Two shots

8. fejezet

Sichau

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy Fei Hungot egyenesen a szobámba vitetem és kipróbálom, hogy vajon részegen mire lenne hajlandó az ágyban. Valamiért úgy hittem, hogy elég sok mindenre rá tudnám venni. Már a gondolattól is félkemény lettem. Elképzeltem a sógoromat, ahogy a fekete selyem ágyneműn fekszik kiterülve mint egy fenséges előétel, én pedig annyit lakmározok belőle, amennyit csak kedvem tartja.

Mondjuk fogalmam sem volt, hogy magyarázom meg az embereimnek, miért van szükségem egy cseppet sem józan Fei Hungra a lakosztályomban, de rájöttem, hogy egyáltalán nem kell megindokolnom a döntésemet: én vagyok a vanguard, azt teszek, amit akarok.
Sajnos a terveim rögtön azután meghiúsultak, amint átléptük a lakásom ajtaját, ugyanis egyenesen Meilingbe futottunk.

– Mit csináltál vele? – kérdezte a húgom szemrehányóan, miközben egy doboz jégrémet tartott a kezében. Rózsaszín köntösében, a feje tetején himbálózó kontyával hihetetlenül félelmetes látványt nyújtott. Ja, nem.

– Én mit csináltam vele? Nézz már rá! Pocsolyarészeg. Képzeld, a drága férjecskéd egyedül is képes ilyen teljesítményre, én nem kellek hozzá!

Arról persze mélyen hallgattam, hogy Fei Hung miért érezte szükségét, hogy megigya az egyik legjobb konyakomat.
Meiling szúrós tekintettel méregetett. Végül nem mondott semmit, hanem a két testőrhöz fordult, akik két oldalról támogatták a sógort.

– Vigyék a szobájába, mindjárt megyek én is.

Fei Hung ezt a pillanatot választotta, hogy kinyissa a szemét. Ahogy meglátta Meilinget, felragyogott az arca. Megpróbált kiegyenesedni, nem tűnt túl összeszedettnek, erősen rogyadozott a lába.

– Elen…dné…k? Jóóóóól vagyok!

Felhorkantam.

Meiling megbökött az ujjával, majd a férjéhez lépett.

– Nem vagy jól. Berúgtál. Hagyd, hogy segítsenek, különben reggelre se jutsz el a szobádba! – Intett Kainak és Soon Dee-nak, akik újra határozottan Fei Hung karja alá nyúltak és követték a húgomat.

Meiling egyetlen vonással keresztülhúzta a számításaimat és meglepetten ismertem fel magamban a csalódottság mellett a féltékenység érzését.

Ahogy a tetőre vezető kijárat felé sétáltam, rá kellett döbbennem, hogy ha tüzes vassal kínoznának, akkor sem tudnám megmondani, kire vagyok féltékeny. Nem akartam, hogy a húgom gondoskodjon Fei Hungról, és azt sem akartam, hogy Fei Hungnak joga legyen igényt tartani erre a gondoskodásra. Mit beszélek? Hiszen házasok! Látták már egymást ruha nélkül, erre a Meiling hasában növekvő baba a bizonyíték!

Most először képzeltem el, hogy vajon milyen lehetett, amikor lefeküdtek egymással. A képek megállíthatatlanul tódultak az elmémre. Éreztem, hogy a vérnyomásom az egekbe szökik. Legszívesebben összetörtem volna valamit. Ezúttal azonban nemcsak Fei Hung nyaka köré képzeltem gyilkos ujjakat, amiért megérintette a húgomat, hanem Meilingre is dühös voltam, amiért elcsábította és kihasználta a sógoromat azon az éjszakán. Nem akartam, mégis láttam magam előtt a jelenetet, ahogy szeretkeznek, mintha valóban szemtanúja lettem volna.

Sürgősen szükségem volt egy italra, azután pedig legalább egy, a medencében töltött órára, hogy kimossam magamból ezeket a pusztító és egyáltalán nem helyénvaló gondolatokat.

Túl fáradt voltam ahhoz, hogy magamhoz rendeljem valamelyik lányt, de elhatároztam, hogy másnap feltétlenül sort kerítek rá. Igaz, hogy az előző estét Fei Hunggal töltöttem, az az egy menet azonban közel sem volt elég ahhoz, hogy teljesen kielégültnek nevezhessem magam. Még akkor sem, ha egy igazán jó kör volt. Megrándult a farkam.