Egy nyeregben [Befejezett]

27. rész- Milyen csodás ez a természet!

A bokrok és fák mögül enyhe zajok érkeztek. Mind ketten arra pillantottunk, s ahogy elindultunk a hangok felé, lovaink is követtek minket. Halkan próbáltunk közeledni, de természetesen Koa nem bírt magával. Mikor megunta a lassúságot, csak úgy, a semmiből előre ügetett. Gyönyörű járásával még nagyobb zajt csapott mint mi ketten Louissal. Louis lova is ezt a példát követte, nem akart kimaradni a jóból. Ezek után úgy döntöttünk mi sem időzünk tovább, előre haladtunk. Mikor kiléptünk a bokrok mögül, nem hittünk a szemünknek.
Mintha a Paradicsomba teremtünk volna. Vadménes, vízesés és temérdek hely tárúlt elénk. A természet legszebb csodáit láthattuk egy helyen.

-Óh! Ez annyira gyönyörű!-szólaltam meg a ménest nézve.

-Veled az igazi!-nézett rám Louis.

Most ennek a mondatnak örültem. Nem akartam azonnal rámenős lenni.

-Gondolod?-kacérkodtam, ami csak egy átverés volt.-Te vagy a fogó!!-kezdem el előtte szaladni.

-Héé mi ez valami ovoda?!-rohant utánam.

Röhögve szaladgáltunk a dombon, nem foglalkozva a gravitációval, ami közbeszólt. Mikor Louis már megérintett, épp annyit lökött rajtam, hogy mind a ketten elessünk. Legurultunk a dombon, s azzal röhögve egymásra estünk. Csak néztük a másikat és mosolyogtunk addig, míg meg nem csókolt. Csak fetrengtünk és csókolóztunk. Egy idő után képtelen voltam megszólalni, hogy indulnom kell.

-Hahh Louis nekem mennem kell!-nyögtem fel enyhén.

-Akkor megyek veled.-cuppant rá a nyakamra.

-Már mint Mary biztos vár!-toltam el magamtól.

-De szerintem Mary talpra esett -húzott vissza- és nem hiányol téged.

-Megfogadtam, hogy nem beszélek veled többet.-nevettünk fel mind a ketten.

-Óh úgy tűnik a kisasszony megszegte a szabályokat!-támaszkodott a karjain, miközben én az ölében űltem.-Ez csúnya dolog ugye tudod?-mosolygott.

-Akkora egy hülye vagy!-tettem kezem a mellkasára, majd adtam egy csókot neki.

-Lehet, viszont már megváltoztam.-hagyta abba a csókolózást- Nem vagyok az a seggfej mint régen.-a hangján hallatszódott, hogy komolyan gondolja.

-Bizonyítsd be!-harapdáltam a számat.

-Ma este -hajolt egészen a fülemhez- elmegyek hozzád, és bebizonyítom, hogy tényleg te vagy életem szerelme.

A pillangók a hasamban nem akartak magnyugodni. Egyre több és több keletkezett.
Kissé szomorúan, de haza indúltunk. Louis nem jött el hozzám, mondván sok a dolga. Egy csókkal elköszöntünk egymástól, de itt még semmit sem sejtettem.
Koat bevittem a karámba, és leszerszámoztam. Miután öntöttem neki vizet, és zabot is kapott, bementem. Mary az előszobában állva, csípőre tett kézzel várt.

-Ez meg mi volt?-nézett rám, de nem értettem.

-Ömm... mondjuk adtam enni a lovamnak?-néztem rá értetlenül, mosolyogva.

-Te csak ne kötekedj velem!-mutogatott újjaival, de erre csak még inkább kigúnyoltam.-Mi volt ez az előbb a Partridge fiúval hmm?? Már megint kezded?

-Mit kezdek?-nevettem

-Na jó! Kész, vége, feladom!! Én ezt nem bírom tovább Amy drágám!-ült a kanapéra, miközben fejét fogva szédelgett.

-Mary!-karoltam át.-Nem lesz semmi baj! Szeret engem, és én is őt.

-Szeret?-állt fel-Majd újra ki fog használni! Meglop, aztán meg lelép.-kulcsolta össze karjait.

-De Mary akkor én küldtem el. Jött volna, viszont nem hagytam.

-Én mondom ez nem lesz így jó! A munkád, a lovad, és derbik is ott vannak. Hol van neked időd a szerelemre?-mondta, hátha meggyőz ezekkel.

-Igazad van, nincs időm rá, de akkor is meg kell találjam a módját, hogy ne legyek egyedül.-ekkor felmutatta újját, de látszott neg akadt benne a szó.

-Most inkább iszom egy kávét!-fordult meg és vette az irányt a konyha felé.

Azért remélem nem fogja ellenezni a kapcsolatot. Annyira szeretnék újra szerelmes lenni. Mostmár lendület is van, nem csak érzések. Olyan jó érzések!
Estébe nyúlóan dolgoztam, úgy tűnt sosem fogy el az a temérdek papír az asztalomon. Nem irónikus, hogy apám minden vagyonával együtt a munkáit is rámhagyja? Idióta politika!
Épp a holnapi rendemet néztem. El kell mennem a lovas klubba, apám után elintézni valamit, aztán még beakarom nevezni Koat a horváth derbire, majd venni szeretnék egy új ruhát a hamarosan érkező lovas bálra.
Valami zajt hallottam kintről. Nem tudtam mi az, de be kell vallanom féltem. Csak remélni tudtam, hogy nem egy betörő. Az ablak kinyíllott, és egy kéz erőteljes löketet adott neki, hogy biztos legyen benne.

-Lassan megtanulom ezt az ablakon bemászkálást!-tárta szét karjait Louis, mit követően oda szaladtam, s megöleltem.

-Nem kételkedem benne!-éreztem ahogy meleg csókot nyom fejemre, miután átkarolta a nyakam.

-Mit csinálsz édes?-mentünk együtt az asztalomhoz.

-Hát, papírmunka, napirend hasonlók...-néztem rá, mire gúnyosan felemelte az egyik lapot és olvasni kezdte.

-"Megkérjük tisztelt ügyfelünk nagybetűkkel, jól láthatóan tüntesse fel nevét!"- erre mindkettőnkből kacagás tört ki, aztán megszólalt.-Örülök, hogy újra a karjaimban érezhetlek.-mosolygott rám.

-Én is!-csókoltuk meg egymást.

Nem láttam még ezt a fajta Louist, de egy biztos, nagyon örülök, hogy megismerhetem.

-Na és mi van az ígéreteddel?-hagytam abba egy pillanatra  a csókolózást

-Óh erre gondolsz?-markolt a seggembe.

-Ah ezt nem egészen értem-ironizáltam.

-Akkor gyere közelebb.-csókolt meg.

Lassan mellkasomon vezette le  a kezét, majd levette rólam félig kigombolt ingem. Alatta még volt egy atléta, de azzal is megbírkózott. Ezt követően az asztalra ültetett, és egészen a nyakamtól a mellemig csókolt.

-Sosem értettem, hogy ez miért kell rád.-utalt a melltartómra.

-Igaz. E nélkül sokkal kényelmesebb.-mondtam, miközben lehúztam róla pólóját.

Ezt követően lecsatoltam magamról, mire ő rögtön meztelen melleimre tette a kezét. Lassan nyögések vettek körül minket, majd ismét csókcsatát folytattunk. Nyelve az enyémmel játszadozott, eközben ő a combjaimat markolta. Óvatosan felemelt és az ágyra tett. Ő volt felül én alul.

-Várj!-álltam meg.

-Nem akarod?-kérdezte kissé lihegve.

-De, de akarom, csak ígérd meg, hogy nem hagysz el többet.-ekkor megcsókolt és megszólalt.

-Ebben ne kételkedj.

Csókolózás közben, egyre gyorsuló lökések jöttek. Ismét a szokásos hangokat hallattuk, majt ezt ülve folytattuk.
Pár másodperc múlva már egymás karjaiban feküdtünk.

-Eszméletlen voltál!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Mostmár elhiszed, hogy szeretlek?

-Igen-csókoltam meg.

Már nagyon késő volt, így Louist meggyőztem róla, hogy maradjon velem. Hasonlóan egymás karjaiban aludtunk el és reggel ugyan így váltunk el.