It will be mine

15.

Taehyung

Le parkoltam az udvarba majd kiszállva csaptam be a kocsi ajtaját a kulcsot pedig a mellettem állónak adtam, aki a helyére viszi. Benyitottam a házba, ahol Yoongiék fogadtak a kanapén ülve.

- Hát ti? - kérdeztem furcsálva.
- Úgy volt ma mindenki haza megy. - indultam el a konyhába.

- Igen de előtte meg akartam nézni Jungkookot. Viszont nem találtam. Nincs a szobájában. - mondta Jimin utánam jőve. Jungkook neve hallatán megfeszültem. Elő vettem a hűtőből a vizet s töltöttem egy pohárba.

- Tudok róla. - a kitöltött folyadékot megittam, majd a poharat a mosogatóba tettem.

- Szóval akkor? - nézett rám értetlenül.

- Elvittem valahova, össze vesztünk, elindult sétálva én meg ott hagytam. - rövidítettem le a történteket.

- Te komolyan ennyire hülye vagy? - háborodott fel. - Az a fiú teljesen össze van törve és te hagyod, hogy éjszaka egyedül sétálgasson a sötétbe? - kérdezte indulatosan.

- Aha. - bólintottam. Láttam ahogy Jimin feje füstöl az idegességtől amin magamban jót szórakoztam.

- És ha valaki elrabolja? Vagy megfázik? Ha el ütik? - kétségbe esve nézett Yoongira.

- Elmegyek megkeresem. - mondta az ajtó fele indulva.

- Nem mész te sehova! - szólt rá erélyesen Yoongi. Jimin szavai engem is meg ijesztettek, így be adtam a derekam.

- Megkeresem, ne aggódj. Menjetek csak haza. - mondtam majd össze szedve magam, indultam újra ki.

- Én is megyek! - jelentette ki Jimin, Taehyung után futva. A mondat hallatára megtorpant, így Jimin egyenesen a hátának ütközött. Taehyung megfordult s ridegen Jiminre nézett.

- Azt mondtam, hogy menj haza. Nem pedig azt hogy gyere. - nézett le rá idegesen.

- Ne viselkedj így. Jungkooknak szüksége van rám. - mondta dühösen.

- Ez nem kérés volt Jimin! - fordított neki hátat, így az alacsonyabb hátra maradt. Yoongi átkarolva a derekát vezette ki a kapun, majd a kocsiba beszállva indultak el haza.

-Minjae, nyergeld fel Dariust - szólt az éppen kifele tartó fiúnak aki már ment is teljesíteni a kérést. Taehyung utána ment, majd fel ülve a lóra, indult is az erdőbe. Minden bizonnyal ott fogja Jungkookot találni, ha útközbe nem esett baja. Gyorsan szelte az utat, aggódott a fiú miatt.

Amint oda ért a kis házhoz, leszállt a lóról s be rontott a kapun. Útja a házhoz vezetett, ahova lassan belépett. Minden egybe volt, a konyha a nappali és a hálószoba is. A mosdó volt az egyetlen amit egy ajtó különített el. Az ágy rendezetten és üresen állt, így már kisebb pánikkal lépett ki az ajtón. Ha nincs a házba, akkor valószínűleg történt vele valami útközben. Mostmár nagyobb pánikkal csukta be maga után az ajtót majd ment volna ki a kapun, mikor nyöszörgést hallott meg a háta mögül.
Sietve indult meg a box fele, ahol egy pokrócon össze kuporodott Jungkookot talált. Óvatosan mellé térdelt, s haját kitűrte az arcából.

- Jungkook - szólongatta, óvatosan ébresztgette, de a kisebb nem nagyon akarta kinyitni a szemét. Teljesen ki volt hülve, így Taehyung rá terítette a kabátját.
-Gyere pici, nagyon ki vagy hülve. - ültette fel.