Two shots

5. fejezet

Fei Hung

Az Orgasm átadása utáni reggelen alapos lecseszésben részesültem, percekig kellett hallgatnom a vanguard szentbeszédét: hogy milyen haszontalan, csapodár férj vagyok, hogy még meg sem száradt az aláírásom a házassági okiraton, de én máris megcsalom a feleségemet. Némán hallgattam a vádaskodásait, aztán megkérdeztem tőle, hogy szerinte mennyi időt kellene kibírnom szex nélkül?

- Ha rajtam múlik, azt se bánnám, ha cölibátust fogadnál! Oldd meg magadnak! Nem vagy már hormonzavaros tinédzser, tanúsíts némi önuralmat!

Elhúztam a szám. Nem akartam az orrára kötni, hogy Meilinget nem zavarja, ha házon kívül szexelek. Mostanában többször bújtam a szoknyája mögé, mint amit elbírt a büszkeségem, ideje volt, hogy magam vállaljam a következményeket. Valahogy meg kellett találnunk a közös hangot a drága sógorral. De ha egyszer az idegeimre ment!

- Rendben! Ha te is kibírod, akkor nekem is menni fog! Mert ugye téged sem lehet már a legjobb indulattal sem hormonzavaros tinédzsernek nevezni, bár nálad talán már inkább a kapuzárási pánikot kellene emlegetni...

A szemem sarkából sandítottam a vanguardra, ökölbeszorított kézzel vártam a robbanást.

- Ne szórakozz velem Fei Hung! - morogta fojtottan. - Én nem vagyok házas, és nem lesz gyerekem. Nem fogsz belehúzni semmilyen gyermeteg fogadásba, immunis vagyok a hülyeségeidre.

- Könnyen beszélsz, neked háremed van!

Nem tehettem róla, de rögtön beugrott az emlékkép, ahogy Sichau azt a kurvát dugja. A kellemetlen csomó azonnal az alhasamba gyűlt. Nyeltem egyet, és igyekeztem másfelé terelni a gondolataimat.

Sichau összehúzta a szemöldökét.

- Semmi közöd a szexuális életemhez, engem pedig csak addig érdekel a tiéd, hogy ne tedd nevetség tárgyává a húgomat! Sem erőm, sem időm nincs azzal foglalkozni, hogyan oldod meg a problémáidat! Utoljára figyelmeztettelek! Tartsd be a szabályokat!

Nagyon sok mindent szerettem volna a fejéhez vágni, de inkább a nyelvemre haraptam, és nem mondtam semmit. Nem várhatja el tőlem, hogy életem hátralévő részében magamnak verjem ki. Álmodban, Sichau!

Az ezt követő két hét zsibbadt, fárasztó eseménytelenségben telt. Minden nap együtt reggeliztünk, aztán órák hosszat hallgattam, ahogy Sichau a maffia ügyeit intézi. Nagyon sok embert felismertem már, és legtöbbjükről már azt is tudtam, hogy milyen szerepet töltenek be a hálózatban. Sőt, a második hét végére már azt is meg tudtam állapítani, hogy a sógorom kedveli vagy utálja az illetőt. Sichau ugyanolyan parancsolgató, rideg stílusban beszélt mindenkivel - a legközelebbi embereit leszámítva -, de apró jelekből következtetni lehetett arra, mit gondol az irodában tartózkodóról. Ha feszült lett, vagy dühös, a kezeit az asztallap alatt tartotta. Először azt hittem, van valami fura berögzülése, amit el akar rejteni, de aztán rájöttem, hogy csak elővigyázatosságból tette: alulról egy pisztolyt erősítettek a fára. Ha untatta az illető, akkor az ujjaival a tölgylapon dobolt, ha viszont szerette a jelenlévőt és bízott benne, kissé oldalra fordult a székével, és az egész testtartása ellazulttá vált. Egyszer megfordult a fejemben, hogy ha közelebb húzódnék hozzá, az arcát is láthatnám, de végül nem volt hozzá bátorságom.

A nap nagy részében tudomást sem vett rólam. Néha, ha éppen nem volt senki az irodában, akkor hátrafordult és végignézett rajtam. Megfeszültem a pillantásától, ugyanakkor enyhén megremegtem a várakozás izgalmától. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de végül kivétel nélkül mindig végignézett rajtam, aztán szó nélkül előre fordult.