𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

21.

Az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Az agyam még mindig legjobb barátnőm és barát-jelöltem veszekedésével volt megtöltve. Nem tudtam, hogy miért izguljak jobban: hármunk kapcsolatáért, vagy azért, mert lehet megvan pecsételve a jövőm.

Hajnali ötkor már végleg nem bírtam magammal, kimásztam Bakugou ölelő karja alól, hogy az ágy szélére mászhassak.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte rekedtesen a hátam mögül.

- Nem... - válaszoltam elhaló hangon.

A fiú nem felelt semmit, csupán a takaró susogásából és az ágy mozgásából érzékeltem, hogy ő is felült. Pillanatokon belül hátulról ölelt át újra, állát pedig a vállamon támasztotta meg. Jól esett, hogy mellettem van, éreztem támogatását.

- Ne haragudj rám, kérlek. Tudom, hogy már vagy milliószor bocsánatot kértem, de érzem, hogy nem elég. Tisztában vagyok azzal, mennyire elbasztam, és-

- Katsuki, nyugodj meg - simítottam végig a karján. - Ez már rég nem arról szól, hogy haragszom-e rád. Mindketten hibásak vagyunk ebben a történetben. Az a fontos, hogy vállaljuk-e a következményeket...rajtad pedig érzem, hogy vállalnád - néztem továbbra is magam elé.

Ekkor felvillant a telefonom az éjjeliszekrényemen. Egyszerre kaptuk arra a fejünket, majd érte nyúltam, hogy a kezembe vehessem.

- Írt valaki? - érdeklődött a szőke.

- Igen...Ochako - nyeltem nagyot.

- Mit akar?

Átfutottam szemeimmel az üzenetét, hogy válaszolhassak a fiúnak.

- Ő is tudni akarja, mi a helyzet. Áthívhatom? - néztem rá kérlelve. - Tudom, hogy ő is hibás valamelyest, de attól még a barátnőm. Szükségem van egy lányra is.

Bakugou csak egy sóhajtás keretében bólintott, mire elmosolyodva hívtam át a lányt. Természetesen szóltam neki, hogy úgy készüljön, hogy a haverja is velem van...

Megmelengette a szívem a tudat, hogy annak ellenére is törődik velem, hogy tegnap mennyire csúnyán összevesztek Katsukival. Az, hogy már ő is ilyen korai órákban ébren van, arra enged következtetni, hogy rám gondolt eddig is.

Hamarosan gyengéd kopogást hallottunk az ajtóm túloldaláról. Halkan kinyitottam az ajtót, hogy beengedjem a lányt.

- Sziasztok! - köszönt halkan Ochako, majd megölelt engem.

A szőke is mormogott valami köszönésfélét, de inkább az ágyam szélén maradt, tisztes távolságban tőlünk. Bár gondoltam, hogy nem fogják egymást körbepuszilni, elég kínos a helyzet.

- Úgy örülök, hogy itt vagy - szorítottam magamhoz még jobban barátnőmet.

- Ez csak természetes! Támogatlak mindenben, ezt te is tudod nagyon jól! Készen állsz? - vált el tőlem, mire nagyot nyelve bólintottam.

A tőle kapott teszt az asztalon pihent, így odaléptem, hogy a kezembe vehessem.

- Elszaladok a mosdóba, mindjárt jövök...addig ha lehet, ne öljétek meg egymást - néztem még vissza rájuk, majd kiléptem a szobámból.

Úgy gondoltam, hogy talán ha magukra hagyom őket, képesek lesznek éretten beszélgetni egy kicsit. Nem akartam, hogy a két számomra legfontosabb ember haragban legyen egymással, ugyanis hiába nem mondom, de engem bántanak meg vele. Tudom, hogy Bakugounak elég nehéz természete van és másképp fogja fel a dolgokat, viszont csipkelődés terén Ochakot sem kell félteni.

Hamar végeztem a teszttel, majd sprinteltem is vissza a szobámba, hogy Bakugouval és barátnőmmel nézzem meg az eredményt. Persze még ebben a szituációban is volt annyi eszem, hogy előtte hallgatózok egy picit az ajtóban, hátha hallok valamit...de csend volt. Benyitottam, majd a két személy azonnal felpattant hozzám, hogy a kérdéseikkel kezdjenek bombázni.