𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

1.

- Nagyon sajnálom, ezt elszúrtam! - hallottam meg barátnőm kiáltását.

A társalgóban osztálytársaim egy egészet alkottak, melynek központjában Uraraka és a szőke démon, név szerint Bakugou Katsuki állt. Az utóbbi maga elé meredve próbált valamit erősen feldolgozni, majd végül olyan tekintetet küldött a lány felé, melytől még engem is kirázott a hideg. Mindannyian egyaránt éreztük, hogy bármelyik pillanatban borulhat a bili, így feszülten vártunk. A fiú mellkasa egyre hevesebben emelkedett fel-alá, pupillái összeszűkültek, én pedig a többiekkel ellentétben készen álltam arra, hogy fejest ugorjak a szarba. Ez meg is történt akkor, mikor a lány segélykérő pillantásokat küldött felém. Megemberelve magam kezdtem el kikerülni mindenkit, majd a csoport elé érve tettem fel a roppant egyszerű kérdést, amely mindenki mást is foglalkoztatott:

- Itt meg mi a franc történik?

- Csak tessék, mond meg nekik, milyen önző, idióta liba vagy! - förmedt rá a fiú Urarakára, aki egészen apróvá húzta össze magát.

- Én...s-sajnálom. Nem neked szántam...

- Sokat érek a bocsánatkéréseddel! Inkább azt mond meg, hogy mi ennek a szarnak az ellenszere!

- Ochako, miről van szó pontosan? - szóltam közbe, ugyanis erre még mindig homályos választ kaptunk.

- Bakugou megette a szerelem sütimet...

- Már bocs, a midet? - vontam fel a szemöldököm.

A vasárnapokat eddig nyugodt napnak könyveltem el, azonban ez egyáltalán nem ígérkezett annak. Kettejük között úgy éreztem magam, mint egy anyuka, aki éppen most kapta csínytevésen a gyerekeit. Uraraka feje egyre inkább vörösödött, főleg mikor Izuku is megjelent mellettem, aggódó pillantásokkal illetve őt.

Azt hiszem, kezdem összerakni a képet.

- Tegnap, mikor járkáltunk a vásárban, találkoztam egy aranyos nővel. Beszélgettünk, kérdezgetett a céljaimról, a vágyaimról-

- A lényeget, ha lehet - morgott közbe a szőke, mire azonnal rászóltam.

- Had' mondja már végig!

Szemforgatást kaptam válaszul, de mivel nála ez volt az alap viselkedés, nem húztam fel magam rajta. Tekintetem újra a lányra vezettem, jelezve, hogy folytassa történetét.

- Szóval, a vágyaim között volt ugyebár a szerelem...felajánlotta ezt a bájitalt, amit ha bejuttatok szívem választottjának szervezetébe, akkor azzal addig láncolom magam mellé, ameddig csak akarom. Ezt a szert belesütöttem ezeknek a süteményeknek az egyikébe, azonban Bakugou megette...pedig nem neki szántam...

- Még jó, hogy nem nekem. Biztos Dekuval akartad megetetni - dörmögte, mire a mellettem álló fiú arca is rózsás pírban kezdett el úszni.

Ujjaim közé csippentettem az orrnyergem. Hihetetlen, hogy nem szólt erről nekem, ráadásul úgy, hogy Midoriyán is tisztán látszik, hogy viszonozza barátnőm érzéseit. Sőt, a vak is látja, hogy egymásnak vannak teremtve, de persze pont a két érintettnek nem tűnik fel ebből semmi. Nagyot sóhajtva tettem keresztbe kezeim a mellem alatt, csípőm enyhén kitolva, számonkérően néztem Ochakót. Lesz még miről beszélgetnünk négyszemközt.

- Honnan tudod, hogy nem kamu? Lehet, hogy ez az egész hazugság, és jól lehúztak pénzzel. Egyáltalán mikor vetted? Hiszen végig melletted voltam!

- Akkor vettem, amikor te éppen fülhallgatót kerestél magadnak...de ez biztosan hatásos! Mutatott bizonyítékokat is, és-

- Engem mindez nem érdekel! Arról beszélj, hogy mi az ellenszer! - csattant fel újból Bakugou.