre vezetett. Fent belökte őt az egyik szobába, majd maguk után becsukta az ajtót.

-Engedj el! - kezdett el rángatózni, mire Taehyung hátra rántotta a kezénél fogva, lábát pedig a fiú térdhajlatába fúrta, így térdre kényszerítve őt.

- Csak, hogy tudd, kurvára nem kellesz nekem semmire úgyhogy viselkedj, vagy megöllek! - modta legugolva elé. Szemei csak úgy szikráztak, majd pár másodperc múlva újra felvette a pókerarcot.

- Csak, hogy tudd, kurvára nem kértem, hogy rabolj el. Úgyhogy igazán elengedhetnél. Legalább nem lesz gondod a viselkedésemmel. - mondta közelebb hajolva.

- Nem tehetem. Vagyis de, de nem akarom. - mondta félmosolyra húzva ajkait.

-Mit akarsz tőlem? - kérdezte kissé idegesen.

- A lovadat akarom. Azt akarom, hogy átadd nekem. És át is fogod. - mondta az állára fogva.

- Soha nem adom át neked. - mondta elrántva a fejét, majd erőt véve magán, kiszabadította kezeit s felállt. Taehyung követte példáját, majd a falhoz szorította.

- Majd meg látjuk.. - mondta, az arcába hajolva, majd a szobát bezárva  elhagyta az épületet. Jungkook már gondolkozott a szökéses tervén, míg Taehyung embereket rendelt az egész épületbe és köré.

Az este folyamán Jungkook egy szemhunyásnyit sem aludt. Félt, hogy ha elalszik, megölik őt álmába, és Aaysa rossz kezekbe kerül. Már így is mind a ketten rossz helyen vannak.
Reggel az ajtó nyitódásakor egy ismerős fej kukkantott be a szobába, ez pedig Jimin volt. Jungkook eddig se bízott benne, most viszont annyira se amennyire eddig. Úgy vélte, Jimin hibája, hogy megtalálták őket és most ezért van bajba a lova.

- Szia. - ment beljebb. - Tudom, hogy most mérges vagy, de gondoltam jót tenne egy kis friss levegő a lovaknál. - mondta megeresztve egy kis mosolyt, mire Jungkook szemet forgatva indult el az ajtóhoz, amit kinyitott, viszont kimenni már nem tudott rajta, ugyanis elötte állt egy nagydarab fickó.

- Menj már el az útból te kétajtós szekrény. - mondta Jungkook, miközben lökött az illetőn egyet. Legalább is megpróbált. Miután kijutottak a házból, körülöttük 8 szintén nagydarab férfivel, a Lovakhoz vették az irányt, ahova az utat Jimin mutatta.

- Ezek a lovak a "csapatunk" tagjaié. Ő ott Lobo, Hoseok lova. - muttatott egy sötét pej lóra. Úgy nézett ki mint egy ártatlan bárány.
- Ő ott Diablo, vele már találkoztál ő az én lovam. - mutatott a mellette lévőre.
-Mellette Nasa, ő Namjoon Lova. Ő Prince, Jin lova, majd ha meg ismered, meg tudod miért hívják így. Ő pedig Silver, Yoongi lova. - mondta, majd elindultak hátra. Itt két külön box volt, az egyikben egy nagyon magas, korom fekete ló volt. Jungkook egyből oda ment hozzá, s megsimogatta. Jimin kinyitotta a box ajtaját, így a lóhoz jobban hozzá tudtak férni.

- Ő vele is találkoztam már. Gyönyörű ez a ló. - mondta az utolsó mondatot szinte suttogva.

-Ő Taehyung lova. - mondta Jimin mire a fiatalabb felé kapta a tekintetét.

-Szerencsétlen ló. - mondta fintorogva amin Jimin jót kuncogott. Zajra lettek figyelmesek, a másik boxból, ahogy rugdossák az ajtaját, majd kikukucskált onnan Aaysa. Kitörte a box felső ajtaját. Jungkook egyből oda futott, s kiengedte őt, majd magához ölelte.

- Hé, te meg mit csinálsz? - indult meg felé az egyik férfi, de Jimin leintette.

-Ő az én lovam. Azt csinálok amit akarok. - mondta majd elindult vele hátra. - Elmegyünk haza, mit szólsz? - suttogta a lónak, ki békésen legelészett. Fel akart rá ülni, de valaki elrántotta tőle a kezénél fogva.

- Gondoltam hogy el akarsz majd menni. - fordította magával szembe.

- Engedj el, Taehyung! - kezdte el rángatni a kezét.

- Úgy volt... De meg gondoltam magam. Kellesz nekem! - mondta derekára téve a kezét s közelebb rántotta magához.