𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

19.

Bakugou sietve távozott a szobámból, miután együttlétünk kissé elhúzódott és igencsak késésben voltunk az iskolából. Cuccaim magamhoz kapva igyekeztem a fürdő felé, hogy megtisztálkodhassak, és szerencsére nem találkoztam össze senkivel. Furcsa, széles mosoly húzódott ajkaimra, szinte már-már fájt az arcizmom tőle.

Boldog voltam. Hirtelen az a titokzatos üresség, amit eddig éreztem, eltűnt, helyére pedig a szőke arca került, kivel szintet lépett a kapcsolatom egy megmagyarázhatatlan, mégis jó irányba. Minden értelmet nyert, minden eddigi kérdésemre megkaptam a választ, a fiú pedig grátiszba érkezett hozzá. Hiszen kinyilvánította, hogy csak én kellek neki, csakis rám vágyik...ez annyira felturbózta a magabiztosságom, hogy a megszokottól eltérően még ki is sminkeltem magam, annak reményében, hogy ez tetszeni fog neki.

És máris olyanná váltam, mint a többi lány...egy fiú elismerésére hajtottam...

Épp, hogy késznek nyilvánítottam magam, nyílt is az ajtó, azon pedig Bakugou dugta be a fejét. Ő is már elkészült, táskája pedig a vállán foglalt helyet.

- Indulhatunk? - kérdezte. - Hé! Késésben vagyunk, de te még leállsz sminkelni? - nyúlt az állam alá, hogy fentebb emelve a fejem jobban szemügyre vehessen.

- Talán van ellene valami kifogásod? - vontam fel játékosan a szemöldököm, hiszen örültem, hogy állításom beigazolódott, és valóban hamar kiszúrta.

- Egyáltalán nincs. Nagyon jól áll - mosolyodott el, majd egy gyors puszit adott ajkaimra. - De nélküle is gyönyörű vagy - suttogta, majd elvált tőlem és kilépett az ajtón.

Sietősen indultam utána, hogy roham tempóban közelítsük meg az iskola épületét. Csend honolt már a kollégiumban, ebből következtethettünk arra, hogy már mindenki elindult. Szinte majdnem orra estem, annyira igyekeztünk, nehogy elkéssünk, és csodával határos módon sikerült éppen Aizawa Sensei-el egyszerre beesnünk az első órára.

A férfi nem nézte jó szemmel ezt a kicentizést, de mivel nem tudott belénk kötni, egyszerűen csak belekezdett az órába.

Ami pedig a többieket illeti...volt, akinek fel sem tűnt, hogy lihegve borultunk be a terembe, de azok, akik nyomon követik a velünk kapcsolatos eseményeket - mint például legjobb barátnőm és annak barátja - elég érdekesen méregettek. Ilyen hosszú barátság után már képes voltam leolvasni a tekintetükből azt, hogy erről még beszélni fogunk.

Éppen ezért igyekeztem őket feltűnésmentesen kerülni a szünetekben. Vagy a mosdóba zárkóztam be, vagy próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy társaságban legyünk és ne legyen esélye Ochakonak kikérdezni engem.

Hiszen mit is mondhatnék neki?

"Bocsi, de annyira hosszasan szeretkeztem Bakugouval, hogy emiatt még reggelizni sem volt időnk?"

Csak most realizálódott bennem, hogy én sem vagyok valami jó barátnő. Tény, hogy olyan dolgoktól akart engem tiltani, amiben ő is részt vett volna, viszont én folyamatosan elhallgatom előle a tényeket, hazudok neki és megszegem a szavam. Hiszen most ígértem meg neki nemrég, hogy mindent elfogok mondani neki, ami a szőkével kapcsolatos, most mégis megint titkolóznom kell...

Isten tudja mi történne, ha ezt elmondanám...

De természetesen az ebédszünetet már nem úsztam meg ilyen könnyen. A szokásos asztalunknál nem volt ott Iida, és Todoroki sem. Tsuyu újabban Momoék társaságát keresi, így csak Ochako és Izuku vártak rám.

Legjobb barátnőm pedig nem volt hajlandó egy pillanatnál többet sem várni. Amint letettem a hátsóm a székre, rám emelte kissé haragos tekintetét és azonnal a lovak közé csapott.