Fei Hung
Csipkerózsika...
Fájdalmasan hasított belém az emlék, amikor Sichau szólított ugyanígy. Mintha nem is ebben az életben lett volna... Csak többszöri próbálkozásra sikerült lenyelnem a gombócot a torkomban.
– Hogy van?
Luan arcáról azonnal eltűnt a gúnyos arckifejezés és semleges álarcot öltött magára.
– Még nem ébredt fel, de stabil. Az orvosok szerint jól sikerült a műtét.
Hazudott.
– De? – kérdeztem vissza remegő hangon.
A vanguard összeszorította a száját és elfordult. Aztán végül kibökte.
– Túl sok időt vesztegettünk. Majdnem elvesztette a karját.
Összeszorítottam a szemem és igyekeztem úrrá lenni a kétségbeesésen.
– Látni akarom! – mondtam és felültem. Nem kellett volna. Azonnal minden imbolyogni kezdett, a fejem pedig élesen hasogatott. Luan visszanyomott az ágyra.
– Bolond! Ha megvártad volna, elmondom, hogy nem lehet. Súlyos agyrázkódásod van. Szigorú fekvést írtak elő.
– Meddig? Még pár percre sem állhatok fel?
– Nem! – A hangja kezdett dühössé válni.
– Nem hiszek neked! Csak távol akarsz tartani Sichautól. A lányomat és Meilinget se láttam napok óta. Nem korlátozhatsz! Azt csinálok, amit akarok!
Felhúzta a szemöldökét. Az egész tekintete azt sugallta: „Fogadunk?" Nem ijesztett meg, újra felültem és mélyeket lélegezve próbáltam meg legyőzni a szédülést. Közben oldalra fordultam és a földre tettem a lábam. Ekkor vettem észre, hogy mindenhonnan csövek lógnak belőlem. A karomból és a kórházi hálóing alól is. Belestem a nyakkivágásba, és nem az volt a legdurvább felismerés, hogy alatta teljesen meztelen vagyok, hanem az, hogy katéterem van.
– Hol a nővérhívó? Jól vagyok! Nincs ezekre szükségem! Szedjék ki belőlem!
– Rendben! Szólok a dokinak, hátha neki hiszel!
Bólintani akartam, de rájöttem, hogy talán mégse kellene. Pokolian fájt a fejem és a hányingerem is felerősödött. Ijedten néztem körbe, hátha találok egy tálat, de késő volt. Cseppet sem elegánsan a földre hánytam.
– Akkor szólok a takarítónőnek is – mondta Luan ingerülten, aztán a folyosóra indult. Shaoan követte.
Kitakarítottak. Ülve néztem végig, féltem, ha visszafekszek, nem hiszik el, hogy jól vagyok. Bár őszintén szólva én sem voltam biztos benne, de bármit megtettem volna, hogy Sichau közelébe kerülhessek. Az időközben visszatérő Shaoant megkértem, üzenjen Meilingnek, hogy magamhoz tértem.
Hamarosan meglátogatott az orvos is. Idősebb férfi volt, őszülő halántékkal és szúrós tekintettel. Elvégzett rajtam néhány vizsgálatot. Mindent leírt, aztán beszélni kezdett:
– Alig tudtuk lehúzni a lázát, uram. Még most is magasabb a testhőmérséklete a normálisnál. Az agyrázkódást pedig nem szabad félvállról venni. Most egy dolga van: pihenni. Nincs hősködés, nincs ugrálás. Most sem lenne szabad ülnie. Feküdjön vissza, kérem!
– Megígérem, hogy minden utasítását követem, de lenne előtte két dolog. Az egyik, hogy ez a valami ott lenn – mutattam az ágyékomra – eléggé zavar. Megígérem, hogy nem rondítok az ágyba. Ki lehetne szedni?
أنت تقرأ
Two shots
عاطفيةFei Hung Gao sosem gondolta, hogy szerelmes lesz. Szentül hitte, hogy nincs olyan, aki valóban megérintheti a szívét. Folyamatosan kudarcba fulladtak a kapcsolatai, aztán végül már nem is vágyott kötődésre. Amikor mégis rátalált a váratlan érzelem...
