It will be mine

8.

Jungkook órákat töltött hátul a lovával, játszottak s kiélvezték az együtt töltött időt.

Sötétedéskor, a domb aljában ült, nézte ahogy Aaysa legel és gondolkozott. Megrémisztette az a tudat, hogy holnaptól már nem lesz itt, nem lesz vele a lova és hogy ez ellen ő nem tud mit tenni. Újra zokogásban tört ki, fejét kezeibe temette. Hangokat hallott maga mögött, zokogása alább hagyott, de könnyei még mindig folytak, megállás nélkül. Ahogy a nap eltűnt, egyre hidegebb lett. Átkarolta magát, de csak azért se ment be a házba. Aaysa lefeküdt mellé, Jungkook pedig hozzá bújt, hogy egy kicsit melegítse, amiből az lett, hogy elaludt.

Taehyung eközben elrendezte a dolgait, majd elindult ki Jungkookért. Felült lovára, majd hátra vágtatott vele. Mielőtt a dombhoz ért, lelassított, majd halkan lépdelve ment közelebb hozzájuk. Elmosolyodott a látványon, viszont nem tétlenkedett. Leszállt lováról, majd szépen lassan megközelítette a fehér kancát, ki fujtatva védte a törékeny fiút. Tae lassan símogatni kezdte Jungkook hátát, majd mikor elkezdett mozgolódni, felemelte. Felvitte a domb tetejére majd ott ébresztgette tovább. Jungkook gyengén borult Taehyung karjaiba s vacogni kezdett. Levette kabátját, amit aztán Jungkook köré tekert. Óvatosan felemelte a kisebbet, majd elkezdett a ház fele sétálni. A két ló követte példáját s lassan előre értek. Tae bezárta őket, addigra Jungkook is kinyitotta szemeit s kómásan állt várva, hogy Taehyung végezzen.

-Na gyere. - fogott rá derekára, s bevezette a házba. Jungkook szemei csukva voltak, szerencse hogy nem aludt el séta közben. Tae felkísérte őt a szobájába, levette róla a kabátot és a pólóját majd adott rá egy meleg pulcsit. Levette a cipőjét és a nadrágját is, majd egy kényelmes mackó nadrágot adva rá, betakarta, s hagyta őt aludni.
Ő is átöltözött, majd elaludt.

Másnap reggel Jungkook sírva riadt fel. Felkelt, majd az ablakhoz sietve kereste lovát, majd mikor nem találta, kisietett a szobából, le a lépcsőn, majd ki akart menni az udvarra, viszont Tae az útjába állt.

-Hova-hova? - kérdezte karba tett kézzel.

-Engedj ki! Látni akarom! - mondta felnézve szemébe, s folyamat folytak a könnyei.

- Soha nem fogod már látni. - mondta, s elkezdte a konyha felé terelgetni Jungkookot, ki arrébb lökve Taehyungot, hátra ment a boxokhoz. Mikor Aaysa boxát nyitva találta, s a lovat se látta bent, térdre rogyva kezdett zokogni s szinte már levegőt se kapott. Jimin futott felé, de már késő volt, elájult.

A délután folyamán, Jungkook a szobájában volt. Folyton azon agyalt, hogyan tudná vissza szerezni lovát. A gondolkodását, kopogás zavarta meg, majd egy ajtó nyitódás.

-Jungkook ébren vagy? - kérdezte halkan Jimin de választ nem kapott, így közelebb ment hozzá, majd mikor látta összetört valóját, folytatta. - Hoztam neked egy kis levest még meleg, nem rég lett kész. - mondta lágy hangon, majd letette az éjjeli szekrényére, s legugolt mellé. Eltűrte haját szeméből, s lágyan rá mosolygott.
- Sajnálom, ami történt... - mondta halkan.

- Sajnálhatod is mert ez az egész a TE hibád. - mondta suttogva, könnyei végig szántották arcát s párnájára érkeztek. - Bárcsak ne álltam volna szóba veled. - Jimin szomorúan nézett rá, majd felállt.

-Sajnálom... - nézte pár percig Jungkookot, majd kiment a szobából.

Mikor már kezdett sötétedni, beszélgetés foszlányokat hallott, amiben benne volt Aaysa is, ezért az ajtóhoz ment, s neki nyomta annak fülét, hogy hallhassa miről van szó.

- Egyenlőre a Város határán lévő házhoz vitték. - mondta Tae, ki valószínűleg telefonált.

- Ha még egyszer kérdőre vonsz, megöllek! - mondta ridegen. Hallatszott a hangján, hogy nagyon ideges. Kipattant egy ötlet a fejéből ami nem biztos, hogy sikerülhet, de egy próbát megér. Felöltözött melegebb ruhákba, majd kinézett az ablakon. Fel lehet mászni a tetőre, de le jutni nem tudna, szóval maradt az ajtónál. Kiosont onnan, de ez a rejtőzködés nem sokáig tartott, ugyanis egy idegen fickó megjelent elötte.

-Hát te meg ki vagy? - kérdezte, Jungkook pedig póker arcal nézte a földet.

- Nem kötelességem az orrára kötni Most pedig ha megbocsát távoznék. - gyors léptekkel szelte végig az utat az ajtóig, majd kisurrant rajta s hátra ment. Aaysa szomszédságához vette az irányt.

- Szevasz nagy fiú. - közelített lassan orrához majd felvezette kezét egészen a szeméig s vissza le. A ló csak úgy bújt érintésébe.

Jungkook nagyon értett a lovakhoz, ami meg látszott a közelében lévő lovakon is. Amolyan kötelék van köztük, ami sokszor a hasznára válik, pont mint most. Ki nyitotta a box ajtaját, hogy közelebb férjen a lóhoz. Végig vakargatta az egész lovat, persze lassan, hogy véletlenül se ijessze meg az érintésével. Vissza tért fejéhez s elé állt. A ló meglökte orrával a hasát, hogy hozzá férjen a zsebéhez, annak reményében, hogy kap valamit.

- Mit szeretnél, mi? - kérdezte Jungkook mosolyogva, majd el lépett a kis szekrényéhez, ami Aaysa boxja mellett volt s kivett belőle pár darab jutalom falatot. Vissza csukta a szekrényét, majd vissza lépett a ló elé s oda adta neki.
- Szükségem lenne a segítségedre. - mondta halkan, fejét a ló fejéhez döntve. - Segítened kell vissza szerezni őt. Nem hagyhatom, hogy bántsák. - a ló óvatosan meglökte a fejét, mire Jungkook felnézett rá. Megkereste a kantárját, ugyanis nem ismerte még a lovat és a tudását. Feltette rá, majd felmászott a szekrényére s szépen lassan felült a lóra.

Már csak egy bökkenő volt, még pedig az, hogy Jungkook félt a magasba, Darius pedig egy igen magas ló, de tudta, hogy most ezzel nem törődhet. Elindultak a kapu fele, ahol az őrök rémülten fogadták őket. Amint Jungkook rájuk parancsolt, nyitották a kaput és már ott se voltak.

Először haza ment, egy vezető szárért, amit Darius nyakába akasztott, majd elinduktak ki a faluból.

- Olyan hülye vagyok. Azt se tudom kik vitték el, vagy hogy merre mentek. - gondolkodott hangosan.
-Most mégis mit csináljunk? Nem mehetünk vissza, de azt se tudom merre induljunk. - folytatta a gondolkozást. Jungkook végül mégis elindult vissza, de eszébe sem volt bemenni. Hangokat hallott a közelben, így félre állt egy olyan helyre, ahol nem láthatják meg.

Lehet hogy nem gondolta végig ezt az egészet. El lopni Taehyung lovat, egyenlő az öngyilkossággal.