It will be mine

13.

- Mr. Kim! - kiáltott utánuk egy mély hang, majd meg is jelent a tömegből előlépve. Hátra fordultak, Taehyung tekintete pedig elkomorult.

- Menj a bárpulthoz, kérj valamit inni. Ha kérdezik mond, hogy velem vagy. -  mondta elengedve a kezét. Jungkook félve nézett a tömegre, ami a pult előtt gyülekezett, majd vissza Taehyungra, aki bátorítóan tolta meg egy kicsit. Összehúzva magát próbált átevickélni a tömegen, azonban a közepén valaki elkapta a csuklóját.

- Hogy mászkálhatsz te itt egyedül? - kérdezte egy magas srác, mosolyogva. Jungkook nem nagyon mert válaszolni, csak kirántotta kezét a másikéból, és ment tovább. Azonban az nem hagyta ennyiben a dolgot, a kisebb derekára fogott, s késztette a megállásra. - Hova sietsz ennyire? - fordította magával szembe, mikor sikerült megállítania. Jungkook idegesen a szemébe nézett, nagy kezeit leszedte magáról, és ment tovább. - Állj már meg, legalább egy pillanatra. - fogott újra csuklójára. Jungkook ezt megelégelve teljes erejét össze szedte s lökött rajta egy nagyot.

- Ha nem hagysz békén, behúzok egyet! - mondta kissé elcsukló hangal. Próbált magabiztos lenni, azonban le sem tagadhatta, mennyire fél. Gyorsan tovább ment, s már majdnem sikerült kiérnie a tömegből, amikor újra egy kéz ragadta meg a derekát. Megemelte a kezét, s ahogy megfordult, lendítette az öklét, azonban az elötte álló megfogta.

- Ahh... Azt hittem más vagy. - mondta megnyugodva, homlokát az elötte álló mellkasának döntve.

- Valaki hozzád ért? - kérdezte furcsálva, eltolva magától, de csak annyira hogy a szemébe tudjon nézni.

- Nem.. Vagyis egy srác folyton megállított a derekamat fogva meg a csuklómat szorította. - mondta, körül nézve, s közelebb lépett Taehyunghoz. Hiába olyan amilyen és hiába tett meg dolgokat, mellette legalább biztonságban érzi magát. Taehyung ráterítette Jungkookra a zakóját, ugyanis érezte hogy kissé remeg. Persze azt már nem tudta, hogy az adrenalintól vagy azért mert fázik, de nem is számított.

-Szólj ha esetleg látod. - mondta a derekára téve kezét, majd a tömegről a bárpultra vezette tekintetét.

- Nem lényeges. Ne foglalkozz vele. - tette kezeit a mellkasára, ahogy Taehyung közelebb húzta magához. Levezette rá tekintetét, s elmélyedve szemeibe bólintott egyet.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte megrázva a fejét s tekintetét vissza vezette a bárpultra.

- Nem. - rázta meg fejét. Elengedték egymást, majd Taehyung össze kulcsolva a kezüket indult meg az ajtó fele, ahol az a srác állt, aki Jungkookot szólította le. Kissé félve nézett fel a magas idegenre, majd mikor találkozott a tekintetük, elkapta azt, s szabad kezével Taehyung karjára szorított.

- Baj van? - nézett le rá, majd körbe, hogy mégis mi lehet Jungkookkal.

- Nincs. - rázta meg fejét, s engedte el karját, mikor már kiértek az ajtón.

A kocsi már kint várta őket, így nem kellett várniuk. Kinyitották nekik az ajtót, beszálltak s már indultak is. Jungkook egész úton az ajtónak dölve meredt ki az ablakon. Kissé fáradt volt, megviselte ez a nap, csak szeretett volna haza menni, és bezárkózni a szobájába. Egyedül akart lenni.

- Van egy meglepetésem számodra. - mondta a combjára simítva majd gyengén bele markolt. - Nem mondanám hogy teljesen megérdemled, de első körnek jó. - mondta s egy pillanatra rá nézett. Jungkook még mindig az ablakon bámult ki, nem mondott rá semmit. - Mi történt ott bent? Eddig nem voltál ilyen. - mondta s mikor nem válaszolt, bele mélyesztette combjába az ujjait.

-Aau.. - Összehúzott szemöldökkel nézett a mellette ülő személyre s próbálta leszedni magárol a kezét.

- Kérdeztem valamit! - mondta simogatva a fájó területet.

- Semmi sem történt! - mondta megemelve a hangját.

- Akkor mégis mi bajod van? - kérdezte szemöldökét megemelve.

- Az volt az egyezségünk, hogy ott azon a szaron rendesen viselkedünk. De ne várd el, hogy ilyenkor is úgy tegyek mintha minden rendben lenne! - csattant fel, s lelökte magáról a nagyobb kezét.

- Vigyázz a szádra Jungkook! - Szólt rá ridegen, amitől a kisebb megborzongott. Idegesen fordult vissza az ablak fele, és tovább nézegelődött.

Hamar haza értek, amint beálltak az udvarba, Jungkook kipattant s a házba sietett, Taehyung a nyomában.

- Jungkook? - jött elő a konyhából Jin, s megállította a szaladó Jungkookot. - Na, hogy ment? - kérdezte, miután észre vette Taehyungot.

- Volt egy kis gubanc az újoncal, de aztán elsimítottuk a dolgot. - mondta levéve a mellényét, majd a nyakkendőjét lazította meg, hogy azt is levehesse. Jungkook elindult fel az emeletre, nem is értette, hogy Jin minek állította meg.

- Hé dulifuli! - szólt utána Taehyung mire morogva de megállt s felé fordult. - Nem is érdekel az ajándékod? - kérdezte tettetett szomorúsággal. Jungkook csak előre fordult, bemutatott neki, majd felment.