𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

24.

Felfeküdtem az ágyra, majd Katsukit is magamra vontam. Hetek óta nem voltunk együtt, ajkait sem érezhettem, emiatt mérhetetlenül zavarban voltam. Ez meg is mutatkozott a felettem támaszkodónak, mikor kissé beszívtam és beharaptam alsó ajkam. Azt hiszem, ezzel a tettemmel minden önuralmát elemésztettem.

Birtokba vette a számat, de a több hetes szünet ellenére lassú tempót diktált. Lágyan simítottam végig egyik kezemmel karján, másikkal az arcán, hogy érezhessem bőre selymességét, miközben már egymás nyelvét ízleltük.

Testünk egyre közelebb és közelebb került egymáshoz, felfokozott érzelmi hangulatunk pedig csak olaj volt a tűzre. Mindketten vágytunk egymásra, de most éreztük, hogy semmit sem kell elsietnünk. Miénk a másik és miénk lehet akár az egész éjszaka, melyet együtt tölthetünk el.

Beletúrtam a hajába, hogy tincseivel játszhassak, és mellkasán is végigsimítottam. Katsuki kezei is vándorútra keltek. Először ő is végigsimított fekete tincseimen, melyek a mellkasomra omlottak, majd hátam alá nyúlt, hogy ott simíthasson le, egészen a csípőmig.

Előre láttam szándékát, mégpedig hogy a fenekembe akar markolni, így felrántott és pozíciót váltva az ölébe ültetett. Combommal szorosan közrefogtam az övét és kicsit megemelkedtem, hogy szabad utat kaphasson a hátsómhoz. Ujjai úgy játszottak rajtam, mintha valami zongora lennék.

Még mindig csukott szemmel, két csók között kérdezett.

- Biztosan rendben vagy?

- I-Igen - nyögtem elhalóan, de alig tudtam elszakadni testétől, hogy ezt a szót is kiejtsem.

Széles vigyorral az arcán hajolt el tőlem, majd összedöntötte homlokunkat.

- Akkor most szépen egymáséi leszünk, megadom neked a legszebb örömöt, amit csak lehet...a holnapot pedig telibe leszarjuk - vázolta fel ötletét olyan hangnemben, ami egyszerre volt gondoskodó és izgató is.

- Rendben - bólintottam nagyot nyelve.

Szórakozottan rácsapott a hátsómra, majd újra megfordított az ágyban, hogy a hátamon feküdjek. Játékosan sikkantottam egyet, ezután pedig mindketten elnevettük magunkat, szívből, jóízűen, vággyal telve.

Nevetésünknek ő vetett véget egy csókkal, így ismét ott folytattuk, ahol nemrég abbahagytuk. A több heten át tartó lobogó lánggal égő tüzünk - mely egyaránt tartalmazott idegességet és a másik irányába való vágyat - most örökké égő parázzsá szelídült. Olyanná, amiben a legnemesebb fémeket formálják. Mindkettőnket elbódított a másik érintése.

Meztelenek voltunk, de nemcsak a ruháink hiányoztak. Most már minden titokra fény derült, egyikünknek sem volt rejtegetnivalója a másik előtt, ez pedig engem személy szerint nagyon jó érzéssel töltött el.

Kérésemre váltottunk, így én kerültem a fiú felé, lovagló pozícióba. Lassan, óvatosan fogadtam magamba, ő pedig csodálva figyelt engem. Miközben fel-le mozogtam rajta, minden egyes porcikámat végignézte, és amit csak tudott, meg is érintett.

- Tetszik amit látsz, Nagyfiú? - mosolyodtam el szemtelenül.

- Egyszerűen nem tudok betelni veled - sóhajtott, majd gyengéden összeérintette ajkainkat.

Nem bírtuk sokáig, kénytelenek voltunk elválni egymástól, ugyanis mindkettőnkből kéjes nyögések szakadtak fel.

Ismét nem csupán szexeltünk. Úgy mozogtunk együtt, mintha mindig is tudtuk volna, hogy életünk fonala idevezet majd minket. Mintha egész végig ezekre a percekre vártunk volna és ezt a csodálatos, felemelő alkalmat most varázslatos ünneppé tettük.