It will be mine

4.

- Először vegyük le azt a nyerget. - mondta, célozva a Jimin alatti ülő alkalmatosságra. Amint ez megtörtént, a kantár is eltűnt, majd minden nélkül ült fel Jimin. Elkezdtek sétálni, de zörgést hallottak, mintha valaki közeledne. - Ki lehet az? Ide sose jár senki. - indult el Jungkook a zaj felé.

-Jungkook gyere vissza. - szólt rá a fiatalabbra erélyesen, ugyanis volt egy olyan sejtése, hogy bárki is az, nem jóból jöhetett ide.

Jimin mindig a legrosszabbra készül, még ha annak köze sincs semmihez. Szeret elővigyázatos lenni, ezért a baj legtöbbször elkerüli őt. A fiú azonnal vissza fordult, majd amint Jiminhez ért, előjöttek a zörgést okozók, körbe véve őket.

- Ez valami vicc? - fordult Taehyung felé Jimin, unottan. Jimin közelebb ment Jungkookhoz - ki lassan remegett a félelemtől - majd kezét a kisebbével kulcsolta össze. - Nincs baj, ne félj. - suttogta neki Jimin. Jungkook annyira nem bízott még Jiminben, de úgy vélte, ha ezt nem teszi, egyedül marad, ez pedig csak mégjobban megrémítette. Jungkook elengedte Jimin kezét, és kevésbé feltűnően körbe nézett. Egy kiút volt, az pedig a város fele van. Veszélyes de talán meg tud menekülni. Amikor kevésbé figyeltek, egy gyors fordulattal kivágtázott a résen, és már ott sem volt, viszont mindenki utána eredt. A tempót nehezen, de Taehyung tudta tartani Dariussal, de még így sem érte utol, csak mikor Jungkook zsákutcába szorult. Aaysa kiállt gazdájáért s patájával kezdte el kaparni a macskaköves utat. Jungkook hiába próbált vele hátrébb menni, Aaysa nem hagyta magát.

-Aaysa. - szólt oda a lónak, miközben csizmájával megbökte oldalát, a szemkontaktust viszon tartotta Taehyungal. Gyorsan leszállt, majd lova elé állt kitéve kezét, ezzel próbálva védeni. Taehyung is követte példáját, közelítve feléjük. Volt egy kis rész ahol Aaysa kisurrant Jungkook pedig sörényénél kapaszkodott fel, majd egyet dobbantva ugrott fel a vágtázó lóra, viszont mire kiért, újra körbe vették. Leszedték Jungkookot a Lóról és, hogy ne tudjon megszökni, a nyaka köré tekertek három hurkolt kötelet.

-Hagyjátok! - kezdett el ficánkolni Jungkook, viszont az emberek egy kicsit feljebb emelték, és már el se érte a földet. Bele rugott az egyik fogvatartója térdébe, ki erre térdre esett. A másikkal is ezt csinálta, majd futott volna lovához, de Taehyung elkapta a kezét, maga felé fordította, és kezét hátra rántotta, ezzel térdre kényszerítve a fiút.

-Nem igaz, hogy nem tudjátok megfogni! - rivallt a földön lévő embereire. Erősen felkarjára fogott, majd felrántotta a földről Jungkookot. Egy kendőt nyomott az orrához, mitől egyből elájult. Tae feltette Dariusra kis testét, mejd felszállt ő is. Derekánál fogva tartotta, hogy le ne essen, majd elindultak haza.

-Nem úgy volt, hogy megölöd? - Kérdezte Yoongi, miután mellé ért.

- De, úgy volt. Azóta változott. - mondta, előre nézve. - Jimin? - nézett barátjára.

- Már otthon van. - mondta Yoongi, hátra nézve, ugyanis mögöttük vonszolták a szürke kancát, ki folyamatosan szabadulni próbált. - Elküldtem, mert csak gátolt volna. - mondta Taera nézve.

-Biztos, hogy nem sikerült volna elkapni őket, ha Jimin itt van. - mondta egyet bólintva.

Az út további része csendesen telt, egészen a nagy házig. Mire oda értek Jungkook is felébredt. Taehyung szállt le először, majd az oldalasan ülő Jungkook derekára fogott, és úgy emelte le, miközben az említett, két kis kezét, a másik nagy kezére tette. Mivel Jungkook még egy kicsit gyenge volt a beszívott altatótól, ezért Tae felkapta menyasszonypózba és bevitte a házba. Bent letette az emberei mellett, kik egyből csuklójára fogtak. Jimin amint meghallotta a lépteket, leszaladt a lépcsőn, és Taehyung elé állt.

- Jimin, menj haza! - nézett le rá Taehyung, majd arrébb lépett.

-Nem me.... - kezdte, de Taehyung közbe szólt.

- Ez nem kérés, hanem parancs! - rivalt rá, gyilkos szemekkel nézve.

Amint Jungkook látta, hogy Tae nyúl a zsebéhez, össze szedte az összes erejét, kicsavarta az őrök kezét, kik újra a földre kerültek, majd Jimin elé futott, Taehyungot arrébb lökve... Legalábbis megpróbálta, de ehelyett magát tolta hátrébb. Taehyung alig bírta vissza fogni a mosolyát, ugyanis viccesnek találta az elötte állót, ahogy erősködik. Derekánál fogva rántotta magához Jungkookot, ki pofon vágva Taet, ment távolabb. Megijedt, viszont nem akarta, hogy barátját bántsa.

És félt, hogy sosem látja többet lovát...