𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

12.

Tompa fájdalommal a fejemben ébredtem.  Szemeimet csak lassan mertem kinyitni, annak ellenére is, hogy félhomály uralkodott a helyiségben. Pontosabban a szobámban.

Fogalmam sem volt róla, hogy kerültem vissza ide, viszont azt hamar megállapítottam, hogy nem voltam egyedül, ugyanis egy test nehezedett rám. Próbáltam felmérni a tulajdonosát, de bár ne tettem volna. Illata és szőke tincsei alapján hamar leesett, hogy Bakugou tehénkedik rajtam, ezzel pedig a szívem gyorsabb fokozatra kapcsolt. Őrülten dobogott a mellkasomban, emiatt félő volt, hogy felkeltem zajongásával a fiút.

Viszont ahogy lassan teljesen magamhoz tértem, úgy kezdtem el érezni, hogy minden végtagom zsibbad, ez pedig nem kicsit volt kellemetlen. Kísérletet tettem arra, hogy kimásszak alóla, de mikor már a fél testem szabad volt, ő hirtelen fordult egyet és teljesen magához szorított, mintha valami plüss lennék.

Közvetlen közel voltam az arcához, sőt, még a leheletét is éreztem magamon, amitől megborzongtam. Percekig csak az arcát tudtam bámulni. Nyugodt vonásait, édes, ártatlan szuszogását, enyhén elnyílt ajkait...és akkor ugrott be minden.

Pontosabban hogy mekkora hülyeséget is csináltunk tegnap.

Olyan gyorsan löktem el őt magamtól, mintha az életem múlt volna rajta, de ennek következtében szegény leesett az ágyról.

Ha erre nem kel fel, akkor nem tudom miből van...

Azonban álmos és fájó mormogása tudtomra adta, hogy bizony, nagyon is ébren van, emiatt pedig parázni kezdtem. Orrom alá húztam egészen a takarót, majd félve néztem végig, amint a fiú lassan realizálja, hogy mi is történt vele, majd rögtön az én szemeimbe fúrja tekintetét.

- Mi a fasz... - pislogott rám álmosan.

- B-Bocsi - motyogtam halkan.

- Mi vagyok én, focilabda? - morgott, mialatt visszamászott mellém az ágyba.

- Egyáltalán mit keresel a szobámban? Nagyon otthonosan érzed magad - jegyeztem meg. - Sőt, talán túlságosan is.

- Én hoztalak fel - bújt vissza mellém a takaró alá. - De olyan szarul voltam, hogy már nem voltam képes kitámolyogni innen. Aztán éjszaka felkeltem fájdalomcsillapítóért, de megint itt lyukadtam ki nálad - vonta meg a vállát.

Úgy nézett rám, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ettől pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm. Miért csinál úgy, mintha egy pár lennénk?

- Azt mégis hogy hoztad össze? Mármint, hogy lyukadtál ki nálam? - pontosítottam.

- Tudod...a hangok...

Mintha valami pszichopata őrülttel beszélgetnék éppen...

- Nem úgy volt, hogy elmúlnak? - utaltam a tegnap történtekre.

Bakugou halkan felnevetett.

- Szóval emlékszel rá...

- Hogyne emlékeznék! Kevesebbet ittam, mint te.

A szőke nagyot sóhajtva gördült a hátára, majd eleresztett egy széles mosolyt. Pillanatokig csak a plafont bámulta, aztán hirtelen olyan megjegyzést tett, amitől levert a víz.

- Az a csók volt számomra az elképzelhető legjobb ajándék.

Megmeredve néztem a fiút. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a szer beszél belőle, vagy tényleg komolyan gondolja a szavait. Mert ha ez most kivételesen nem a szer, akkor olyan, mintha...szerelmes lenne.

Közelebb araszoltam hozzá, meztelen karját - melyet nem érintett pólójának ujja - megcirógattam. Tettemre rám emelte skarlát szempárját, és halványan elmosolyodva nézett vissza rám.