𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

11.

A buli tökéletesebbre sikerült, mint azt mindannyian gondoltuk volna, Bakugou reakciója pedig...mindent vitt. Esküdni mertem volna rá, hogy közvetlenül mellette állva még meg is könnyezte az egészet. Sato tortája szokás szerint istenien finom volt, Jirou és Kaminari pedig a DJ pultban hozták meg a hangulatot a táncoláshoz. Mindenki nagyon jól érezte magát, a szőke pedig magában úgy dönthetett, hogy kivételesen ezen az estén nem fog dühöngeni, ugyanis az eddig megszokott viselkedésétől eltérően jókedvűen társalgott osztálytársainkkal.

Én kivontam magam a bűvköréből, hiszen az ajándékait már átadtam, így inkább barátnőim társaságát kerestem fel és sajátosan ünnepeltem velük a fiú születésnapját és a buliba belefektetett energiánkat. Miután már Aizawa Sensei is tiszteletét tette nálunk, a maga módján felköszöntötte az ünnepeltet és - szerencsére - olyan gyorsan távozott, mint ahogy megjelent, előkerült az alkohol. Egy páran - köztük most már Bakugou is - már legálisan fogyaszthattak az italokból, míg mi csak "feketén" kortyolgattunk belőle.

Úgy voltam vele, hogy eddig sem szaladt még el velünk a ló, és ezek után sem fog...de hatalmasat tévedtem.

Észre sem vettem, de hirtelen olyan lejtőn csúsztunk le, ahonnan már nem tudtunk visszamászni. A parti eldurvult és az alkoholos mámorban úszó fiatalság kezdett kivetkőzni a gerinces énjéből, melyet a mindennapok során mutatnak mindenkinek.

Egyre inkább úgy éreztem magam, mint egy állatkertben, vagy ha már emberekről van szó...nem messze jártunk attól a szinttől, melyet az elmegyógyintézetek ütnek meg. Igaz, én sem voltam szent, nekem is töltöttek jócskán italt, ami a fejembe szállt, viszont nem tudtam úgy átszellemülni, mint ők. Lassan elhagytam a társaságot, próbáltam józanodni, mialatt rajtuk pihentettem a tekintetem, nehogy valami baj legyen.

Viszont elnézve őket, a hülyeségek ellenére is nagyon jól szórakoztak. Mindenki arcán ott csücsült egy szép nagy mosoly, ami az én számat is felfelé rángatta. Íriszeim időközben átvándoroltak az ünnepeltre is, aki a legjobban élte ezeket a pillanatokat. Hiszen tulajdonképpen igaza is volt. Boldognak lenni mindig csak jelen időben lehet. Akartam az arcán ezt a mosolyt látni, éppen ezért teremtettük meg ezt számára. A nehéz természete ellenére jó ember, én ezt már csak tudom...olyan oldalát is felfedte nekem, melyet más nem láthat.

Ijesztő volt a tény, hogy egyre közelebb került hozzám, ezzel pedig az is járt, hogy egyre fontosabbá is vált. Az utóbbi hetek erre a tökéletes bizonyíték. Miatta adom fel minden eddigi elvem és küszködve bár, de ott segítek neki, ahol csak tudok, viszonzás elvárása nélkül.

Talán...talán ez jelenti azt, hogy valakit igazán megszeretünk? Én szeretem ezt a fiút?

Azonban Bakugou mintha csak megérezte volna, hogy őt nézem, összeakasztotta skarlát szemeit az enyémekkel. Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy tartotta velem a szemkontaktust és emiatt még a táncolást is képes volt abbahagyni. Viszont végül a zavarom győzött, elkaptam róla a tekintetem, hogy újra a többiekre tudjak figyelni.

De ő ezt nem hagyta annyiban.

- Kijössz levegőzni? Ahogy elnézlek, rád is rád férne - termett hirtelen mellettem, amitől bár megijedtem, az alkohol okozta lassúság ezt remekül leplezte.

Kérdésére bólintottam, így csuklóm köré fonta ujjait, hogy kivezessen az épületből. Szememmel folyamatosan Urarakát kerestem, reménykedve abban, hogy nem vesz észre, de megnyugodva állapítottam meg, hogy már nem is tartózkodott a társalgóban...csak úgy, mint Midorya.

Miért nem lepődök már meg?

Kilépve az ajtón rögtön megcsapott az éjszaka hűvös levegője, mellyel azonnal megtelítettem a tüdőmet. Annyira jól esett a benti fülledtség után ez a kellemesen alacsonyabb hőmérséklet, hogy a karomra tekintve még a hideg is kirázott. De persze nem álltunk meg, a szőke egészen a futópálya kezdetéig található fáig sétált velem...jobban mondva csak dülöngéltünk addig. Amikor leléptünk a pálya pereméről, első dolga volt megbotlani egy kavicsban, mire nekem szívből jövő kacaj hagyta el a számat. Alapból idétlenül nézhettünk ki, de ez az alkohol által lebutított agyamnak roppant mód tetszett.