𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

26.

- Mit ne mondjak, jól kicsípted magad - nézett végig rajtam elismerően Katsuki.

Sosem voltam még randin, és nem is igazán volt olyan ruhám, amit felvehettem volna. Egy ezeréves, egyszerű fekete ruhát varázsoltam magamra, ami tökéletesen illeszkedett az alakomra és a combom közepéig takart. Hajamat csupán kivasaltam és hagytam, hogy a vállaimra omoljon, de még a sminkelést sem vittem túlzásba, gondolok itt az egyszerű szempillaspirál és szájfény kombinációjára.

Mégis a szőke úgy nézett rám, mintha a megváltó állna előtte, ezzel pedig sikeresen elérte, hogy zavaromban vörös árnyalatban tündököljön az arcom. Idegesen toporogtam fekete lapos talpú cipőmben, megvártam, míg kigyönyörködi magát, közben nagy nehezen én is megszólaltam.

- Te sem panaszkodhatsz - méregettem.

A meleg idő ellenére egy fekete kapucnis pulcsit viselt egy fehér farmernadrággal, de egyszerűen annyira jól festett, hogy majdnem eldobtam az agyam tőle. Nem is láttam őt eddig farmert viselni, de érzékelhető volt, hogy nem akart túlságosan kiöltözni.

- Minden szem minket néz majd - nyújtózkodott elégedetten, majd kézen ragadott és összefonta az ujjainkat.

Az étterem választását rábíztam, ugyanis eleve ő vetette fel ezt az ötletet, én pedig nem járok ilyen helyekre, ezért nem is voltam képben a választékkal. De természetesen a fiú kitett magáért. Nem egy puccos helyet választott, viszont nem is egy legalja kis lyukat szemelt ki első randink helyszínéül.

Sikeresen megtalálta a tökéletes középutat, ahol nem éreztem magam túl kellemetlenül és még pénztárca barát árakat is kínált. Az ételek pedig egyszerűen fantasztikusak voltak, nem is bántam, hogy fulladásig kell ennem.

Katsuki valóban tartotta a szavát, és figyelte, mit és mennyit eszek. Nagyon jól esett törődése, élveztem különleges figyelmét. Teljesen normálisan viselkedtünk, mint az átlagos tinédzser párok, ez az átlagosság pedig mindentől többet ért számomra. Végre megfeledkezhettem a tényről, hogy pontosan mi is hozott össze minket, pont emiatt bántam is, hogy lejárt az időnk. Nem akartam felállni a székről, olyan volt, mintha a bőrömtől kellett volna megválnom.

A fiú biztosított arról, hogy bőven lesz még ilyen alkalmunk, én pedig reménykedtem abban, hogy igaza lesz.

Ugyanis ahogy lassan távolodtunk az épülettől, úgy hatalmasodtak el rajtam újra a negatív gondolatok.

Minden olyan szép volt most, az oldalam pedig folyamatosan fúrta, hogy mi van, ha az ellenszer után ennek vége?

Hiába sétáltunk most is egymásba karolva, nevetve, egyszerűen nem akart kimenni az agyamból ez a gondolat. Majdnem már halálosan rettegtem attól, hogy elveszíthetem a szőkét, és elvesztése mellett még talán a bunkó, lekezelő természete is újra megjelenhet.

Negatív gondolataimra rájátszott még a csúnya, sötét fellegek gyülekezése is, úgy tűnt, hamarosan ránk szakad az ég. Elég messze voltunk még a kollégiumtól, ezért jobbnak láttuk, ha keresünk valami helyet, ami tetővel rendelkezik. Az utca másik végében aztán találtunk egy árva buszmegállót, ugyan sietősen meg is indultunk felé, de nem úsztuk meg szárazon, az eső kíméletlenül elkapott minket.

Csurom vizesen szaladtunk, Katsuki ezt mégis élvezte. Nem tudtam osztozni az örömén, hiszen nem elég, hogy úgy néztem ki, mint valami ázott kutya, de még az is lehet, hogy megbetegszek, aminek persze nagyon nem örültem volna.

- Nem tudott volna még várni az időjárás csak tíz percet? - nyögtem fel szenvedve, amint beértünk a buszmegállóba.

- Ugyan, ez a tökéletes lezárása a randinknak - simított végig vizes kezemen a fiú.