𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

10.

Elérkezett Bakugou nagy napja. Hivatalosan is nagykorú lett, ezt a bulit pedig az utóbbi napokban igyekeztünk neki úgy megszervezni, hogy az emlékezetes legyen számára, mint ahogy azt meg is érdemli ilyenkor az ember.

Viszont én ez idő alatt tartottam tőle a távolságot. Nem követhetek el újra olyan könnyelműséget, mint a múlt héten, többet ez nem fordulhat elő. Hiába kérdezett rá ridegségem okára, nem adtam neki számára kielégítő választ egyik alkalommal sem. Az iskola falain belül a lányokkal töltöttem az időmet, utána pedig bezárkóztam a szobámba. Egy nap csak kétszer engedtem neki, hogy hozzámérjen, azt is nagyon csekély időre.

Kiengedtem a kezemből a gyeplőt, és most, hogy visszaszereztem az irányítást, szorosabban kell tartanom.

Azonban nekem sem esett jól ez a távolságtartás. Sajnáltam a fiút, hiszen látszott rajta, mennyire szenved napközben, már csak azért is, mert a szer dolgozik benne. Ki akartam engesztelni, éppen azért tartok most a szobája felé, hogy még ezekben a reggeli órákban az elsők között adjam neki oda az ajándékát.

Sokáig gondolkoztam, hogy mit is adhatnék neki. Nem akartam túl nagy dolgot ajándékozni, de nem is akartam kiszúrni a szemét egy tábla csokival. Így jutottam arra, hogy egy All Might-os led lámpát vettem neki, amit rakhat az asztalára, éjjeli szekrényére, vagy bárhová, ahova csak akarja, illetve saját családi recept alapján extra csípős csirkeszárnyakat sütöttem...amitől még nekem is kilyukadna a gyomrom.

Halkan kopogtam az ajtaján, majd vártam, hogy a szoba tulajdonosa kinyissa nekem azt. Ez pillanatokon belül meg is történt, egy álmos, borzos hajú Bakugou termett előttem.

- Boldog szülinapot! - mosolyogtam rá kedvesen.

Összevont szemöldökkel pislogott rám egy darabig, majd miután megdörzsölte látószerveit és realizálta, hogy én állok az ajtóban, berántott a szobájába.

- Napokig alig szólsz hozzám, most meg betoppansz boldog szülinapot kívánva? - nevette el magát, ezzel meglepve.

- Ne haragudj...hoztam ajándékot - nyújtottam felé bociszemekkel a becsomagolt tárgyat és ételt, amit azonnal elvett tőlem.

Az asztalához sétált, hogy lerakja őket, én pedig mint az árnyék, lépkedtem mögötte. Látni akartam a reakcióját, ahogy kibontja őket, azonban arra még várhattam. Szembefordult velem, fejem pedig a mellkasába nyomta, így ölelt át szorosan. Gyengéden viszonoztam ölelését, miközben fejem oldalra fordítottam, hogy levegőhöz jussak.

- Nem nézed meg az ajándékokat? - motyogtam.

- Az most tud várni egy kicsit - suttogta vissza.

Nem mondom, nagyon jól esett a karjai közt állni. Kicsit elengedtem magam, megfeledkeztem az eddigi ridegségemről, és magamban eldöntöttem, hogy csak a mai nap engedek neki. Hiszen szülinapja van...az ignorálás várhat.

Azonban végül én bontakoztam ki először az ölelésből, hogy újra a kezébe adhassam az ajándékait. A fiú szemét forgatta, de végül mosolyogva vette át tőlem az első kis csomagot, melyben a csirkeszárnyak pihentek.

- Naa! Bontsd ki! - kezdtem el ugrálni izgatottságomban.

Szerintem én jobban oda voltam ezért az egészért, mint Bakugou.

- Ez meleg...ugye nem akarsz felrobbantani? - érdeklődött, mialatt belekezdett az étel kibontásába.

- Dehogy! Azt te megtudod oldani magadnak is - utaltam nevetve az erejére.

Csillogó szemekkel vizslatta a kibontott főztöm, illatára pedig azonnal megnyalta a száját. Nem is volt érkezésem hozzáfűzni semmit, máris a szájába tömött egy adagot.