It will be mine

11.

Össze hivatta az összes embert aki ebben a házban tartózkodik, és kikérdezett mindenkit, természetesen a tetteseket nem találta meg.

- Ha senki nem vall hát kinyirok mindenkit. - emelte fel a Desert Eaglet s bebiztosította.

- É-én benne voltam. - lépett elő az egyik.

- Én is. - lépett elő mégegy, majd még egy és őket követték még öten.

- Ki adott parancsot? - nézett Yoongiék fele.

- Mindenkinek a fasza kivan azzal a hím kurvával. - Mondta Hoseok.

- Igazábol nekem nincs bajom vele. - mondta Jin. Jimin és Namjoon is egyet értett vele.

-Szóval akkor ti voltatok? - Nézett rájuk, ők pedig bólintottak. Izmai megfeszültek, s egy pillanatra el kellett néznie, hogy lenyugodjon.

- Kifele! - biccentett az ajtó fele, mire mindenki kiment.

- Komolyan kettőtök hisztije miatt kell megölnöm az embereimet? - vezette tekintetét Hoseokra és Yoongira. Arca nyugodt volt, nem mutatta ki rajta az érzéseit a hangjával ellentétben.

- Minek tartjuk meg azt a kölyköt? Semmi hasznunk nincs belőle, csak púp a kibaszott hátunkon. - sziszegte Yoongi.

- Mert terveim vannak vele. - mondta tartva a szemkontaktust.

- Akkor intézd el, hogy tudja hol a helye. - lépett előrébb Yoongi megfeszítve az izmait majd kikerülve mindenkit, kiviharzott.

- Jimin menj fel, nézd meg, hogy van. - nézett Jiminre, majd a többiekre, s az ajtó felé biccentett, jelezve, hogy elmehetnek.

Taehyung az asztalára támaszkodott mind két kezével, majd fejét lehajtotta  szemeit behunyta s egy nagy adag levegőt kifújt magából.

Eközben Jimin benyitott Jungkookhoz, akit nem talált a szobában, így egyből gondolkozni kezdett, hogy mégis merre lehet. Ami először eszébe jutott, megijesztette. Oda szaladt a nyitott ablakhoz, ahol nyugtázhatta is hogy nem volt Jungkooknak semmi féle öngyilkos hajlama. Lerohant a lépcsőn körbe szaladt a házban, majd mikor nem találta sehol, berontott Taehyunghoz az irodájába, s közölte vele Jungkook eltűnését.

Taehyung semleges arckifejezéssel reagált, nem tűnt idegesnek. Útja Jungkook szobájába vezetett, aminek az ajtaját maga után be is csukta, s megkérte Jimint hogy maradjon kint.

Nem tudta biztosra, hogy megérzése stimmel, de mikor kimászott a tetőre és megtalálta Jungkookot amint összekuporodva a ház tetején ül, magában eleresztett egy mosolyt.

Boldogsága azonban eltűnt, mikor meglátta Jungkook vörös szemeit s ázott arcát. Csendesen mellé ült, s kis testét átkarolta. Érezte hogy a kisebb ki van hülve teljesen, így rá adta a pulcsiját. Szorosan közel húzta magához, majd egy puszit nyomott az arcára. Jungkook ezektől teljesen lefagyott, majd mikor realizálta hogy mi történik, lelökte magáról Taehyungot s vissza mászott a szobájába. Persze a pulcsit magán hagyta, élvezte, hogy eltűnik benne és az illata is csak nyugtatta őt. Egy egyszerű fekete kapucnis pulcsi volt, minta nélkül, mégis a kedvenc ruha darabja lett.

Taehyung követte őt, s vissza mászott. Ekkor Jimin rontott be a szobába, majd amint meglátta Jungkookot, megnyugodott. Aztán meglátta rajta Taehyung pulcsiját s kitágult szemekkel nézett a kisebb mögött álló férfira aki csak vállat vont.

- Végre hogy megvagy. Ugye jól vagy? - kérdezte Jimin aggódva.

- Jól lennék, ha te halott lennél, én pedig vissza kapnám a lovamat. - sziszegte nem foglalkozva azzal, hogy mekkora sebet ejt ezzel a másikon.

Részben jogos volt a düh amit érzett, ugyanis Jimin volt az akiben kezdett bízni évek óta először s úgy érzi, hogy átverte őt. Ennek ellenére Jiminnek köszönheti az életét, ugyanis Taehyung egyből megölte volna, miután elvette tőle a lovat. Persze Jungkook haragja és gyűlölete elnyomja ezt a gondolatot.

Mindenkire mérges volt, de főképp magára. Ott akkor az erdőben jobban kellett volna figyelnie és ha ezt nem is tudta volna kijavítani, legalább Jimint ne engedte volna be magához.

- Vigyázz a szádra kölyök. - lépett az ajtóba Yoongi, Jimin mögött megállva.

Taehyung biccentett egyet a fejével, hogy menjenek ki, amit ők meg is tettek, maguk után pedig becsukták az ajtót.

Jungkook kirántotta a fogságban lévő kezét amit Taehyung a beszélgetés alatt lefogott, majd az ágyához sétált.

- Ma hivatalosak vagyunk egy rendezvényre, te pedig velem fogsz jönni. - mondta Taehyung, miután elterült Jungkook mellett. Kezét a feje fölé tette, s úgy nézett Jungkookra, ki felhorkantott.

- Hát ezt jól benézted, mert én nem megyek veled. - mondta gúnyosan.

- Te úgy hallottad, hogy kérdeztem valamit? - kérdezte mire összevont szemöldökkel rázta meg nemlegesen a fejét s felállt.
- Na akkor készülődj. - mondta majd rácsapott a fenekére s magára hagyta.