It will be mine

6.

Arcuk vészesen közel volt egymáshoz, ami Jungkooknak nagyon nem tetszett. Próbálta magát kiszabadítani, amivel csak azt érte el, hogy Taehyung még jobban szorította őt. Jungkook szisszentve egyet adta meg magát, hátha így enged majd a szorításán ami meg is történt.

- Ne is próbálkozz a szökéssel, ha nem akarod, hogy a ló holtan végezze. - súgta a fülébe mély hangon, majd elengedve indult vissza a házba.

- Várj... - megállt, majd vissza lépdelt mellé.
- Otthon vannak azok a cuccok amik Aaysanak kellenek. - mondta halkan, lehajtott fejjel. Képtelen volt a szemébe nézni. Utálta ha nem ő nyer, most pedig épp behódol az elötte állónak. Mert nincs más választása.

- Akkor elmegyünk érte. - mondta határozottan, majd el indultak a  boxokhoz.
- Leszögezném, bármi is jár a fejedben, ha szökésen vagy bármi máson gondolkozol, és a terved sikerül, megkereslek, és megöllek. Téged is és a lovat is. Értve vagyok? - kérdezte magához rántva.

Ellent mondást nem tűrő hangja miatt, egyből bólogatni kezdett. Taehyung felszerelte a lovát, majd amint kész lett, Jungkookra nézett. Fel ültek a lovakra, majd elindultak. Csendesen telt az utuk, de mikor a házhoz értek, ez megtört.

- Igyekezzünk. Van ennél fontosabb dolgom is. - mondta, mire Jungkook csak szemet forgatott.

Először a kis házból hozta ki a saját cuccát, majd a másikhoz vették az irányt. A fontos dolgokat össze szedte, majd utolsó sorba a pucolós cuccát akarta leszedni, viszont azt nem érte el. Taehyung a falnak támaszkodva figyelte s kuncogott egyet szerencsétlenségén, mire Jungkook rá nézett. Tae el lökte magát a faltól, majd levette a dobozt és Jungkook kezébe adta. Még gyorsan felnyergelte és felkantározta a lovat, majd a cuccokat magukhoz véve indultak vissza.

Jungkooknak a box mellett lett egy kis szekrénye, amibe bele pakolta a lónak a pucolós cuccát, a nyergét meg a kantárját, a kajáját, és a kötőfékét. Vissza zárták a lovakat majd elindultak be. Jungkookot vissza kisérette a szobájába, és ment a dolgára ahova annyira sietett.

Jungkook a szobában próbálta lefoglalni magát. Az ablakon bámult ki, majd a tetőre nézett. Kinyitotta az üveget, és kiült a párkányra. Hátát a falnak támasztotta, lábait mellkasa elé húzta, s bámulta tovább a legelésző állatokat. Annyira bele merült, hogy azt se hallotta, hogy valaki bejött a szobába. Csak akkor vette észre, mikor az illető hirtelen a hasánál átkarolta, s magához szorítva tartotta meg amíg behúzta őt a szobába. Jungkook a hirtelen érintésre felsikított, s erősen kapaszkodott az izmos karokban.

- Örülnék ha nem ücsörögnél az ablakban. Még a végén megfázol. - mondta Jimin, majd elengedte a fiatalabbat.

- Unatkoztam. - mondta morcosan.

- Jimin! - szólalt meg egy mély hang az ajtó felől. Mindketten ijedten kapták a hang irányába a fejüket s kicsit távolabb is álltak egymástól.
-Kifele! - bicentett egy aprót az ajtó fele, mire a szőke egy biztató mosolyt küldött Jungkook felé és már ott sem volt.

-Engedj ki! - mondta Jungkook, s vissza fordult az ablak fele.

-Hidd el, szólni fogok ha változott a véleményem. - mondta kemény hangon. Jungkook vissza fordult, s nagy léptekkel indult meg felé majd pár lépéssel előtte megállt.

- Akkor jó lenne ha változtatnál, ugyanis... - kezdett bele, de Taehyung a nyakára fogott.

-Nekem te kurvára ne parancsolgass. Én vagyok az aki itt parancsol, és az egyetlen akinek joga van hozzá! - mondta kissé megemelve hangját. Jungkook bólintott egyet, már amennyire tudott, majd elkezdett kapálózni. Taehyung elengedte őt s a földre lökte.
- Innentől kezdve kajálni lent tudsz majd. Yoongi körbe fog vezetni.- nagy nehezen felkelt a földről, majd felmászott az ágyra. Taehyung miután ezt elmondta, újra eltűnt.