14.

43 5 6
                                    

Amint a szobályába ért, levetkőzött, s elment fürdeni. Az ajtót természetesen bezárta, ugyanis nem akarta, hogy bárki is rá nyisson. Beállt a zuhany alá s amilyen gyorsan csak tudott, lefürdött. Kiszállva a zuhany alól, egy törölközőt tekert magára. Felöltözött s a csapra támaszkodott. Fel egyenesedve a tükör elé állt és a nyakát vizslatta amin halványan de látszott Taehyung keze nyoma.

Utált itt lenni. Utálta Jimint, utálta Yoongit, utálta Hoseokot, még Jint és Namjoont is, pedig ők nem tettek ellene semmi rosszat. Utálta saját magát, a kinézetét. De legjobban Taehyungot utálta és azt, hogy akarata ellenére de megszegte az ígéretét, amit egyetlen jószágának ígért.

Dühös volt. Dühítette a mai napon történt veszekedésük, hogy ilyen gyenge és védtelen. Hogy ennyire lealacsonyítják őt. Hogy nincs hatalma a dolgok felett. Nem ő irányítja az életét. Minden itteni dolog dühítette.

Az érzései felülkerekedtek rajta. A düh, a szomorúság a feszültség és az összes többi negatív érzelem, most kijött rajta. Ökölbe szorította a kezét, s meglendítve erősen a tükörbe vágott, ami szilánkokra törve hullott a földre. Minden mozgatható tárgyat leburított, néhány dolgot szét is tört. Úgy érzi, teljesen össze roppant. Gyorsan felöltözött, majd egy utolsót bele ütve a szekrénybe kilépkedett a szilánkokkal teli részről. Szemeit megtörölte, majd kilépett a fürdőből.

Meglepetésére Taehyung ott ült vele szembe az ágyán s őt figyelte. Jungkookon csak egy nagyobb póló volt és egy boxer, így elég kényelmetlenül érezte magát.
Taehyung érzéstelen tekintete s feszes tartása csak méginkább rátett. Egymást bámulták, Jungkookon kezdett eluralkodni a félelem. Taehyung felkelt a helyéről s közeledni kezdett Jungkook fele. A kisebb szája megremegett a félelemtől, miközben Taehyung szemébe nézett. Könnyei folyni kezdtek, s mikor látta Tarhyung kezét megmozdulni, ijedten húzta össze magát, s a fejét védve várta, hogy bántsa őt, azonban ez nem történt meg.

Taehyung a tarkójánál fogva közelebb húzta magához, s szorosan átölelte.
Jungkook újra zokogásban tört ki, rászkódott az egész teste.

- Talán jobban lennél, ha megnéznéd az ajándékom. - mondta suttogva, miután Jungkook megnyugodott. Szipogva felnézett rá szemei a könnyektől csillogtak, s vöröskések voltak. Taehyung levezette hátáról, karcsú derekára egyik kezét, s simogatni kezdte míg másikkal az arcáról törölte a könnyeit. -Öltözz fel. Ígérem nem fogsz csalódni. - mondta s halványan elmosolyodott. Óvatos puszit nyomott a homlokára, majd elengedte. -Pulcsit is vegyél fel. Elviszlek valahova. - Jungkook tette amit kért, s el indultak ki. Mire kiértek, egy fekete Porsche Taycan állt a kapuba amibe be is ültek. Egész úton csendben voltak, Jungkook sem kérdezősködött. Taehyung egy erdő mellett parkolt le, majd kiszállt. Ezt a tettét Jungkook is követte s kissé zavarodott tekintettel nézte az idősebbet. A pulcsit vissza dobta a kocsiba, ugyanis nem volt szükség rá.

- Gyere! Bízz bennem! - biccentett fejével az erdő fele, s kinyújtta a kezét, amit aztán Jungkook meg is fogott. Kis séta után, kilyukadtak az erdő mellett lévő tisztáson, ahol vadlovak legelésztek a naplementében. A tisztást kanyargós patak szelte ketté, ami az erdő túlsó végében végződik. A naplemente minden színe pompázik a víz tükrében, s néhány ló körvonala is megjelenik.

- Azta.. - Jungkook tátott szájjal nézte a legelésző lovakat, a bolondos kiscsikókat akik körbe ugrálják a nagyokat, s az egész képet ami elötte virít.

- A lovakat ki akarták írtani innen, de amint ez a terv kudarcba fulladt, vágóhídra ítélték őket. - mondta Taehyung Jungkook mögött állva s kezét a derekára tette. Kis hatásszünet után folytatta.
- Ez amit látsz, már az én birtokomba van. - mondta mire Jungkook csodálkozva fordult vele szembe.

- Megmentetted őket. - mondta hüledezve s vissza fordult a lovakhoz. Taehyung mellé lépett és át ölelte a derekát. Jungkook hozzá bújva figyelte a lovakat, majd mikor már lement a nap, elindultak vissza a kocsihoz.

- Lenyűgöztél. - szólalt meg hosszas csend után Jungkook.

- Reméltem hogy ezt fogod mondani. - mosolyodott el.

- Ne örülj mert ettől még nem vagy a puszipajtásom. - mondta figyelmeztetően. Az idősebb kínjában nyögött egyet, s az égre vezette tekintetét.

- Mit tegyek hogy végre befejezd a duzzogást? - kérdezte rá nézve.

- Mondjuk add vissza a Lovamat. - torpant meg mérgesen.

- Az a gebe már a hús piacon van. Vagy még sorban áll a vágóhídon. Akadj le erről a témáról. - emelte meg a hangját, Jungkooknak pedig ennyi kellett csak, sírva fakadt.

- Undorító vagy! - lökte meg mellkasánál, majd újra útnak idnult. Mikor kiértek az erdőből, Jungkook a kocsit kikerülve indult el az úton, meg sem hallva hogy Taehyung szól neki.

- Most meg hova mész? - kérdezte idegesen. Jungkook nem válaszolt rá, csak ment tovább. Az idősebb mérgesen szállt be a kocsiba, majd mint az őrültek megfordult a kerekek nyikorogva próbáltak tapadni majd egyenesbe jőve elviharzott mellette.

Jungkook nem tudta, hogy merre kéne mennie, csak ment egyenesen. Már korom sötét volt, így próbált minél jobban az út szélén maradni. Jungkook legalább 3 órán át gyalogolt, - sokszor eltévedt - mire elért az erdőig ahol élt. A séta ott se pár perces volt, de sikerült haza érnie. Kinyitotta a kaput, amit maga után be is zárt. A lakásához hozzá se nyúlt, csak Aaysa boxába ment. Lefeküdt az érintetlen szénára, s összekuporodva álomba sírta magát.

It will be mine Where stories live. Discover now