𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

15.

- Hát ez tényleg egyre rosszabb - állapította meg Ochako is ezt a tényt, miután a suli bejáratánál mindent elmondtam neki.

- Köszi, ennyit még én is le tudtam szűrni. De most mit csináljak?

Kissé kétségbeestem a szőke rohamos romlásától, és az sem segített, hogy jelenleg ismét megsértődött rám. Még jó, hogy tegnap békültünk ki...

- Nekem úgy tűnik, hogy Bakugou azért kötődik egyre jobban hozzád, mert már kialakultak az érzelmei - gondolkozott el.

- Lehet, de tudja, hogy én ezt nem viszonozom.

- Miért, a szemébe mondtad? - vonta fel a szemöldökét. - Ha ezzel tényleg tisztában lenne, akkor már a lehető legrosszabb dolog történt volna vele, mint ahogy már eddig is elmagyaráztam.

- H-Hát - bizonytalanodtam el. - Tudta, hogy a csókját csak azért viszonoztam, mert megsajnáltam...

- De ez nem egyenlő azzal, hogy bizonyítottad az érzéseid felé - rázta meg a fejét.

Remek, akkor még nagyobb gondban vagyok, mint azt eddig gondoltam. Most mi lesz, addig fog ez tartani, míg valahogy belé nem szeretek?

Mivel az órák nem várták meg, míg dűlőre jutunk, így megbeszéltük, hogy ezt később folytatjuk és addig átgondolom, mi is a helyzet igazából. Addig pedig próbáltam lehetőséget teremteni rá, hogy Bakugouval kicsit kettesben beszélhessek a reggeli nézeteltérésről.

De végül nem is kellett megerőltetnem magam. Már ebédszünetben kirángatott az iskola udvarára, "közös ebéd" címszóval, így kicsit meg is nyugtatva, hogy nem annyira mérges, mint ahogy azt eddig gondoltam.

Letelepedtünk az egyik nagy fa tövébe, és ott kezdtük el elfogyasztani a magunkkal hozott ételeket az ebédlőből. Egész kellemes hangulat volt körülöttünk így is. Míg sokan az ebédlőben zajongtak, mi tőlük elkülönülve tudtunk lenni, élvezve a természet hangjait.

- Jutottatok valamire a Gömbfejűvel? - szólalt meg hirtelen a szőke.

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a gúnynevet, mellyel már hónapok óta illeti legjobb barátnőmet, akármennyire is idegesített...most nem ez volt a lényeg.

- Nem igazán - húztam el a szám. - De honnan tudtad, hogy rólad lesz szó?

- Bármennyire is hihetetlen neked, de már ismerlek, Liba - röhögött fel.

Igaz is...már hetek óta kénytelenek vagyunk egymás mellett lenni, illetve ez idő alatt voltak közös programjaink is. Innentől már tényleg nem nehéz közelebbről megismerni a másikat.

- Ne haragudj...nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha titkolóznék előtted, ez távol áll tőlem. Csak az ilyenekről jobban szeretek négyszemközt beszélni Ochakoval, tudod, mint lány a lánnyal.

- Igen, ez már leesett reggel - sóhajtott, mialatt kiterült a fűben.

Nem mertem felhozni azt az apró tényt, hogy ő valójában mit sem tud a nem létező érzéseimről az irányába. Féltem, hogy ha csak egy szót is szólok erről, elérem a nem kívánt hatást, így inkább hagytam és eltereltem a témát.

Végül a maradék óráinkon már jobban tudtam koncentrálni, hála annak, hogy nem kellett idegeskednem a fiú állapota miatt. Már alig vártam, hogy végre először edzhessek Bakugouval, ugyanis ezek után a napok után minden vágyam volt, hogy szétrúgjam a seggét, még ha ő erről nem is tudott.

És láss csodát, mivel elég eltérő területekre specializálódott a képességünk, ezért Aizawa is jobbnak látta, ha egyszerű, képesség nélküli közelharcban fejlesztjük magunkat. Nem verseny volt, nem pontokra ment, csupán próbára tettük egymást. Először talán ijesztő lehet a tény, hogy Bakugounak meg kell vernie, de jelen esetben láthatóan hagyta magát.