It will be mine

2.

Ezalatt az idő alatt Taehyung azon töprengett, hogyan szerezhetné meg a szürke lovat. Az erdő nagy, minimum 2 napba telne végig járni megállás nélkül úgy, hogy minden egyes kis részt végig tudjanak nézni. Kövezkező nap, minden őrt lerendelt a faluba, hogy figyeljék, vissza tér-e a héten. Az a szürke ló többet ért mint az egész ország, amit karjaiban tart. Nem, ő nem egy király. Az ország legnagyobb maffiájának a vezére. A király hiába tenne bármit is, mielőtt kiadná a parancsot, Taehyung már tud róla. Pár lépéssel mindig mindenki előtt áll. Ezt a lovat viszont bárhogy próbálta, nem tudta megszerezni magának 1 év alatt. Talán nem is akarta annyira mint most. Hogy mi benne annyira érdekes? A fél órás erdő utat megteszi percek alatt. Azt, hogy ezt hogyan csinálja, senki nem tudja. Lehetetlen, mindenki ezt mondja. Pedig szemük előtt van az élő példa, de így sem hiszik el.

Míg Taehyung egész éjjel fent volt, addig az ismeretlen fiú az igazak álmát aludta. Mikor felkelt a nap, néhány szolgáló bement hozzá egy tálcával amin az aznapi reggelije volt, és egy bögrével, amiben a fekete keserű lötty volt. Megvárta amíg kimennek, majd a bögréjét megfogva felállt, és ment az ablakhoz. Az erdőt kémlelte, hátha lát valami különöset. Valami furát, de semmi.

- Jó reggeeelt - rontott be hozzá Hoseok, az energia bomba haverja.

- Reggelt - csatlakozott hozzá Hoseoknak a teljes ellentéte, Yoongi, oldalán Jiminnel.

-Jó reggelt mindenkinek. - jött be Namjoon Jinnel együtt.

-Kopogni senkit nem tanítottak? - kérdezte meg felháborodottan Taehyung, a kávéjába bele kortyolva.

-Megint nem aludtál eleget? - kérdezte Nam.

-Egyáltalán nem aludtam. - kortyolt újra bele a koffeinbe, majd lassan megfordult. - Mit kerestek itt? - kérdezte, miközben az asztalához sétált, hogy arra fel üljön.

- Én csak unatkoztam. - mondta Hoseok, leülve a szobában lévő bőr kanapéra.

-Engem Jin rángatott el. - nézett szemforgatva párjára Namjoon.

- Mi meg azért, mert miért ne. Talán zavarunk? - kérdezte Yoongi, levágódva Hoseok mellé.

-Nem, nem igazán. - mondta Taehyung, majd leszállt az asztalról.

- Reméltem, bár ha zavarnánk se mennénk el. - mondta Yoongi, Jimint pedig az ölébe rántotta.

- Mindjárt gondoltam. - mondta majd elindult az ajtó felé. - Elmegyek sétálni. - mondta Taehyung, a kilincsért nyúlva.

- Egyedül akarsz lenni, vagy mehetünk mi is? - Kérdezte Namjoon hátra néze.

-Nem, nem gyertek csak - monda hátra fordulva. - Én előtte még gyorsan lezuhanyzok. Nam ha már állsz, szolnál Minjaenak, hogy készítse elő a lovakat? - lépett ki az ajtón, meg se várva a másik válaszát tűnt el. Pár perc elteltével tért vissza, fekete ing feszült kidolgozott testén, fekete farmere rásimult izmos lábára. Sokan vannak oda érte, még így is, hogy sok embernek életét vette.

Kimentek a lovakhoz, majd felkantározva őket, ültek fel.

-Segítsek uram? - kérdezte meg Minjae, miközben Taehyung a kengyelbe lépett, és fel rugaszkodott, átlendítette a lábát, majd a nyeregbe ült.

-Kössz nem. - indult el, majd utána jöttek a többiek.

-Valami új hír a szürke lóról? - ment mellé Yoongi.

-Semmi egyenlőre. - mondta sóhajtva, majd telefonja megcsörrent.

- Merre? -

- Oké indulok, tartsátok szemmel! -

Mondta majd letette.

-A réten vannak a pataknál. - mondta Taehyung az úticélt, és már indultak is. Gyorsan oda értek, de csak messziről figyelték.

-Hé Tae! Engedd oda Dariust. Aztán majd én utána megyek. - mondta Jimin.

-Miért pont te? - kérdezte Tae.

- Mert én kedves vagyok. - mondta határozottan. - Minden helyzetben. - nézett hátra Hoseokra.

- Jolvan... Legyen. - ment bele Taehyung, majd lenyergelte Dariust, míg Jimin a kantárt szedte le. - Jolvan nagyfiú. Menj oda hozzájuk. - veregette meg nyakát, a ló pedig már ott sem volt. Lassan oda ügetett, viszont a fiúhoz nem tudott oda menni, ugyanis a szürke ló védelmezően állt előtte.

- Aaysa nyugii - simított végig lován, közelebb menve a feketéhez.

- Hát te hogy kerülsz ide? - kérdezte megsimítva lassan a ló fejét. - Ahogy látom csődör vagy. - kuncogott, elengedve a lovat. - Hogy hívnak, nagyfiú? - igazította meg sörényét.

-Darius - szólalt meg a fiú számára idegen hang. Kisebbet sikkantott a fiú hirtelen hangjára, majd amint meglátta a nála magasabb fiút, ijedve pattant fel lovára, majd vágtázott el, a nyergét és kantárját otthagyva. Jimin lefektette Dariust, majd az idegen fiú cuccaival ült fel a lóra, majd állt fel, menve a másik srác után. Kicsit ingatag volt ülése, de Darius ügyelt arra, hogy ne essen le a hátán ülő. Figyelmes ló. Mikor Jimin egy kisebb házhoz ért, lecsúszott a lóról, majd a kapun belépve látta meg újra a fiút, ki lihegve figyelte Jimin minden egyes muzdulatát, egy késsel a kezében. Nagyon meg volt ilyedve, évek óta nem beszélt emberekkel, csak ha boltba ment, vagy nagyon muszáj volt.

- Nem foglak bántani. - tette le Jimin a kapuba a cuccokat, majd lassan elindult a fiú felé.

- Menj innen! - szolt rá, hangjából pedig teljesen kivehető riadtsága.

- Sose láttalak a városban. - mondta Jimin, nem foglalkozva a fiú előző mondatával.

- Mit akarsz? - kérdezte a fiú kissé bátrabban.

- Csak...- fordult hátra, hüvelykujjával is hátra mutatva a fekete lóra, majd vissza fordult. - Darius érdekesnek talált titeket, és gondoltam... Meg ismerhetnénk egymás vagy... ilyesmi. - monsta tarkójára simítva.

-N-nem e-ez nem jó ötlet. Kérlek most menj el. - mutatott a kapu felé.

- Legalább a nevedet tudhatom? - kérdezte meg egy lépést téve a másik fiú felé. Hosszas gondolkodásba kezdett, ugyanis nem vélte jó ötletnek, viszont már azt is tudja ez az idegen, hogy hol lakik. Jungkook nemlegesen megrázta a fejét, majd leengedte azt a kezét, amiben a kést tartotta.

-Értem. - hajtotta le a fejét Jimin, úgy lépett ki a kapun. Bunkónak vélte magát, hisz a fiú tényleg nem akarta bántani, legalábbis nem az jött le neki a viselkedéséből. Jimin felküszködte magát a lóra, majd már indult is volna, ha a fiú meg nem szólalt volna.

- Jungkook. - mondta ki félénken saját nevét.

-Örülök a találkozásnak. Jimin vagyok. - mondta mosolyogva a fiú, majd elvágtatott. Sok kérdése volt Jungkooknak, viszont nem tudott aludni. Félt, hogy valami baja esik egyetlen lovának, így egész éjjel mellette volt. Volt hogy ő feküdt a lovon és volt, hogy a ló hajtotta fejét ölébe. Nagyon szerették egymást, és bármit megtettek volna egymásért.

Miután Jimin vissza tért a többiekhez, elmondta mi történt, viszont azt nem, hogy merre lakik a fiú, hisz hiába nem ismerte, féltette Taehyungtól. Tetszett neki Jungkook, szívesen lenne a barátja. Kihívásként tekintett rá, mert úgy véli, nehéz lesz a bizalmába kerülni, de megérné.