Egy nyeregben [Befejezett]

8. - Szinglilét, első nap

*Amy szemszöge*

Igen, kövezzetek meg amiért nem beszéltem nektek Maxról. Ő tényleg egy jó srác volt, de neki csak az számított, hogy kimondhassa, hogy van barátnője. Ez alatt azt értem, hogy engem igazából nem vett figyelembe, csak simán menőzött, hogy van valaki az életében, aki figyelembe veszi őt.
Látszott Sofin, hogy mindent megtesz azért, hogy elfelejtsem Louist, s ez valamilyen szinten sikerült neki.
Egész nap a plázákat, és a ruhásboltokat jártuk. Egy csomó édességet vettünk, mekiztünk, sőt, még moziztunk is. Annyira kedves volt tőle, de tényleg! A probléma már csak az, hogy nem sikerült neki.
Mikor épp haza mentünk, a kocsiból hangos zenék áradtak ki. Buliztunk mind addig, míg le nem halkította és meg nem szólalt.

-Te Amy!-csavarta le a rádiót.- Mi lenne, ha szereznénk neked egy pasit?

-Erre semmi szükség, te is tudod. Csak az lenne belőle, hogy ugyan úgy kihasznál mint Louis és Marcus.

-De Amy 22 éves vagy! Előtted még ott az egész élet, szóval azt mondom pasizz be jól, és mutasd meg azoknak a barmoknak, hogy igen is tökéletesen érzed magad nélkülük!

-Sofi te pedig 28 éves vagy, és Jack még mindig nem jegyzett el, de te még mindig erre vársz...-mondtam, hiszen mindig ezzel viccelünk.

-Igen ez igaz... Hátha eljön egyszer a nap, hogy végre össze köt minket valami.-ábrándozott.

Jack Sofi barátja, akivel már 7 éve együtt van. Nagyon szeretik egymást, és ha van példa az igaz szerelmere, akkor azok ők. Sofi már egy éve arra vár, hogy Jack végre megkérje a kezét, mert a srác már utalgatott rá. Nem akarom szegényt elszomorítani, de szerintem még nem most jön el az idő, hogy ők egybekeljenek.
Mikor benyitottunk az ajtón, zacskókkal, és szatyrokkal vörös rózsaszírmokat pillantottunk meg a csempén. Sorban voltak elszórva, jelzésként mutatták az utat. Egymásra nézve minden tárgyat leraktunk a földre és követtük a szirmokat. Éreztem, hogy egy eljegyzés közepébe fofok belecsöppenni.

-Gondolod, hogy?.... -súgtam oda neki.

-Jézusom elájulok!!!-szorította ökölbe a kezét.

A jelzés a hálóba vezetett, ahonnan narancssárgás fény szűrődött ki. Az ajtó félig nyitva volt, így csak elég volt meglibbenteni ahoz, hogy kinyitódjon. A szobában rózsaszirmokból kirakott szív várt minket, az ágyon pedig egy szeretlek felirat, ami mellett Jack ült. Lassan felállt a fehér inges férfi és Sofit közelítette meg.

-Sofi. Együtt vagyunk immáron 7 éve és nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked ezt az elmúlt brutális évet. Nagyon szeretlek -ekkor egy dobozkát húzott ki a farzsebéből és lassan kezdett térdelni.- ,és ezért meg kell kérdezzem, hogy leszel a feleségem?-nyitotta fel a vörös dobozt, amiben egy csillogó gyűrűt láthattunk.

Sofi már mindjárt sírt, s mikor rám nézett olyan fejjel, hogy "Na most mit csináljak?" , akkor csak bólintott egyet és elordibálta magát, hogy:

-IGEEEEN!!!!

Egymás nyakába ugrottak, amit kicsit könnyes szemmel néztem végig. Imádni valók voltak és az érzés is biztosan csodálatos volt. Mosolyogva gratuláltam nekik, s mint utólag kiderült Jack bátorkodott egy üveg bort is venni, mit majd a sikerük jegyében nyitunk fel.
Nagyon örültem nekik, viszont ebben a pillanatban érzetem azt igazán, hogy bazdki, én nagyon szingli vagyok!