Two shots

7. fejezet

Fei Hung

Hatalmasat élveztem. Mintha a gyönyör valahonnan a testem legmélyéről tört volna fel és mindent darabokra tört volna bennem és körülöttem is. Még percekig tartott, mire rendesen tudtam lélegezni és képes voltam újra megmozdulni. Amíg még zsibbadtan feküdtem, szinte megbabonázva néztem Sichaut, ahogy hasonlóan igyekszik összeszedni magát. Fénylett a bőre a korábbi intenzív testmozgástól, lehajtott fejjel gyűjtötte az erőt. Aztán hirtelen rám emelte a tekintetét, én pedig megborzongtam a pillantásától. Úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem tette, a csend pedig kezdett kényelmetlenné válni, ezért elmosolyodtam.

- Tartottad a szavad. Azt hiszem, végeztünk is. Megyek és lezuhanyozok. - Megmozdítottam a csípőm, és összeszorítottam a fogam, amikor a sógorom kicsúszott belőlem. Kigördültem alóla és a fürdő felé indultam. Sichau hangja pont a küszöbön ért utol:

- Van saját zuhanyzód egy emelettel lejjebb. Miért az enyémet használod?

Hátra se néztem, csak legyintettem, aztán becsuktam magam mögött az ajtót, majd a kabinba léptem és megnyitottam a csapot.

Hogy magyarázhattam volna el neki, hogy azonnal szükségem volt egy fürdőre!? Ragadtam kettőnk izzadtságától és még mindig iszonyatosan remegett a lábam. Most se sok kellett, hogy összerogyjak, ezért inkább a falnak vetettem a hátam, miközben hagytam, hogy a forró víz lemossa rólam élvezetem árulkodó nyomait.

Mit is képzeltem korábban? Miért nem mondtam nemet? Nemet kellett volna mondanom...

De egyszerűen nem ment.

Amikor Sichau száját elhagyta az ajánlat, az első gondolataim teljesen irányíthatatlanok voltak. Még mindig fel voltam húzva, hiszen Luan majdnem a célegyenesben tépett le Tylerről. Mindenem sajgott a kielégületlenségtől, erre a sógorom hozzám vágott egy ilyen mondatot. Persze, hogy elképzeltem... elképzeltem, ahogy alattam fekszik és én ki-be mozgok a testében.

Ha lehet, ezek a képek még mélyebb kétségbeesésbe taszítottak. Éreztem, ahogy az alsóm már csak a gondolattól is benedvesedik.

Aztán utána rögtön bevillant, hogy ez biztos egy vicc, Sichau pedig remekül szórakozik rajtam. Amikor azonban megerősítette, hogy komolyan gondolja, attól kezdtem tartani, hogy csőbe akar húzni, minden idegszálam megfeszült a veszélytől, de közben nem tudtam szabadulni az alattam vonagló vanguard képétől.

Sichau nyilvánvalóan nem engedte át az irányítást, de engem ekkor már ez sem zavart, csak arra vágytam, hogy valaki végre megszabadítson ettől az emésztő belső feszültségtől. Már nem bírtam tovább.

Így utólag már látom, mekkora hibát követtem el. Amint megkönnyebbült a testem, az agyam újra normálisan kezdett működni, így egyértelművé vált az is, mekkora őrültségbe keveredtem.

A sógorom, a feleségem bátyja, a gyerekem nagybátyja... a maffia vanguardja.

Mit tettem?!

Aztán bevillant az együttlétünk, és azok a pillanatok, amelyeket nem mosott el a vágy köde. Jó volt a szex. Szenvedélyes és lehengerlő. Pont, mint a sógorom. Nem tagadhattam, hogy tökéletesen összeillettünk. Sajgott a testem, de ez csak azért volt, mert Sichau nem készített elő megfelelően.

Durva volt, de meg tudtam érteni. Feldühítettem. Azzal, hogy ki kellett elégítenie. Mert nem bírtam magammal, mert elvette az eszemet a szenvedély.

Undorodtam magamtól.

Eddig sosem feküdtem le senkivel, aki nem a saját akaratából vállalkozott rá.