𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

9.

Április lévén közeledett Bakugou születésnapja. Nehéz természete ellenére mindenki igyekszik a tőlük telhető legjobbat megtenni, hogy egy meglepetéspartit összedobjunk neki, mint ahogy tavaly is tettük.

Nyilván Kirishimának és nekem van a legnehezebb dolgunk, hiszen mi vagyunk mellette gyakran, így nem igazán tudunk hozzájárulni a szervezéshez. Amit mi megtehetünk az az, hogy elcsaljuk a szőkét, vagyis lefoglaljuk, amihez ebben a helyzetben én illek a legjobban. A fiú egyébként is kénytelen mellettem lenni.

Tagadhatatlanul megkedveltem őt. Csodaszer ide vagy oda, kapcsolatunk olyan irányba terelődött, melyet a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Tény, hogy továbbra is szívjuk egymás vérét, akár publikusan vagyunk, akár magunkban, viszont a többiek számára is jól látható, hogy barátságunk szorosabbá vált.

Viszont ott vannak a furcsa érzések, melyeket igyekszem kizárni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Amikor együtt aludtunk, a rá következő reggel már nem találtam magam mellett, ahogy felébredtem. Én is elkezdtem követelni az öleléseket, persze az ő tudta nélkül. Amint hozzámér, egy különös, megmagyarázhatatlan érzés lesz rajtam úrrá, amiről nem tudom eldönteni, hogy jó, vagy rossz.

- Risa mit mondtál, mikor is értek vissza? - érdeklődött Yaomomo kedvesen.

- Amikor már készen vagytok - feleltem. - Plázázni viszem, szóval akár az egész napot eltölthetem ott vele - mosolyogtam rá halványan a lányra.

- Tökéletes. Még le kell beszélnünk a jövő hét szombatot Aizawa Sensei-el, de ez az utolsó nap, hogy elkészítsünk mindent.

- Nem is tudtam, hogy vasárnap is nyitva van a pláza - csatlakozott be hozzánk Mina is.

- Pedig így van. Most pedig, ha nem akarunk lebukni, ellépek a morcos süniért - kaptam magamra fekete válltáskám, majd szavaimmal összhangban az emeletre indultam.

Magamban átgondoltam, hogy pontosan merre is rángassam magammal a szerencsétlen fiút, hiszen nem igazán vagyok vásárolgató típus. Hiszen mindenem megvan, akkor mégis minek halmozzam a felesleges kacatokat?

Ahogy arra számítottam, a szőke a szobájában gubbasztott. Természetesen vele ellentétben kopogtam, mielőtt beléptem a helyiségbe, így elém tárult a látvány, amint még mindig pizsamában bújja a telefonját.

- Bakugou, mindjárt tíz óra! Mikor akarsz indulni? - förmedtem rá rögtön.

- Hova? - kérdezte fel sem pillantva a készüléke képernyője mögül.

- A plázába például? Tegnap beszéltük meg! - emlékeztettem kissé ingerülten.

- Oi! Nekem csak annyit mondtál, hogy vásárolni akarsz! Azt internetről is meg lehet oldani, nem muszáj elhagyni a szobámat - dünnyögte.

Hirtelen erőt vettek rajtam az indulatok. Nagy léptekkel a fekvő fiú felé sétáltam, majd amint megálltam mellette, kikaptam a kezéből a telefonját. Értetlenül, bambán pillantott fel zöld íriszeimbe, viszont tekintete mögött huncutság rejlett. Direkt húzta az agyam.

- Szerinted miért mondtam azt, hogy kísérj el? Ha tényleg internetről akartam volna ezt megoldani, akkor nem kértem volna ilyet tőled.

- Semmi kedvem most megmozdulni...ha innen ki akarsz rángatni magaddal, akkor elvárok valamit cserébe - mosolyodott el öntelten.

Felvont szemöldökkel méregettem őt. Nem tetszett az arckifejezése, sem a hangnem, mellyel kimondta az alábbi szavakat. Mégis egyenlőre azt tartottam szem előtt, hogy bármibe is kerüljön, el kell innen csalnom valahogy.