Two shots

31. fejezet

Fei Hung

Egy másodpercig sem haragudtam a lányomra, hiszen ő nem tehetett arról, hogy végül egy hétig tartott ez a káosz. Szegénynek hét napba telt megszokni a Harbourside furcsa és néha igenis rémisztő energiáit.

Minden nap találkoztunk Sichauval. Amikor későn ért haza, csak percek jutottak, de volt olyan is, hogy akár egy órát is kiszorított nekem a szoros időbeosztásából. Már nem is mertem a szexre gondolni, pokoli lett volna, ha belekezdünk valamibe és Nuwa miatt félbe kell szakítani. Jobb volt így.

Persze a menetrend szerinti szóváltás sem maradt el. Egy napig bírtuk veszekedés nélkül. Szerintem lelkiismeret-furdalása volt, mert amikor megérkezett a munkából, azonnal a szobámba jött és úgy bújt hozzám, mint egy szeretetéhes kandúr. Nyoma sem volt a korábbi hevességnek, lassan csókolt és finoman érintett.

Teljesen ellazultam a karjaiban. Úgy röppent el az együtt töltött idő, mint ha csak egy másodperc lett volna.

Másnap aztán beütött a krach. Egyszerűen nem hagyhattam szó nélkül, hogy Sichau önkényesen úgy döntött, megfoszt az egyetlen dologtól, amitől hasznosnak éreztem magam: közölte Daijal, többet nem vezetem a bárját. Ezt tisztáznunk kellett! Éppen a zuhany alól jöttem, amikor megjelent a szobám ajtajában. Egy szál törölközőn kívül semmit se viseltem.

A szemében hirtelen fellobbant a vágy, ahogy végigfuttatta rajtam a tekintetét, az én testem pedig válaszolt rá, azonnal kőkemény lettem. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy most is, mint mindig, milyen elemi erővel hat rám, de nagyon nehezen ment. Megfordultam, és beljebb léptem, majd a földre hajítottam a törölközőt, hogy valamit felvegyek.

Végig magamon éreztem Sichau tekintetét, amíg öltöztem, a tény pedig, hogy ennyire kíván, teljesen elgyengített, márpedig nekem erősnek kellett lennem. Megkerestem hát a golyóimat és hátraszóltam a vállam felett:

– Holnap reggel újra belevetem magam a munkába.

– Munka... az jó... – Majd néhány másodperc múlva feleszmélt. – Milyen munka?

– A Ring igyekezett kitartani, míg távol voltam, de sok a gond. Nem halogathatom tovább a visszatérést – Fojtott morgást hallottam. Nagyon szerettem volna látni az arcát, de még nem éreztem magam elég felkészültnek, hogy szembenézzek vele. Lassan gomboltam végig az ingemet, miközben a szavakat kerestem. – Természetesen csak nappal fogok dolgozni. Meilingnek jól jön egy plusz segítő kéz esténként. Aztán később meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok.

Sichau némaságba burkolózott. Ez talán jobban megrémített, mintha ordított volna. Hallottam, hogy közelebb lép, aztán már éreztem is, hogy pontosan mögöttem áll, de nem ért hozzám. A lélegzetvétele a tarkómat cirógatta. Megfordultam. Lángolt a szemében a harag.

– Nem vagy rászorulva arra a munkára.

Azonnal megugrott a vérnyomásom.

– Hogy tervezted? Én majd itthon kötögetek, amíg te viszed az üzleteidet? Meleg étellel várlak, mint egy jó feleség? Szerinted tudnék így élni?

Elkapta a tekintetét és megdörzsölte a tarkóját. Egy pillanatra nyeregben éreztem magam, ezért folytattam:

– Igazad van, anyagilag nem indokolt, de nekem szükségem van a munkára, hogy egésznek érezzem magam. Nem tilthatod meg.

– Gyere vissza hozzám, dolgozz nekem! - mondta hirtelen.

Megráztam a fejem.

– Nem. Sosem bíztál bennem igazán. Most nem tudnék veled harcolni mindennap, főleg az üzlet miatt nem. Én nem akarok kínlódni a...