It will be mine

9.

- Dél - Kelet fele. - mondta Taehyung egyik embere. Mivel Jungkook nem hallotta az egész mondatot, nem volt biztosa abban, hogy arra kell mennie.
Végül az útja mégis oda vezetett.

-Félek hogy ez egy csapda. Mivan ha tudták, hogy ott voltunk? - kérdezte magától, de választ nem kapott.
-Hogy lehetsz pont te az ő lova? Hát persze... Nem is Taehyung lenne ha nem a legjobb ló lenne neki. Ez egy hülye kérdés volt. - simított végig nyakán.

Az út elég hosszú volt, Jungkook azt se tudta merre megy. Ugyan a tájékozódásban kitűnő, a várost nem ismeri.

- Mostmár biztosan szomjas lehetsz.. - paskolta meg a ló nyakát, ki szusszantott egyet. - Túl nagy ez a város és nem tudom, hogy hol vagyunk. - dőlt rá a ló nyakára. Halk zajokat hallottak, ami jelezte, hogy közelebb értek a városhoz. Jungkook elindult a zaj felé, hátha talál egy kisboltot, vagy valamit, ahol meg tudja itatni a lovat.

-Jó napot! Elnézést... - köszönt, de az emberek csak ijedten néztek felé. Leszállt a lóról, majd közelebb sétált.
- Elnézést, nem szeretném zavarni önöket, csak egy kis vödör vizet szeretnék a Lovamnak. - beszélt halkan, ugyanis az emberek riadtan néztek rá.. Egy fiatal lány bukkant elő, aki amint meghallotta Jungkook kérését, már intézkedett is. Idősebbnek látszott, minimum 10 évvel. Pár perc mulva vissza tért egy nagy vödör vizzel amit át is adott Jungkooknak.

-Köszönöm. - hajolt meg illedelmesen, majd a Ló elé rakta a vizet. Miután a vödör üressé vált, Jungkook vissza adta a lánynak majd újra meghajolt.
- Köszönöm, hogy segítettél. - nézett rá egy halvány mosollyal.

- Ugyan, semmiség. - Jungkook biccentett egyet, majd a ló fele fordult.
- Tessék, állj csak rá. - nyújtotta vissza a vödröt a lány, amit Jungkook mosolyogva fogadott el. Nem sokat segített rajta, de az biztos, hogy könnyebb volt neki.

-Lehetne egy kérdésem? - kérdezte Jungkook, mielőtt elindult. A lány bólintott, így újra szólásra nyitotta ajkait, de nem tudta hogyan kérdezze meg.

A város végének Dél-Keleti felénél mi van? - kérdezte halkan, hogy mások ne hallják.

- Kerüld el azt a helyet jó nagy ívben, ha jót akarsz magadnak! - nézett Jungkookra ijedten.

- De az merre van innen? Csak... hogy tudjam, merre ne menjek. - kérdezte kíváncsian.

- A folyó határolja a város és a Nightcrawlert. A város elkülönített része és nem véletlenül. Ha nem akarsz darabokba haza térni, akkor nem mész oda. - mondta a lány. Jungkook nyelt egy nagyot, de ez sem tántorította meg. Megköszönt mindent, majd útnak indult. A folyó nem volt annyira messze. Mikor oda ért, félve megállt a híd előtt.

-Félek hogy valami bajunk esik. - bújt Dariushoz. Végül megindultak, át a hídon, ahol aztán meg is torpantak.

Darius már ismerte a helyet ezért szépen lassan indult el.

-Jolvan, innentől te vezetsz.- adta át magát Dariusnak.

Az út csendes volt, senki se tett keresztbe nekik, amit Jungkook eléggé furcsált. Ijesztő volt ez a hely, mégis csoda szép. A sétányok kövekkel voltak kirakva, a  fű mellette dúsan sorakozott, a fák leveleinek halk surlódása nyugtató volt Jungkook számára. Egy valami nyugtalanította csak igazán... Egy lélek sincs sehol. A házak egymás mellett állnak, de a környéken síri csönd ült.

-Siessünk, már nem lehetünk messze!-mondta Jungkook bár ebben nagyot tévedett. Mire közel értek a célhoz, be esteledett s így már még ijesztőbb lett a hely. Darius bátran sétált a zajok ellenére, ellentétben Jungkookkal aki minden neszre felfigyelt.

Mikor a házhoz értek, Jungkook körül nézett, hátha van valaki a közelben, de nem látott senkit. Leszállt a lóról, majd maga után húzva kereste meg a bejáratot. Megtalálva az egyetlen nyitható kaput, bement rajta, majd gyors léptekkel kezdte keresni Aaysat. A nagy és rémisztő, még is modern ház mögött helyezkedett el az Istálló. Belépve az ajtaján látta meg a tágas boxokat. Egyszerűen gyönyörű ez az istálló.

Amint meglátta Aaysat elengedte Dariust s szaladt kinyitni a box ajtaját, majd egyből a ló nyakába ugrott. Rossz volt abban a tudatban lennie, hogy nincs vele. Elindult Darius felé, azonban ő már nem ott állt ahol hagyta. Valaki elrántotta Aaysatól, majd a földre taszította.

- Nem gondoltam volna hogy ennyire hülye vagy. - hallottam meg Taehyung hangját.

Felemelte tekintetét a földről, majd kereste, hogy mégis merről jöhetett a hang. Fel akart állni, de a mögötte lévő vissza lökte s lábával a hátára taposva taszította mellkasát a földhöz. Egy lövést hallott, majd egy fájdalmas ordítást. A nyomás ami a hátánál volt gyorsan enyhült, majd még gyorsabban el is tűnt. Felpattanva fordult a mostmár fekvő férfi felé, ki a lábát szorongatta.

Felnézett az emeletre, ahonnan Taehyung vizslatta őt. Megrántotta a szemöldökét s a korlátra támaszkodott. Az ajtó fele kapták a tekintetünket, ugyanis egy kocsi hangot hallottak meg.

Taehyung lejött, majd az ajtó közelébe ment. Kezet fogott a kocsiból kiszálló férfivel, majd kinyitotta a lószállító ajtaját. Amint kapcsolt, Aaysa már nem volt mögötte. Meg akarta akadályozni, hogy megint elvigyék tőle, azonban ez nem sikerült.

Azthiszem most végleg elvesztettem...