It will be mine

7.

Yoongi megérkezett Jungkookhoz, s kemény, rideg tekintettel nézett rá. A fiatalabb ezt látva kissé össze húzta magát s várta a történéseket.

- Gyere! - parancsolta Yoongi, s megindultak a folyosón.
-Ez a legfelső szint, az lesz mostantól a te szobád ahol eddig voltál. Ezek itt a mi szobáink, ha itt aludnánk. Egy kisebb terem ahol általában a bizalmasabb dolgokat beszéljük át. Ott leghátul van Taehyung szobája. - ami megjegyezném, pontosan 4 ajtóval van arréb - a mellette lévő szobába SOHA nem mehetsz be! - mondta kiemelve a soha szót. Jungkook csak bólintott egyet s már mentek is tovább.

Kiváncsi volt, hogy mi van abban a szobában. Egy szintel lejjebb mentek, ugyanis fent már csak egy fürdő volt, és egy nappali. Egyel lejjebb, vendég szobák voltak, konyha, nappalik, étkező a takarítók szobája és egy csomó másik szoba.

- Ez itt Taehyung irodája, ahol neked engedély nélkül tartózkodni szintén tilos. Nagy tárgyaló terem ez általába be van zárva. - álltak meg a konyha közelébe. Maradék szobák, az egyik egy "játszó szoba" szerüség ahol egy nagy plazma tv van, xbox, biliárd asztal és egyéb hasonló játékok. A körbe vezetés végén, Yoongi vissza kísérte a konyhához, majd magára hagyta. Pár lövést hallott, majd az ajtó kicsapódott, s egy nagy darab férfi közelített felé. Rá szegezte a fegyverét, s vicsorogva kezdte mondandóját.

- Majnem megölted a Fiamat! Te és a hülye gebéd... De most én öllek meg! - csak úgy köpködte felé a szavakat, ő pedig ijedten hátrált a falhoz. Szeme a könnyektől és a félelemtől csillogott. Mikor a pisztolyt a fejéhez szegezte, egy sikoly szökött ki a száján, amit aztán a kezeivel be is fogott.
-Ha még egyszer sikítani mersz.... - nem tudta befejezni, ugyanis Tae bevert neki egyet. Balra biccentett egyet a fejével, hogy álljon be mögé majd mikor ez megtörtént, kezét is hátra nyújtotta ezzel "védelmet" nyújtva. Bele rugott egyet az előtte lévőbe, ki erre fájdalmasan felnyüszített.

- Ha még egyszer ki mersz adni bármilyen hangot, nem csak veled, hanem a családoddal is végzek!- mondta legugolva elé.

-Az a ribanc megérdemli. - mondta ki nehezen. Tae kiegyenesedett, majd szólt pár őrnek, kik elvitték a férfit valahova. Hátra nézett Jungkookra, aki ijedten, és kissé összezavarodottan nézett fel rá.

- Jól vagy? - kérdezte arcára fogva. Jungkooknak nyelnie kellett egyet, s mivel hang nem jött ki a torkán, csak bólintott. Tae vissza kísérte a kisebbet a szobájába, majd szó nélkül magára hagyta. Jungkook egyből az ablakhoz sietett, s szemei egyből a lovakat kémlelte, míg elő nem bukkant az övé.

-Látni akarom.. - suttogta maga elé, majd felöltözött.

Halkan kilépdelt a szobájából, majd leosont a lépcsőn, ki az ajtón, ahol aztán majdnem lebukott, de sikeresen hátra jutott a lovakhoz. Futva tette meg az utolsó lépéseket, majd mikor közel került a lovakhoz lelassított, hogy meg ne ijessze őket. Mikor Aaysa észre vette, szél sebesen vágtatott felé. Jungkook átölelte a lovat a nyakánál, majd felült rá, s vissza vágtatott oda, ahonnan Aaysa jött. Megálltak a domb mögött, ahol kevésbé látják őt, s leült a földre. Aaysa mellé feküdt, majd a fejét az ölébe tette. Órákig lehettek így, amíg Darius és a hátán Taehyung, rájuk nem talált. Jungkook a lovon feküdt, szinte már félálomban. Taehyung elmosolyodott a látványon, majd közelebb ment a lóhoz, ki amint észre vette az ismerős arcot, felpattant, s fujtatva állt Jungkook elé, ki felébredt arra, hogy a feje találkozott a földel. Felállt, majd mikor realizálta a helyzetet, Aaysa mellé állt. Furcsán érezte magát, nem tudta, hogy most mégis, hogyan kéne reagálnia.

- Szerintem nem engedtem meg, hogy ki gyere... - nézett rá Tae, karbatett kézzel.

-Szerintem nem kell az engedélyed.. - húzta ki magát.

-Jobb lesz ha elbúcsúzol tőle. - törte meg a csendet Tae, a ló felé biccentve.

-Mivan?- kérdezte kétségbeesetten Jungkook.

- Holnap jönnek érte. - mondta, majd lassan elsétált.

Jungkook lefagyva állt ott, könnyei hullottak. A ló felé fordult majd nyakát átölelve kezdett keserves zokogásba.

Tudta, hogy nem tehet már semmit..