Egy nyeregben [Befejezett]

5.-Most akkor együtt vagyunk??

Reggel Louis még mellettem feküdt. A feje a nyakamban, közben a keze az egyik mellemen volt. Nagyon aranyosan aludt. Halk, egyenletes szuszogását hallgattam, ami még jobban hozzá láncolt. Lassan a fejére tettem kezem, és a hajával játszadoztam. Mikor már meguntam, hogy ott fekszek, megpróbáltam kiszállni, de erős kezei, meggátolták ezt. Ahogy próbáltam leszedni magamról, mocorogni kezdett, utána fel is kelt.

-Naaa!-mormogta mély, reggeli hangján, miközben vissza tette a kezem a helyére.

-Fel kell kelnem, különben Mary ránk tör!-mentegetőztem.

-Bezártam az ajtót...-mondta csukott szemmel.

-De kérlek Louis, muszáj fel kelnem!-könyörögtem neki.

-Még csak öt perc!-ekkor még jobban magához húzott.

Zöld utat engedtem neki, úgy voltam vele, hogy ha bezárta, akkor úgy sem jön be senki. Na persze...én naív.... Öt perc alig telt el, de Mary már kopogtatott az ajtón.

-Amy! Aaamy! Nyisd ki, itt is kell takarítanom!-dörömbölt.

Erre mind a ketten felpattantunk, és öltözni keztünk. A szét dobált ruhákat szedtem össze, közben Maryvel próbáltam elhitetni, hogy felesleges lenne a takarítás, hiszen a multkor csináltam meg.

-De ez a feladatom és ha nem teszem, akkor tudja mit fog művelni az édesapja!-kiáltotta.

-Majd én lebeszélem vele!-eközben Louinak is beszéltem.-Az erkélyen keresztül ki tudsz mászni.-súgtam

Kinyitottam neki, és már mászott is. Mielőtt még eltűnt volna, utóljára vissza fordult.

-Mi lesz, menj már!-mosolyogtam, mire ajkaimra tapadt.

A csókcsatánkat Mary dörömbölése szakította félbe. Ekkor ellöktem magamtól, s ő csak mosolyogva tűnt el. Egy darabig még néztem ahogy elmegy a fák között, majd csak gondolkodva könyököltem a párkányon. Ez komolyan velem történik meg?
A gondolkozásomat Mary ismét megszakította. Berontott a szobámba és kaptam a fejmosást, hogy miért kell bezárnom a szoba ajtómat. Óh Mary ha tutad volna mik történtek!...
Mikor már végre magamhoz tértem, átöltöztem és rendbe raktam a szobám. Pár perc múlva Mary is elment, így már semmiféle zavaró tényező nem volt. Takrítás közben max hangerőn bömbölt a zene. Mindent kizártam a fejemből, énekelgettem, takarítottam, egy pohár vörösbor kíséretében.
Egy pillanatra két langyos kezet éreztem a derekamon. A nagy kezek az egész hasamat, és oldalamat beterítették. Éreztem, hogy Louis az. A zenét lassan lehalkította, és a fülemhez hajolt.

-Hiányoztam?-tette fel perverzen a kérdést.

-Óh, de még mennyire!-válaszoltam ugyan olyan toxikusan.

Ekkor gyorsan megfordított, s hosszas csókcsatába keztünk. A kanapéig elsétáltunk, de ott már csak rá dőltünk. A tv-ben az Útvesztő ment, viszont ez őt egyáltalán nem érdekelte. Az arcomat simogatta, miközben a filmet néztünk. Már nem bírtam nem beszélni, így megszólaltam.

-Valamit nem csinálunk?-ültem fel, minden hátsó szándék nélkül.

-Nekem lenne ötletem....-mondta mikor ő is felült közelebb hozzám.

-Naa?-néztem ezuttal úgy ahogyan ő szokott minden alkalommal.

-Mondjuk...egy ilyen?-mondta két csók között, mit a nyakamra adott. Látszott rajtam, hogy tetszik amit csinálni akar, mert mély lélegzetet vettem.-Ez tetszene igaz?

-Hhh igen.-csuktam be szemeim.

Újra és újra megcsókolta a nyakam, ahogy egyre lejjebb ment. Mikor az atlétám pántjához ért, felnézett rám, és megszólalt.

-Mi történne, hogy ha ezt levenném rólad?-markolgatta a felsőm a derekamnál.

-Akkor....elkezdenénk azt,.....amit tegnap...-válaszoltam két csók és mély lélegzet között.

-Az tetszene igaz?-suttogta.

-Ahh csak csókolj meg!-tapadtam az ajkaira, de ő átvette az irányítást.

Kezével óvatosan lesimította mindkét pántott. Szemei meztelen mellem felé irányultak, majd lassan lefeküdtünk a kanapéra. Egy darabig még csókolóztunk, a többit pedig a képzelőerőtökre bízom;)
Heves levegő vétellel bújtunk egymáshoz. Csak feküdtünk a kényelmes kanapén, míg meg nem untam, és elkeztem felöltözni. Mikor felvettem a melltartómat, felálltam, hogy elvegyem a földre hullott nadrágom, de Louis keze meggátolta ezt.

-Ne! Gyere vissza még!-húzott magához, a csuklómtól fogva, én meg szó nélkül vissza feküdtem mellé.

Karja át fonódott a nyakamon és össze kulcsolta a kezét az enyémmel. Mosolyogni kezdtem, de ő ezt nem láthatta.

-Mi az?-nevetett egy kicsit.

-Semmi.-tettem ugyan így.

-Óh, hát ha semmi, akkor mi lenne ha -húzott az ölébe.- így folytatnánk a beszélgetést?-kérdezte perverzen.

-Még egy menetet akarsz?-néztem le rá.

-Nekem nem okoz gondot.-csókolt meg halvány mosollyal.

Alig egy 5 perce csókolóztunk, mikor megkordult a gyomrom. Ekkor megálltunk és Louis megszólalt.

-Hát ez meg mi volt?-kérdezte viccre véve.

-Egész nap nem ettem semmit.-vettem nagy lélegzetet.

-Akkor itt az ideje.-csapta meg kétszer a seggem.

Gyorsan össze dobtam egy ebédet, de eközben végig ott volt mellettem.  A menü spagetti volt, ami látszólag ízlett neki.

-Mm.-mormogott, miközben evett.- Ma este lesz egy buli. Eljössz velem?

-Ahj Louis nem hiszem, hogy rá érek, ma jön hozzám egy kislány és....-csavartam fel a tésztát a villámra, miközben beleszólt.

-Amy kérlek! Meg kell mutatnom milyen gyönyörű vagy.-mosolyodott el, ahogy én is.

-Na jó talán elmegyek.-adtam meg magam.

-Helyes, viszont nekem most muszáj mennem, mert apám beszélni fog velem.-a mosogatóhoz vitte az üres tányért, és mikor vissza jött egy puszit nyomott a homlokomra.-Este jövök édes!-szólt vissza az ajtóból.

Nem nagyon tudom eldönteni, hogy együtt vagyunk-e, vagy sem. Hiszen már kétszer csináltuk, úgy bánik velem mint a barátnőjével, na meg persze majdnem minden nap találkozunk/találkoztunk. Az igazság az, hogy egyszerűen minden férfi kihagyja a kapcsolatokban a romantikus "Leszel a barátnőm?" kérdést. Ettől függően még lehetek féltékeny rá ha más lánnyal látom igaz??