𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

4.

Számat eltátva meredtem rá. Arcom rögtön elvörösödött, de nem csak azért, mert zavarba jöttem. Ez az érzés vegyült a dühvel, ezért újból lendítettem a kezemben tartott könyvet, hogy azzal csapjam fejbe. Bakugou azonban számíthatott erre a mozdulatomra, ugyanis csuklóm köré fonta az ujjait, ezzel megállított.

Újra éreztem azt az elektromos bizsergést, akit reggel, de nem tudtam ezzel foglalkozni. A fiú belefúrta skarlát szemeit az én zöldjeimbe, amúgy sem erős szorításán lazított. Nem megszakítva a szemkontaktust nyúlt másik kezével a könyvemért, hogy elvegye tőlem, majd egyszerűen csak lerakta azt mellém az ágyra. Továbbra is tartva kezem feltérdelt, viszont az ágyon ülve még mindig magasabb helyzetben volt a fejem az övénél.

- Undorító, perverz dög vagy - suttogtam haragosan, de ő ezzel nem foglalkozva hajolt hozzám közelebb.

- Ha nem tetszik, tegyél ellene - nyalta meg alsó ajkát.

Cselekedete hatására akaratlanul is odavezettem tekintetem, és miután ezt ő is észlelte, megvillantotta hófehér fogsorát. Zavartan megráztam a fejem, így megszakítottam az előbbi jelenetet.

Nem is néztem volna ki belőle, hogy ilyen oldala is van. Igaz, azok után, hogy nemrég bőséges reggelit pakolt elém, illetve megszeppent kisfiúként viselkedve csoszogott a fürdőbe, már nem kéne meglepődnöm.

De hová tűnt az a megszeppent kisfiú? Nem kaphatnám vissza?

Csuklóm még mindig keze fogságában volt, így azt kezdtem el szuggerálni. Mivel a szőke érezte, hogy nem akarok már vele különösebben kommunikálni, letette az állát az ágyam szélére.

Percekig néma csend vett körbe minket, amit nekem kellett megtörni.

- N-Nem akarod elengedni a kezem?

- Nem. Most így kényelmes - dörmögte.

- Bakugou, emlékezz vissza, mit mondott Ochako. Nem érintkezhetünk.

- Ezt mond a hangoknak a fejemben! - nézett fel rám. - Tudod te egyáltalán, hogy min kellett keresztülmennem az elmúlt egy hétben?

- Akkor miért kezdtél magánakcióba? Azt hitted, egyedül megtudod oldani?

A fiú nem válaszolt, ebből következtettem arra, hogy igen a válasza. Valójában sajnáltam őt. Fordított helyzetben én is elég kiszolgáltatottnak érezném magam, habár talán ő nem lenne ilyen kedves, ha én lennék alárendelve neki.

Nagyot sóhajtva fejtettem le kezét a csuklómról, majd beljebb csúsztam az ágyamban. A könyvem egyszerűen az éjjeli szekrényemre tettem, majd az értetlen szőkére néztem.

- Mit művelsz? - bukott ki belőle a kérdés.

Hidd el, még én magam sem tudom, mit akarok csinálni.

- Mássz fel. Úgy ülsz ott, mint egy szerencsétlen - habár az vagy. - De ne érj hozzám és érezd magad kiváltságosnak. Eddig egy fiú sem feküdt az ágyamban.

Miért is kellett ezt hozzátennem? Risa, nem bírod befogni a szádat, ha zavarban vagy...

Bakugou egyetlen szó nélkül tette azt, amit mondtam neki. Tekintete továbbra is tükrözte azt, hogy ő sem tudja felfogni a történteket, de nem adott hangot ennek.

Így történt az, hogy most egymás mellett fekszünk, a csönd pedig gyengéden, nyugtatóan ölel körbe minket. A szívem a helyzettől legalább százzal vert a mellkasomban, már-már attól féltem, hogy a szőke is meghallja. Mély levegőt véve hunytam le szemeimet, gondolatban igyekeztem minél távolabb elkerülni a testemtől.